|
Kísért a múlt
2008.11.23. 10:32
A helyzet kezdett komolyból vészesen kritikussá válni. A Fehér galamb fáradhatatlanul nyomozott, a csapat szintén. Az orvosok meg csak hüledeztek, hogy a betegük ki-be rohangál a kórházból. Az ügyészségen senki sem látta, nem ment be dolgozni. Most éjjel-nappal Fehér galamb volt. Az egyetlen értelme az életének a fia. Ha most őt is elveszíti, azt nem élné túl. És ennek a tetejébe még ott van Elisabeth! Végre sikerült maradéktalanul megbocsátania Bobby-nak, de ha a kislánynak baja esik, az csak is az ő hibája! Akkor viszont fordul a kocka, a férfi lesz dühös rá! Ezt nem hagyhatja... A csapat egyhelyben toporgott.
- Tara, megérkezett már a jelentés? – Kérdezte Jack.
- Igen. De egyszerűen semmi. A DNS-vizsgálat nem használt, az illető személy nem szerepel semmilyen nyilvántartásban se itt, se a rendőrségen! – Válaszolta a nő lemondóan.
- Akkor most mi lesz? – Nézett Jack felé Lucy. – Nincs más nyomunk, amin elindulhatnánk.
- Tudom, de először is találnunk kell valakit, hogy a DNS-ét összevessük a Shara körme alatt talált szövetmintával. – A férfi végig az asztalát bámulta.
- De ki jöhet szóba?
- Esetleg Jhonny? – Vetette fel Myles.
- Nem hinném. Túlságosan szereti Sharat.
- Valahol muszáj elkezdeni.
- Igazad van. Indulás! – Pár perc múlva már ott is voltak az orvos házánál. De hiába kopogtak, senki sem jelentkezett. Az ajtó be volt zárva. – Akkor maradt a rendelő. – Szólt Jack. Érdekes mód ott sem találták. Az asszisztens azt mondta, aznap be se ment.
- Szerintetek hol lehet még? – Tűnődött Myles. – Hiszen Shara már nincs kórházban.
- Nincs ötletem. – Válaszolt tanácstalanul Jack, de ahogy ezt kimondta, rögtön pattant a szikra. – Nem is muszáj közvetlenül tőle kérnünk mintát. Biztosan van itt a rendelőben valami, amit nem tisztítanak rendszeresen.
- Hahó, Jack! Ez egy rendelő, vannak bizonyos higéniai szabályok.
- Jaj, Myles! Inkább keress. Valamije csak van itt. Ahogy Tarat és a laboros fiúkat ismerem, ez is elég lesz. – És felmutatott egy tollat.
- Akkor mehetünk is. – Ezzel kisétáltak a kocsihoz.
- Nocsak, az FBI! Jobb lesz, ha követem őket. Nem hagyhatom, hogy lebuktassanak. – Gondolta a férfi. Éppen a rendelő felé tartott, amikor észrevette a két ügynököt.
Kicsivel később:
- Lucy, ezt vidd, kérlek a laborba. – Szólt Jack rögtön, ahogy beléptek a terembe.
- Igenis, főnök! – A nő már ott se volt. A labor felé menet erősen elgondolkozott azon, hogy vajon miért egy tollal vacakolnak, de a parancs akkor is parancs. A laborban összefutott egy fiatal férfival.
- Jó napot! Segíthetek?
- Ami azt illeti... ezt hoztam vizsgálatra. – Lucy felmutatta a tollat.
- Adja csak ide, majd én elintézem. – És már ki is vette a nő kezéből a kis tasakot.
- Oh, jól van. Magga új itt? Még sosem láttam.
- Igen, csak pár napja jöttem.
- Akkor már értem a lelkesedését. – Mosolygott Lucy. A férfi bólintott, majd elment. Amikor lucy visszaért az irodába látta, hogy Bobby fel-alá járkál. Egy darabig tűrték.
- Bumm, nem hagynád abba? – Kérdezte Jack. A férfi megállt, és barátja szemébe nézett. – Miért járkász?
- Szerinted?
- Tudom, hogy aggódsz, de igazán felhagyhatnál ezzel. Nyugi, megfogjuk találni őket.
- Ti nyugodtan tudnátok ülni, ha Gabriel eltűnne? – Nézett Jackre és Suera szemrehányón. Jack felsóhajtott. Barátjának igaza volt, ha az ő fiának esne bántódása, azt nem élné túl. Megértette Bobby aggodalmát. Úgy döntött, hogy elhívja a csapatot ebédelni. Az asztal mellett egy kiadós beszélgetés közben talán sikerül felvidítania a férfit. De, ha ez mégsem sikerülne, legalább gyorsabban telik az idő. A számítása bejött; valóban jobb lett a hangulat.
