|
Igaz barátok
2009.02.27. 15:24
Teltek-múltak a napok és Emma minden délután remegő lábakon érkezett a színházterembe. Várta, hogy mikor bukkan fel Adam. A lány rendszerint elüldögélt a színpad szélén. Lóbálta a lábát, és várt. Adam mindig késett egy kicsit, mivel sok egyéb programja volt a suliban. Amikor belépett az ajtón, Emma szíve hevesebben vert. Egyre gyakrabban fordult elő, hogy Ashley nem tartott a fiúval. A kis csapat kezdett összehangolódni. A darab lassan tökéletes lett. Emmát csak egy dolog zavarta; a főjelenet. Akárkit kérdezett felőle, nem kapott konkrét választ. Valami lesz és kész. Caren is csak azt mondta, hogy majd az előadáson meglátja. A lányt ez a kijelentés erősen kétségbe ejtette, de nem volt mit tenni.
Elérkezett a várva várt nap. Mindenki lázasan készülődött az öltözőkben. A folyosókon még egyszer utoljára mindenki átolvasta a szerepét, aztán kezdetét vette az előadás.
Emma tűkön ült. Már húsz perce játszottak, lassan közeledett a főjelenet.
- Vajon mi lehet a vége? – suttogta csak úgy magának már századszorra.
- Emma, ti jöttök – szólt oda csöndesen az egyik szervező, és biztatóan mutatott a színpad felé. A lány nagyot nyelt, majd bólintott.
Már az előző jelenetekben is járt a világot jelentő deszkákon, de ez most más volt. Az utolsó percekben Adam közelebb lépett hozzá. Megfogta a kezét, és kimondta a végszót.
- Szeretlek!
Emma tudta, hogy ez csak szerep, mégis olyan mérhetetlen szenvedélyt érzett ki a fiú hangjából, hogy elfeledte a többi száz embert, akik mind ott ültek a nézőtéren. Csak ők ketten léteztek. Mielőtt még magához tért volna, Adam megcsókolta. Először megijedt, de aztán eszébe jutott, hogy Ashley is ott van valahol, és ekkor feltámadt benne az a régi érzés a fiú iránt. Mindenki tapsolt, ő pedig hőn áhított szerelme karjaiban lehetett, igaz, csak néhány percig.
Miután az előadás véget ért, a szereplők a kulisszák mögé húzódtak, és megbeszéltek minden apró részletet. Flora, Caren és a többiek széles mosollyal fogadták a két főszereplőt. Emma először lángvörös volt, de amikor megpillantotta a nála kétszerte vörösebb Ashley-t, majdnem hangosan felkacagott.
- Ez meg mit jelentsen?! – lépett hozzájuk a lány, és egyenesen a rendezőkhöz fordult.
- Szia, Ash! – mosolygott Caren. – Pontosan mire is célzol?
- Tudod te azt nagyon jól!
- Nem, nem tudom.
- Eddig egyáltalán nem volt szó csókról a zárójelenetben! – arca egyre jobban eltorzult a dühtől.
- Jól mondod: eddig – szólt higgadtan Caren. A többiek már alig bírták visszafojtani nevetésüket. Ashley majd’ felrobbant mérgében. Dühödten toporzékolt, szemei szikrákat szórtak; teljesen úgy festett, mint egy hisztérika. Igaz, nem állunk messze a valóságtól.
- Gyere! – kiáltott, és karon ragadta Adamet. Megpróbálta magával vonszolni, de a fiú rendületlenül állt tovább, még mindig gyengéden fogva Emma kezét. Ash gyilkos pillantást vetett rá, de ő egy határozott mozdulattal kiszabadította karját, és a lány szemébe nézett.
- Nem! – csak ennyit mondott. Szava ridegen csengett. Majd ügyet sem vetve többé Ashley-re, hátat fordított neki, és nyugodt léptekkel elindult az öltözők irányába.
Ash-be, mintha villám csapott volna, döbbenten állt. – Ezt nem teheted! – visította a fiú után, de csak a többiek hangos nevetését hallhatta válaszul. Hiába a sok hisztérikus kitörés, Adam már nem volt az övé. Vagy inkább soha?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum