Gelderlandi
2008.11.27. 15:10
Egy sokoldalú ló, sok érdekességgel.
A dán melegvérű két alapvető összetevője, a groningen és a gelderlandi közül az utóbbi a jobb megjelenésű. A hollandiai Gelder-tartomány piacorientált tenyésztői a saját igényeik kielégítésére alakították ki a fajtát úgy, hogy egyidejűleg a szomszédok számára is vonzó és sajátos legyen.
ˇ Tenyésztés: Körülbelül egy évszázaddal ezelőtt a gelderi tenyésztők úgy látták, hogy lenne piaca egy parádés kocsilónak, amely egyúttal könnyű mezőgazdasági munkát is tudna végezni és érzékeny hátaslónak is megfelelne. Ennek megvalósítása céljából – ügyelve arra, hogy megőrizzék a lovaikra jellemző tanulékonyságot – a közönséges őshonos kancáikat különböző fajtájú ménekkel keresztezték. Alkalmazták a norfolk roadstert csakúgy, mint a német, lengyel, hannoveri és orosz méneket (ez utóbbiak közül a keleti fajtájúakat). Mikor már állandósult az állomány karaktere, a cleveland bayhez, az oldenburgihoz és az anglo-normanhoz nyúltak. Ezt követően, hogy nemesebbé tegyék lovaikat, angol telivéreket és arabokat alkalmaztak a tenyésztésben.
ˇ Jellemző tulajdonságok: A modern gelderlandi egyfelől a legjobbak közül való jó testalkatú, erőteljes kocsiló, másfelől használható testesebb hátaslónak is, és némi ugróképességgel is rendelkezik.
Környezet
|
Hideg éghajlat
|
Eredet
|
XIX. század
|
Jellege
|
Melegvérű
|
Szín
|
Sárga
|
Hasznosítás
|
Hátas-, könnyű igás- és fogatló
|
Marmagasság
|
160-170 cm
|
Származás
|
Hollandia: Gelder-tartomány
|
Hollandia területe
A fajta kialakulása:
Norfolk roadster:
Hozzájárult a nagy életerőhöz, és a látványos, akciós ügetéshez.
Oldenburgi:
Ennek köszönhető a tömegesség, a nagy méret és súly, csakúgy, mint a nyugodt természet.
Arab ló:
Javító hatást gyakorolt a fajtára; egészségesebbé és nemesebbé tette.
Egy kép a fajtáról:
|