- Van fogalmatok róla, hogy meddig voltunk távol? – Érdeklődött Tara döbbenten nézegetve az óráját.
- Hát több, mint egy órát. – Mosolygott Jack.
- Szerintem ez volt a leghosszabb ebédszünetünk. – Csatlakozott Lucy.
- Van egy jó és egy rossz hírem. – Szót D.
- Kezd a jóval! – Vágta rá Bobby.
- Sínen van a nyomozás.
- Ez mit jelent?
- Befejeződött a DNS-vizsgálat.
- És? – Mindenki kérdőn nézett a főnökre.
- Itt jön a rossz hír... Pozitív.
- Szóval... Johnny... – Sue teljesen kiakadt, ahogy a többiek is. Bobby egyszerűen nem tudta elhinni, de mi lesz Sharaval? Elindultak, hogy előkerítsék Johnnyt. Épp otthon volt.
- Oh, a kedvenc FBI csapatom! Miben segíthetek, srácok? – Köszöntötte barátait a férfi. Bobby felsóhajtott, majd megszólalt.
- Le kell, hogy tartóztassunk.
- Tessék! De hát miért?
- A vád gyermekrablás, testisértés, gyilkossági kísérlet és a hatóságok félrevezetése. – Sorolta D.
- Még mindig nem értem. Csak nem engem vádoltok a gyerekek eltűnéséért?!
- Majd mindent elmagyarázunk, de most velünk kell jönnöd.
- Jól van. – Adta meg magát Johnny, és készségesen követte az ügynököket. Az irodában mindent elmagaráztak neki, majd következett a kihallgatás. De így sem érezték, hogy előréb lennének. A férfi nem tudott semmit és ők sem. A törvény viszon törvény marad, akárhogy nézzük is. Őrizetbe kellett venniük, amíg nem találnak más bizonyítékot. Akár mellette, akár ellene.
- Jack! – A férfi felfigyelt kedvese hangjára. Amikor meglátta, nem tudta, mit gondoljon. Felesége nyomában szorosan ott loholt Happy, őt pedig Lucy és Tara követte.
- Mi történt?
- Mit szólnál, ha Gabrielnek lenne egy kistestvére? – Kérdezte Sue mosolyogva.
- Nem mondod, hogy... – Lucy és Tara nevettek. Sue bólintott. – Ez... – Nem szólt többet, csak gyengéden átölelte szerelme derekát, és lágy csókot lehet az ajkára. A meghitt perceket azonban Shara robbanás szerű érkezése szakította meg. Bobby odavezette a kihallgatóhoz. Jack és Demetrius pedig újra bement Johnnyhoz.
- Nem valószínű, hogy mást mondana, mint előzőleg, de hallgasd meg, hátha te többre jutsz vele, mint mi. – Kezdte Bobby óvatosan. Shara bólintott.
- Tehát, hol voltál ma reggel?
- Már elmondtam, hogy a parkban sétáltam.
- Munkaidőben? Hogy még az asszisztensed sem tudta, hol vagy? Ez elég furcsa.
- Azért nem szóltam neki, mert nem akartam, hogy bárki zavarjon. Csak egy kis magányra vágytam!
- És ha beteged érkezik? Erre nem gondoltál?
- Van a rendelőmnél más orvos is, ráadásul az asszisztensem is el tudja látni a gyerekeket, ha úgy adódik.
- És a DNS-vizsgálat? Vajon miért pont a te ujjlenyomatoddal egyezik a szövetminta?
- Nem tudom!
- Nem hinném, hogy a laborosaink ezzel szórakoznának. – Jack D felé fordult. Johnny érezte, hogy Shara figyeli őt a túloldalon, még ha nem is látta az üveg miatt.
- Shara, hinned kell nekem! Ártatlan vagyok! – A nő felkapta a fejét, majd Bobby-ra nézett. A férfi nem szólt. De Johnny nem hagyta abba.
- Higgy nekem, kérlek! Tudod, hogy soha nem bántanám a fiad, képtelen lennék rá! Ha én tettem volna, szerinted a közeledben maradok? Vagy egyáltalán hallanátok rólam? Már rég nem lennék itt, ezt te is tudod. Hinned kell nekem! – Jack és D türelmesen kivárták, hogy a férfi elmondhassa, amit akart. Ők is tudták, hogy a nő még ott van. Ebben a pillanatban Shara rontott be a terembe.
Ugyan miért tenném?! – A nő dühös volt. Bobby az ajtóban állt és jelzett döbbent társai felé, hogy már nem tudta megállítani. Mindenki feszülten figyelte az eseményeket.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum