|
Kísért a múlt
2008.11.30. 13:57
Shara hamar összeszedte magát, mivel nagy harcos volt, de már ő is belefáradta a harcba. És erre Santiago elvesztésével kellett rájönnie. Már nem volt olyan, mint régen. Tudta, hogy a Fehér galambnak el kell tünnie, hogy ő csakis és kizárólag anyja lehessen a fiának. Mivel már ő sem tudott mit lépni, és az idő egyre csak fogyott, ezért gondolkodni a fia szobájába ment. Ahogy végig nézett a játékokon és szét hagyott ruhákon, újra könnybe lábadt a szeme. Magához szorított egy pulóvert és ledőlt az ágyra. Már napok óta nem aludt, és enni is csak egy keveset evett, ami a sérült állapotában nem volt túl okos döntés. Ugyan nagyon erős volt, de azokkal a sérülésekkel, amiket a gyerekek elrablásánál szerzett, pihennie kellett volna. Mindenki tisztában volt a képességeivel, és egy megmondás után féltek neki megmondani, hogy üljön le és várjon. Hiszen tudták, hogy a megsebzett vadállat sokkal vesélyesebb. Ahogy Shara ott feküdt az ágyon az egyik sarokban észrevett egy kis dobozkát. És hirtelen rájött mindenre. Fejen csapta magát, hogy eddig nem is gondolt erre az eshetőségre. Hiszen annyira kézen fekvő lett volna a dolog, logikus és egyértelmű. Berohant az irádába, majd Bobbyt elrángatta magával le a laborba. Közben nem szólt a férfihoz, csak szélsebesen rohant vele.
- Shara, megállnál egy pillanatra?
- Most már igen.
- Miért rángattál ide?
- Itt vannak Elisabeth ruhái. Szagold meg őket! Tessék!
- Nem érzek semmit. A gép se mutatott ki semmi használhatót.
- A szaga száraz és áporodott.
- Na és?
- Egy olyan helyen kellett lenniük, ahol valami poros dolgot készíthettek. A város szélén van egy régi lisztgyár, nagy vörös téglákkal, és vaskapuval.
- Szerinted ott lehet Santiago?
- Igen. Biztos vagyok benne, hiszen annyira kézen fekvő.
- Akkor oda megyünk.
- Ne. Ha észre vesznek titeket, akkor nem tudni mire képesek. Hagy menjek oda én, egyedül nem keltek feltünést, körül nézek. Megtalálom a fiam, elhozom onnan, és aztán tietek a terep.
- Shara régebb óta ismerlek, mint bárki más. Most nem foglak elengedni egyedül. Most veled megyek, és nem rázhatsz le.
- Te csak azt hiszed.
Ha azokkal a szemekkel - amikkel egymásra néztek – ölni lehett volna...
Bobby határozottan megfogta Shara karját és vissza rántotta a nőt. Egészen közel húzta magához, és megölelte. Tudta, min megy most keresztül a nő és azt is tudta, hogy a támogatásán kivül most nem adhat neki többet. De ahogy közel húzta magához a nőt, érezte, hogy teste forró a láztól, és csak most vette észre a homlokán gyöngyöző apró kis cseppeket.
- Shara, te lázas vagy! Nem mégy így sehova, azonnal kórházba viszlek.
- Semmi bajom.
- Akkor ezt mivel magyarázod?
Bobby levette Shararól a kabátját, és rámutatott az elkékült, vérző sebre. A nő megdöbbenve bámulta a vállát, eddig fel se tűnt neki, hogy fáj, de most ahogy felhívták rá a figyelmét, azonnal érezte a kegyetlen fájdalmat, de ennek ellenére meg se nyikkant. Bobby most már tántoríthatatlanul elvitte a kórházba, ahol Sharat azonnal meg kellett műteni. Az orvos megmondta, hogy a műtét több órás is lehet, így Bobby elindult azon a nyomon amit még Shara mondott neki. De ő nem egyedül ment, hanem a csapatot és egy nagy adag kommandóst is vitt magával. Eleinte csak figyelgettek, hogy van-e mozgás, majd amikor Bobby meglátott egy fegyveres őrt, rájött, hogy Sharanak valóban igaza lehet. Így megadta a jelet, a behatolásra. Minden olyan gyorsan történt, de számukra a fegyverdörregéssel eltelt pár perc óráknak tűnt. Bobby azonnal keresztfia keresésére indult, majd egy eldugott kis raktárszobában rá is talált.
- Keresztapu! De jó, hogy itt vagy. Ugye, most már elviszel innen? Kérlek vigyél el innen!
- Rendben. Elviszelk. Most már semmi baj, biztonságban vagy. Anyád már nagyon sokat aggódott érted.
- Ő is itt van?
- Nem. Ő pillanatnyilag nem lehet itt, de rögtön elviszlek hozzá.
- Szia, kisember! Jól vagy? – kérdezte tőlük Jack, amikor találkoztak.
- Igen, Jack bácsi. Csak az anyut akarom.
- Azonnal elviszlek, öcskös. Csak menj oda ahhoz a bácsihoz, hagy vizsgáljon meg.
- Rendben, keresztapu!
- Megtaláltuk a bombát, már készen állt, még szerencsére időben érkeztünk.
- Az remek. Tudjuk, ki volt a megbízó?
- Sajnos igen.
- Sajnos?
- Miranda pénzelte az ügyletet! Ő akarta tönkre tenni Sharat, és robbantani. Azért kellett neki Sanitago, hogy védve legyen egy ideig.
- Ezt nem hiszem el, hogy Shara aszisztense volt a hunyó. Hiszen annyira kis mimózának tűnt!
- Igen. Egy igazi báránybőrbe bújt farkas volt. Sajnos ő már nem él.
- Talán jobb is így. Ha életben marad Shara folytja meg.
- Igen. De most már biztos véget ért a műtét! Menjük be hozzá.
- Oké.
Jack és Bobby elindultak Santiagoval a kórházba, hogy meglátogassák Sharat. Ahogy sejtették a műtét addigra már véget ért, de a nő még mindig az altatók hatása alatt volt. Az orovsok hiába nem akartak senkit beengedni hozzá, a fia mégis beszökött a szobába, és odament az anyja mellé. Megrémisztette őt, hogy így kell látnia, hiszen az anyját mindig ragyogó, vidám és erős nőként látta, és most itt feküdt védtelenül, kiszolgáltatva.
Három hét múlva már Shara felépült, és kijöhetett a kórházból. Az élet újra a megszokott mederben folyt, azzal az aprócska különbséggel, hogy Shara végleg szakított a Fehér galambbal. Egy kisebb házba költözött, és a munkája nagy részét lemondta, hogy több ideje legyen a fiára. De tudta, hogy egy szálat még el kell varrnia. A Johhny nevű szálat. A férfi is bezárta egy időre a rendelőjét, és elment pihenni. De Shara hiába hívta, nem vette fel a telefont. Egy idieg nem akart nagyon tolakodó lenni, de aztán rájött, hogy most neki kell lépnie. Találkozóra hívta a férfit, oda, ahova sokat jártak egykor Santiagoval. Sokkal hamarabb érkezett oda, de nem remélte, hogy a férfi eljön, így egy kicsit meglepte, amikor mégis meghallotta a hangját.
- Miért hívtál ide?
- Beszélnünk kell!
- Nekünk nincs miről beszélnünk. Shara mindketten felnőtt emberek vagyunk, és tudjuk, hogy te nem fogsz engem szeretni soha.
- Éppen erről akartam veled beszélni. Erre a helyre sokat jártam Santiagoval.
- Akkor miért éppen ide hívtál...
- Kérlek, hagyd hogy befejzem.
- Fejezd.
- Ezt a láncot tőle kaptam, soha egy percre nem vettem le. De most szakítok a múltammal, hogy veled kezdhessek egy új jövőt. Ha te is akarod.
Ezzel Shara kitépte a nyakából a láncot, és messzire dobta el. Várta, hogy a férfi mit lép, de Johnny csak állt és nézett. Így Sharanak újabb lépést kellett tennie. Megcsókolta a férfit, és mindent bele adott abba csókba, amit csak egy emberi csókba bele lehet adni.
Mi a véleményed a történetről?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum