|
Kísért a múlt
2008.11.30. 13:50
- És ezt eddig miért nem mondtad? – Kérdezte Bobby a nőtől, mikor az befejezte mondókáját.
- Már megbocsáss, de ez az affér nem éppen a legnagyobb erényeim egyike. De ez már rég volt, a lényeg az, hogy őt kell keresnünk.
- Beth említett valamilyen téglaépületet...
- Igen, valószínűleg egy gyárról lesz szó, de eddig nem találtam semmit. – Vágott Jack szavába Tara.
- Akkor maradt a mi kis gyerekrablónk. – Jelentette ki Myles.
- Lucy, tudod, mi a dolgod. – Fordult a nőhöz Jack. A titkárnő bólintott, majd Sueval együtt eltűnt az ajtó mögött. – Szerintem látogassuk meg Howie barátunkat. – Szólt Jack Bobby-nak.
Valahol D.C.-ben:
- Howie!
- Hé, srácok! Hiányzott a jó öreg Howie? Na? – Megveregette Bobby vállát, de az ügynök szúrós pillantása megállította. – Talán mégsem... – Lassan leengedte a kezét.
- Láttad ezt a férfit? – Kérdezte Jack fura mosollyal az arcán az előbbiek miatt.
- Őt ismerem! Kishalként kezdte, mint mindenki, de mostanában elég jól megy neki az üzlet.
- Mégis milyen üzlet?
- Piti dolgok; kocsilopás, ilyesmik. Miért keresitek?
- Mert a piti dolgai mellett új hobbija akadt... – Kezdte Bobby. – Gyerekeket rabol. – Howie teljesen ledöbbent.
- Tudod, hol találjuk? Ismersz valakit, aki kapcsolatban áll vele? – Faggatta tovább Jack.
- Nem, pár napja teljesen felszívódott, de utánanézek.
- Kösz, Howie.
Ismét az irodában:
- Lányok, van valami? – Lépett a terembe a két jóbarát.
- Újra kikérdeztük a benzinkutast és Beth-t is. – Mondta Lucy. Jack várakozó pillantása mosolyt csalt az arcára. – Sue rájött valamire.
- A leírás nagyon nagy terület átvizsgálásával járna, viszont... – Bólintott Taranak, hogy vetítsen ki egy képet. – A benzinkutas, Joe szerint Beth azon az úton jött, ami a városba, nem pedig a városból ki vezet.
- Már csak az a kérdés, ez miért olyan fontos? – Szólt közbe Myles.
- Azt hiszem, én értem. – Magyarázta Bobby. – Beth még csak tízéves, nem képes megkerülni D.C.-t...
- És ha mégis? – Vetette fel a férfi.
- Egyetértek Bobby-val, még ha el is téved, akkor sem képes erre.
- Ami azt jelenti, hogy...
- Vagy a külvárosból, vagy a környező városok egyikéből jöhetett. – Szakította félbe Bobby-t Sue.
- Arra gondoltunk, hogy először a külvárost fésüljük át, hátha ráakadunk a leírásnak megfelelő épületre. Persze ez időbe telik, de így már könnyebb lesz. – Mondta Tara.
- Szép volt lányok! – Mosolygott Jack, és társa felé biccentett. Bobby arcán hatalmas megkönnyebbülés látszott. Szívén viselte Santiago sorsát és természetesen rács mögött akarta tudni gyermeke elrablóját.
- Én most mi lesz? – Érdeklődött Myles.
- Egyelőre Kras az egyetlen támpont, őt kell megtalálnunk. Lányok, ti keressétek tovább az épületet. Munkára, srácok! – Adta ki az utasítást Jack.
Másnap hajnalban:
A csapat egyik része Krast kereste, a másik még mindig a külvárost kutatta. Myles lábát az asztalára téve aludt. Csak az utóbbi egy órában két liter kávé fogyott el, de így sem tudtak ébren maradni. Jack két hatalmas ásítás között az órájára sandított. – Egy óra múlva felkel a nap. Semmi fejlemény? – Mindenki a fejét rázta. Myles is felébredt, és tovább olvasott.
- Hé, ezt hallgassátok! – Állt fel székéből hirtelen.
- Mit találtál?
- A mi kis Alink aláírása szerepel Dave Parker vállalatának szerződésén. – Jack szinte kitépte a férfi kezéből a papírt.
- Lehet, hogy nagyobb a baj, mint képzeltük. – Sue értetlenül figyelte az eseményeket. Jack ránézett. – Dave Paker atomfizikusként kezdte, majd erre alapozva felépítette a saját kis vállalatát is. – Magyarázta a férfi.
- Ha pedig Kras neve a nukleáris fegyvereivel egy kalap alá került Mr. Parkerével, abból nem sok jóra számíthatunk. – Szólt közbe Bobby.
- Na jó. Álljunk rá a Parker&Parker ügyleteire, és derítsük ki, mi folyik itt! – Javasolta D.
Másfél órával később:
Sue óvatosan megérintette Jack vállát, aki békésen aludt a székén. A férfi lassan kinyitotta a szemét. Amikor meglátta kedvesét, elmosolyodott.
- Fánkot? – Sue egy kellemesen illatozó dobozt nyújtott Jack felé.
- Kösz. – És kivett egyet.
- Hoztam kávét is.
- Mivel érdemeltem ki ezt a határtalan kedvességet? – Kérdezte Jack meglepetten.
- Egész éjjel keményen dolgoztál... megérdemled.
- Mást is megérdemelnék. – Nézett szerelmére csillogó szemekkel. Sue vágott egy rosszalló grimaszt, majd megcsókolta a férfit. – Pont erre gondoltam. – Hirtelen Bobby zavarta meg a szerelmeseket.
- Lesz ma egy konferencia, amin történetesen a Parker&Parker is képviselteti magát.
- Tudjuk, hogy kikkel?
- Még nem, de adjatok pár percet, és kiderítem... – Szólt közbe Tara. – Ezt nem fogjátok elhinni!
- Mit is? – Érdeklődött Myles.
- A résztvevők között szerepel Kras is, az elsők közt.
- Nocsak!
- Mikor kezdődik?
- Fél óra múlva.
- Cím? – Tara már nyújtotta is a kis cetlit. – Akkor indulás! – Vezényelt Jack.
Pár perccel később:
- Már csak az nem világos, hogy mire készülnek.
- Hát semmi jóra, az biztos. – Felelt Jack barátjának. A kocsiban ültek, és figyelték a terepet.
- De ezen a konferencián csak formaságról beszélnek a papírok szerint. Miért ilyen fontos ez nekik?
- Nem tudom. – Néhány percig csendben ültek. Egyszer csak felbukkant egy fiatal férfi. Óvatosan körülnézett, majd besurrant az épületbe.
- Te is úgy láttad, hogy rosszban sántikál? – Érdeklődött Bobby, miközben a rejtőzködő alakot nézték. Jack bólintott.
- Nézzünk utána. – Javasolta végül. Amíg ők az emberüket keresték, Myles és D a konferenciaterem közelében lődörgött. Szép lassan megtelt a helyiség emberekkel. A tömeget nem tudták teljesen átlátni, ezért az előbbi férfi sem tűnt fel nekik. Végül Bobby és Jack is csatlakozott hozzájuk. Az őrök a jelvény ellenére is csak nagy nehezen engedték be őket. Rengetegen voltak a teremben. És itt kellett megtalálniuk Krast. Hirtelen megszólalt jack telefonja, amiért egy biztonságiőr el is indult felé, de ő intett, hogy tudja, már megy is kifelé. – Igen, Tara, hallgatlak. – Mondta a folyosón.
- Jack, Krast nagyon nem érdekli a konferencia! Utánanéztünk a múltjának és kiderült, hogy most ő lehetne Parker helyében, ha egy kicsit ügyesebb...
- A lényeget, Tara!
- Fel akarja robbantani az épületet! – Jack azonnan lecsapta a telefont, és visszarohant a gyűlésre. Halkan váltott pár szót a többiekkel, majd kutakodó tekintettel körbejárták a termet és a folyosókat is az épületnek azon a szárnyán.
- Megvan! – Kiáltott D a folyosó túloldaláról. Bobby azonnal ott termett, és alaposan szemügyre vette a bombát.
- Nem vacakolt vele túl sokat, de így is megölhetne vele itt mindenkit. – Közben már a drótok között matatott.
- Bumm, sietnél egy kicsit?! Fogytán az időnk... – Aggodalmaskodott Jack a számkijelzőt nézve.
- Mindjárt megvan... – Eközben a számláló vészesen tíz másodperc alatt pörgött. A három férfi nagyot nyelt, Bobby viszont cseppet sem zavartatta magát. Egyszer csak egy kis dróttal a kezében a többiekhez fordult. – Kész. – A másik három egy emberként sóhajtott fel. – Na mi van? Nem bíztok bennem?
- Inkább kapjuk el Krast! – Visszamentek a terembe, ahol végre ráakadtak a férfire. Idegesnek látszott; folyton az óráját nézte és érezhetően nem értette, hogy mi történt. Bobby feltűnés nélkül mellé állt, és megragadta a vállát. Kras megfordult, Jack pedig felmutatta neki a bilincset. Szép nyugodtan elhagyták a helyiséget. A folyosón összefutottak Sharaval.
- Hol a fiam? – Tért a lényegre a nő.
- Nem tudom, de a múlt nem csak engem kísért majd.
- Hogy...
- Én öltem meg Santiagot, a férfit, akit úgy szerettél. Próbáltam rábírni, hogy hagyjon el téged, mert kellettél, de nem volt hajlandó, ezért... – És megvonta a vállát. Shara és a többiek szája tátva maradt a csodálkozástól.
- Te szemét! Ezért megöllek! – A nő teljesen kikelt magából, és alaposan megverte a férfit, amíg persze az ügynökök hagyták.
- Shara elég már. – Választotta el Krastől Bobby.
- Hagyj békén! Engedj! – Hadonászott a nő. – Hol a fiam? – Míg valahogy próbálták lecsillapítani a kedéjeket, addig Kras nevetett, majd elérkezettnek látta a pillanatot, hogy végképp ne áruljon el semmit.
- Éljen Amerika! – Erre a felszólalásra Jack ránézett.
- Bobby! – És már rohant is Kras felé. Barátja is látta a bajt, és követte. – Vedd el tőle!
- Fogd le!
- Nem megy!
Ismét az irodában:
Shara és a csapat csendesen várakozott. Egyszer csak megjelent D.
- Cián. – Csak ennyit mondott. A többiek ebből már tudták; Kras halott. – Sajnálom Shara.
- Ő volt az egyetlen, aki tudta, hol van Santiago. – Kesergett a nő.
- Tudjuk, de meg fogjuk találni, ígérem. – Szólt hozzá gyengéden Bobby. Shara lassan bólintott, és sírva borult a férfi vállára.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum