|
Kísért a múlt
2008.11.23. 10:34
- Mert én… - a férfi elharapta a mondatot, majd aztán nagy levegőt vett, de szemeit lesütötte – nem tudnék nektek ártani.
Bobby remélte, hogy Johnny most végre kiböki, hogy mit is érez a nő iránt, de csalódnia kellett. Benne is tombolt a düh, hiszen a lánya is eltűnt, de valamiért nem tudta elképzelni a férfiról, hogy ő tette volna. Shara agya teljesen elborult, majd megfogva a férfi ingének nyakát a falhoz szorította őt.
- Ha kiderül, hogy nálad vannak a gyerekek, és a fiamnak valami baja lesz, én leszek a legrosszabb rémálmod. Mert esküszöm, hogy megöllek. A börtönt élvezni fogod, ahhoz képest, amit én fogok majd neked okozni.
- Shara engedd el őt – Jacknek szabályosan le kellett tépnie Sharat a férfiról.
Johnny arca teljesen elhalványult, amikor Shara azt mondta neki, hogy megöli. Ezt azért nem várta volna a nőtől. Annyi éven keresztül kitartott mellette, mindig ott volt, ha Sharanak egy barátra volt szüksége, óvta a nőt, és most ezt kapja tőle. Az egy dolog, hogy nem hisz neki, de hogy így rátámadjon, nagyon meglepte. Még Bobby is visszafogta magát, de Shara egy cseppet sem türtőztette magát. Sharat végül kivitték a kihallgatóból, ahol Johnny hüledezve nézett utána. Shara keze remegni kezdett már teljesen ki volt idegileg. A folyósón a falnak támaszkodva ücsörgött a padlón, amikor Happy ment oda hozzá vigasztalólag, majd megjelent Sue is. Sue leült a nő mellé, majd megfogta a kezét, mire Shara elsírta magát. Már napok óta nem ölelhette magához, nem simogathatta meg a kicsi fejet. Annyira hiányzott neki a fia, hogy el se tudta mondani. Sue átérezte, hogy most min mehet keresztül Shara, és ő sem viselkedett volna másként, ha az ő fia tűnt volna el. Végül Shara összeszedte magát, és újra bement a kihallgató melletti szobába. Némán figyelte Johnnyt, annyira megbízott a férfiban, és most csalódnia kellett benne. A része egy kis darabja nem akarta elhinni, hogy Johnny lenne a hunyó, de a pánik már felül kerekedett rajta. Már nem tudott tiszta fejjel gondolkodni, és ezt ő is tudta. Még jobban eluralkodott rajta a félelem, amikor elkezdett esni az eső. Hiszen Santiago asztmás és a nyirkos időjárás nem tett jót a kicsi szervezetének. Johnny még midig a kihallgatóban ücsörgött, amikor egy laboros nő jött be hozzá. Ismerte már, és tudta, hogy mindig megbízható munkát végez.
- Ő az? – kérdezte tőle a nő egykedvűen.
- Igen. Az új fiú készítette el a tesztet.
- Miféle új fiú?
- Lusy mesélt a cuki kis új fiúról a laborban.
- Mi nem vettünk fel semmilyen új fiút.
- Uram isten, mit tettem!
Sharanak egy pillanat alatt összeállt a kép, és kicsit megnyugodva könyvelte el, hogy akkor mégsem Johnny az emberrabló. Biztos volt benne, hogy a gyerekek elrablói állnak a háttérben és ők akarták az egészet Johnnyra kenni. Azonnal kirohant a szobából és elmondta a többieknek is, hogy mit tudott meg. Alig fél órán belül rájöttek, hogy Johnny ártatlan. Shara nem bírt Johnny szemébe nézni, annyira szégyellte magát. Amikor Shara újra benézett az ablakon, látta, ahogy Jack leveszi a bilincset Johnny kezéről, és a férfi a csuklóját simogatva megy kifelé az ajtón. Bobby jelent meg az ajtóban, és „menj már utána” szemekkel nézett rá.
- Most nem tudnék a szemébe nézni!
- Szerintem beszélned kellene vele.
Shara nézett Bobbyra, most teljesen tanácstalan volt. Majd aztán hirtelen futásnak eredt, és remélte, hogy még utoléri a férfit. De csak a liftajtót látta bezárulni mögötte. Szeretett mozogni, de nagyon utált lépcsőzni, most minden erejét összeszedte és elkezdett lefele rohanni a lépcsőn a hatodik emeltről. Még mindig jobb volt, mintha felfele kellett volna rohannia, de már így is kifulladt mire leért. Körbe nézett, de nem látta sehol sem Johnnyt, majd ahogy kipillantott az üvegajtón, meglátta a férfit egyre jobban eltávolodni. Gyorsan felé kezdett rohanni, nem törődve azzal, hogy sok embert majdnem feldöntött.
- Johnny, várj! – üvöltötte a férfi után sokadára, mire Johnny végre megfordult.
- Mi van? Mit akarsz még? Már tudnod kellene, hogy ártatlan vagyok. Nem én voltam, de ezt már mondtam.
- Tudom. És annyira sajnálom.
- Bocsáss meg Shara, de a sajnálatodat tudod, hova tedd.
- Én tényleg őszintén sajnálom, de a fiamról van szó. Eluralkodott rajtam a pánik.
- És már nem akarsz megölni?
- Nem – mondta Shara lesütött szemekkel, egyszerűen nem bírt a férfi szemébe nézni.
- Shara, itt már nem csak arról van szó, hogy nem hittél nekem.
- Hanem miről? – a nő hirtelen felkapta a tekintetét és egyenesen a férfi szemeibe nézett.
- Arról, hogy nem veszed észre, mit érzek irántad. Már hét éve, azóta hogy elsőnek megláttalak, szerelmes vagyok beléd, és te még csak figyelemre se méltatsz. Úgy viselkedsz velem, mint egy egyszerű ismerőssel.
- Én nem is…
Shara nem tudta befejezni a mondatot, mert a férfi megcsókolta őt. Már hosszú évek óta nem csókolózott, és nagyon jól esett neki. Johnny átölelte a derekát és egészen magához szorította, úgy csókolta, miközben az eső még jobban zuhogni kezdett. Shara nem tiltakozott, halványan viszonozta is a csókot, de valamiért képtelen volt azt a szenvedélyt és szeretetet visszaadni, mint amit ő kapott. Aztán a csók viszonzását is abbahagyta, és ezt megérezte Johnny is, ellépett Shara mellől és csalódottan nézett rá.
- Soha nem fogsz szeretni, ugye?
- Nem tudom, most minden zavaros.
Shara számára tényleg zavarosak voltak a dolgok, és ez a vallomás most mindent felkavart benne. Már bele nyugodott abba, hogy Santiago elhagyta őt, de valamiért nem tudott más férfival elmenni, mert mindig úgy érezte, hogy megcsalja ezzel szerelmét. Annyi éven keresztül hűségesen várta vissza a férfit, várta hogy megmutathassa neki a fiát, de nem jött. És most Johnny előállt azzal, hogy szereti őt. Nem gondolt rá az évek alatt férfiként, csak a barátot látta. Shara még mindig ott állt az esőben, maga elé bámulva. Annyi minden történt vele mostanában és nem tudta mi tévő legyen. Lassan elkezdett visszasétálni az irodába, de nem foglalkozott azzal, hogy szó szerint bőrig ázott, és mindenéből csöpög a víz. Most is a lépcsőn ment fel, és döbbent arccal nyúlt a táskájáért. A többiek kérdőn néztek rá, de Shara szó nélkül vette kifele az irányt, majd az ajtóban visszafordult.
- Azt mondta, hogy szeret!
Shara nem várta meg a többiek válaszát, csak otthagyta az irodát. A többiek elmosolyodtak, mert így most már, muszáj volt Sharanak lépnie valamit. Csak az időzítés lehetett volna jobb. Bobby visszaült az asztalához és tovább folytatta a telefonálást. Shara hazament, majd a pince felé vette az irányt. Ott volt a ruhája, amikor fehér galambbá változott, ott voltak a fegyveri, minden ide tartozó holmija ott volt. De volt ott egy sötét barna láda is, amit az évek során nem nyitott ki. Mint minden hősnek, neki is meg volt a sötét oldala, egy gonosz és elvetemült oldal, amit mind eddig kordában tudott tartani, de most teret engedett neki. Már nem hatottak rá Bobby csitító szavai, most már képtelen volt várni a rablók hívására. Eddig is kereste a gyerekeket, de most rájött, hogy mozgósítania kell az alvilági kapcsolatait. Aztán kilépett a házból és eltűnt a sötét éjszakában.
Közben Santiago közelebb húzódott a szűk szobában Elisabeth-hez és próbálta felébreszteni őt.
- Jól vagy? – suttogta neki.
- Igen. – felelte remegő hangon a kislány. - Mi történt velünk?
- Azt hiszem, elraboltak minket. Anya mindig mondta, hogy legyek résen. Most már értem, hogy miért volt az a sok edzés.
- Meg kell szöknünk!
- Csak te tudsz elszökni innen. Itt száraz a levegő, de kint esik, nem bírnám sokáig, csak hátráltatnálak.
- Nem hagylak itt!
- El kell menned, azon a kis ablakon segítek neked kimászni, aztán csak fuss.
- Rendben. Hívok segítséget! Megkeresem apát, biztos segíteni fog.
A gyerekek korukhoz képest igen érettek voltak. Shara egészen kicsi korától kezdve oktatta a fiát arra, hogyan védje meg magát. És most tudta kamatoztatni ezt a bölcs tudását. Szerencséjükre nem voltak megkötözve, csak bezárták őket egy aprócska szobába. Santiago felsegítette barátnőjét az ablakig, majd megtartotta, hogy a kislány kitudjon mászni rajta. Elisabeth vagányságban és bátorságban nem maradt el a fiúktól, neveltetésének köszönhetően ő is észszerűen gondolkodott, és mindig próbált helyesen cselekedni. Körbenézett az udvaron, mindent magasan épített, vörös téglás falak takartak. Senkit nem látott, így a nagy vaskapu felé kezdett rohanni. Alig bírta résnyire kinyitni, majd az erdő felé vette az irányt. Minnél hamarabb találkoznia kellett valakivel, aki elviszi őt az apjához, beviszi őt az irodába. Santiago remegő kezeit imára kulcsolta és abban reménykedett, hogy Elisabethnek nem esik semmi baja. A percek vánszorogva teltek el a számára, azt sem tudta pontosan, mennyi ideje van ott. Elisabeth világ életében egészséges kislány volt, de most úgy érezte, majd megfullad. Annyira szaladt, hogy alig kapott levegőt, egyre csak az hajtotta, hogy minél hamarabb segítséget kérjen. Egyszer végre meghallotta a kocsik hangját és tudta, végre találkozhat emberekkel. Aztán meglátott egy benzinkutat és maradék erejét is összeszedve berohant az üzletbe. Egy idős férfi állt a pénztárnál, és amint meglátta a zilált Elisabethet, azonnal odament hozzá.
- Hé, kislány, mi van veled? Hogy kerültél ide?
- Az apukámat... Kérem, hívja fel az apukámat!
- Rendben! De itt egy kis víz, igyál csak. És fújd ki magad, pihenjél.
- Nincs időm pihenni! Kérem, hívja fel az FBI-t és keresse az apukámat!
- Felhívom, de hogy hívnak? Megmondod a neved?
- Elisabeth... Elisabeth Manning.
A férfi azonnal a telefonhoz rohant, és hívta az FBI-t. Bobby nem volt bent az irodában, így a hívást Jack vette át! Alig tette le a telefont, belépett Bobby, oldalán Darcyval.
- Most kaptunk egy hívást! Elisabeth egy benzinkútnál vár téged.
- Hol?
- Itt a cím – Jack egy kis cetlit adott át barátjának – elég biztosnak tűnik, pontos személyleírást adott.
- Köszönöm.
Bobby és Darcy azonnal a megadott címre rohantak, velük tartottak a többiek. Próbálták Sharat is felhívni, hogy Elisabeth előkerült, de nem tudták elérni. Shara egyre csak dúlt, és nyomokat keresett a gyerekek eltűnésével kapcsolatban, és közben ő is célja előtt állt. De a célja és közte egy 10 cm vastag acél ajtó volt. Bobby egy őrült módjára hajtott a benzuinkút felé, nem érdekelte semmi, csak az, hogy mielőbb láthassa a lányát. Amikor végre megérkeztek befordult, szinte feltépte a kocsi ajtaját, és berohant a kis épületbe. Ott, ahogy meglátta a lányát egy sarokban ücsörögni, azonnal odament hozzá, és szorosan megölelte. Közben Darcy is megérkezett, és magához szorította a lányát. A pár nélküle eltöltött nap maga volt számára a pokol, és csak ő tudta igazán, hogy min megy keresztül Shara. De most visszakapta a gyermekét és csak ez számított.
- Nem bántottak? – kérdezte szinte hisztérikusan.
- Nem. Semmi bajom, csak egy kicsit éhes voltam.
- Adtam neki egy szedvicset – szólt ekkor közbe az idős benzinkutas.
- Köszönjük. Nem is tudom, hogy köszönhetnék meg, hogy segített a lányunknak.
- Nem tesz semmit. Tudják, amikor megérkezett beszélt egy bajba került fiúról. Lehet, hogy csak zavarában mondta, de eléggé úgy tűnt, hogy nagy a baj. Így gyorsan hívtam magukat.
- Értem. Elisabeth, tudod, hol van Santiago? Vele voltál? Láttad őt?
- Igen. Egy aprócska szobába zártak be minket, a levegő száraz volt, és volt ott valami furcsa szag. Nem tudom meghatározni, hogy mi volt az, de nagyon ismerős volt. Mindenütt vörös téglák voltak, és a falak magasak. Volt ott egy hatalmas vaskapu is. De nem láttam semmi egyebet. Santiago ott maradt a szobában, nem akart az esős időben eljönni, a zsebében lévő pipa már majdnem kifogyott, és a szobában úgy érezte, hogy jól van.
- Okosan tettétek, hogy te jöttél el.
- Az erdőn keresztül jöttem. Nem tudom, hogy mennyit szaladtam, de úgy tűnt, mintha napok óta futnék.
- Vissza tudnál találni?
- Sajnálom, de nem.
Elisabeth nem tudta elfolytani feltörő könnyeit, és sírva borult anyja vállára. Érzések ezrei öntötték el hirtelen, és ez megrémisztette. Gyerek volt még, és nagyon bátran viselkedett, de most nem bírta tovább cérnával. Bobby repesett az örömtől, hogy a lánya sértetlenül megkerült, de még boldogabb lett volna, ha Santiago is vele van. De most már végre nyomon voltak. Annyi tétlen nap után most már tudtak nyomozni. Újra megpróbálta felhívni Sharat, de a nőnek ki volt kapcsolva a telefonja.
Közben Shara végre kitudta nyitni az acél ajtót és a kezei közé tudta ragadni a remegő férfit.
- A nevét mondd meg, és békén hagylak.
- Ha megmondom, akkor megöl.
- Ettől nem kell félned, én előbb ölöm meg.
- A nevét nem tudom, de van róla egy képem.
- Add ide.
- Rendben!
Shara egy kis vézna férfiból próbálta kiszedni, hogy ki vitte el a gyerekeket. Eddig csak fogócskáztak, de most ott volt egy lépésnyire attól, hogy megtudja az igazságot. Rengeteg bűnözőt zárt börtönbe csak ügyészként, és még többet Fehér galambként, meddő ötlet lett volna az összes ügyét átnézni. A férfi egy asztalhoz ment, ahol a fiók mélyéről előhúzott egy gyűrött fotót.
- Ő az! – dadogta.
Shara látta rajta, hogy annyira ráijesztett, hogy nem hazudna neki. Elvette tőle a képet, majd ahogy ránézett teljesen elsápadt. Azonnal felismerte, hogy ki van a képen. Annyi év után nem is gondolt volna éppen rá, főleg azok után, hogy segített neki megszökni. Kissé megszédült a tudattól, hogy ki rabolta el a gyerekét, de nem tudta felfogni, hogy miért tette.
Elisabeth a saját ágyában feküdt, és barátjára gondolt és arra, hogy vajon mi lehet vele. Hiányát addigra már felfedezték, de Santiagot nem merték megverni amiatt, amiért segített megszökni a kislánynak. A főnök védelme alatt álltak, és nem lehetett bántani őket. Azért voltak abban a száraz szobában, hogy Santiagonak az aszmája ne okozzon problémát. Tara már reggel ott volt Bobbyék háza előtt. Együtt reggeliztek azzal a megnyugtató tudattal, hogy lányuk odafent az igazak álmát alussza még.
- Hát te meg, Tara? Mit keresel itt ilyen korán?
- Beszélnünk kellene. Elég fontos nem várhat egy percet sem.
- Ez nem az a ruha, ami tegnap este rajtad volt? Csak nem az irodában töltötted az éjszakát?
- De. De most nem ez a lényeg!
Közben Darcy tipegett le a lépcsőn és meglepte Tara jelenléte, de mosolyogva kívánt neki jó reggelt. Tara egy kósza bólintással köszönte meg a friss kávét, amit Bobby töltött ki neki kérdés nélkül. Majd egy vékonyka aktát vett elő a táskájából.
- Na most már elmondod, hogy mi van? – kérdezte Bobby egy picit feszülten.
- Tudod, hogy tegnap Happy olyan furcsán viselkedett, amikor Elisabeth közelében volt.
- Igen, be is küldtük Elisabeth ruháit vizsgálatra, hátha találnak rajta valami nyomot.
- Megérkeztek a vizsgálatok?
- Igen, de nem fogtok örülni az eredménynek.
- Ne csigázz már.
- C4-es és a műszerek kimutattak plutóniumot is.
- A fenébe. Hogy kerülhetett vele kapcsolatba? Azt mondta, hogy mind végig abban a kis szobában voltak. Előtte meg egy kocsiban.
- Nem sok volt a ruháján. Lehet, hogy, csak amikor elvitték az emberrablók ruhájáról átkerült egy kevés rá is, meg a kocsiban utazáskor is kerülhetett rá. De olyan minimális mennyiségben, hogy semmilyen fizikai károsodást nem okozhattak, csak a műszerek mutatták ki. Viszont akkor tudod, hogy ez mit jelent!
- Igen! Azt, hogy robbantani készülnek. És, ha ilyen anyaggal akarnak robbantani, akkor nem kóbor gyerekrablókkal állunk szemben és nagyobb a baj, mint eddig gondoltuk volna.
Bobbynak kedvében lett volna hangosan káromkodni és valamibe beleverni, de ehellyett inkább csak az öklébe harapott, és lenyelte a dühét. Darcy is ledöbbent, amikor meghallotta, és ösztönösen összehúzta magán a hálóingét. Bobby hazavitte Tarat, és ragaszkodott ahhoz, hogy a nő lefeküdjön aludni. Erre nem is kellett sokat várnia, mert ahogy az ágyra ültette, aludva dőlt el. Bement az irodába, és mindent elmesélt. A döbbenet mindenki arcára kiült, szóhoz se bírtak jutni. Ezért sem tűnt fel senkinek, hogy Shara ott áll a hátuk mögött, és ő is mindent hallott. A nő már nem volt annyira meglepve, mert hiszen ő tudta, hogy ki rabolta el a fiát, de az neki új volt, hogy Elisabeth előkerült. Ő tudott leghamarabb szóhoz jutni, és szinte kiabálva mondta.
- Ő rabolta el a fiamat! – majd a képet kirakta a táblára, hogy mindenki jól lássa.
- Shara, te meg hol voltál? Többször is hívni akartunk, már nagyon aggódtunk miattad. Elisabeth előkerült, nyomon vagyunk... – mondta Bobby lelkesen, hogy látta Shara jól van.
- Mindent hallottam. De én is nyomoztam egy kicsit. Rájöttem, ha az emberrablók nem követik a szabályokat, akkor én sem fogom. Tüzet tűzzel, vizet vízzel. Az, akié a kocsi volt, amivel elvitték a gyerekeket, elmondta, hogy néhány napja fizetett neki egy fickó, ha kölcsön adja a kocsiját.
- De ki ez a férfi? És mi közöd hozzá? Lusy, nézz utána, hogy ki ő!
- A neve Ali Kras.
- Te ismered őt?
- Sajnos igen.
Bobby kérdőn nézett Sharara, és a nő tudta, hogy most beszélnie kell Alival való kis afférjáról. Eddig soha senkinek nem beszélt róla, teljes titokban tartotta, hogy majdnem lefeküdt a férfival. De most a fia élete volt a tét, nem érdeklte, hogy mit gondolnak róla majd a többiek, csak arra tudott gondolni, hogy újra magához ölelhesse a gyermekét.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum