Finn ló
2008.10.22. 15:12
Kicsi a bors, de erős. :) (már, ha a 160-as ló kicsinek számít)
Eredetileg két finn lófajta létezett, az igásló és az univerzális ló. Mindkettőt teljesítményéért és nem a megjelenéséért tenyésztették. A kettő közül a tömegesebb igásló robosztus, erős testalkatú állat volt, meglehetősen mindennapos megjelenéssel, de gyors, élénk járással. A könnyebb testű univerzális ló többféle hasznosításra is alkalmas volt, így lovaglásra, könnyű igavonásra, és ami a legfontosabb, fogatversenyekre is. Az 1970-es évek óta nagyobb érdeklődés mutatkozik a könnyebb testű lovak iránt, noha még mindig szüksége van lovakra a mezőgazdaságnak, de különösen az erdőgazdálkodásnak.
ˇ Tenyésztés: A finn lovak valószínűleg az ősi európai könnyű- és nehéztestű lovak leszármazottai, amelyeket aztán hideg- és melegvérűekkel egyaránt kereszteztek. A méneskönyvet 1907-től vezetik, mind a nehezebb, mind pedig a könnyűtestű fajták számára, és szigorú teljesítményvizsgálati rendszert alakítottak ki.
ˇ Jellemző tulajdonságok: A kiegyensúlyozott vérmérsékletű finn ló viszonylagos kis termete ellenére nagy igásló húzóerejével rendelkezik, ami a könnyebb fajták gyorsaságával, fürgeségével és karakterével párosul. Hosszú ideig élnek, igen kitartóak és nagy életerőről tesznek tanúbizonyságot. A fajta híres a jó felépítéséről. A lejtős far – amely viszonylag hosszú háttal párosul – jellegzetes az ügetőlovakra, és jól mutatja a finn melegvérű tenyésztés irányvonalának eltolódását.
Környezet
|
Tajga
|
Eredet
|
A jégkorszakot megelőző időkből
|
Jellege
|
Sodrott
|
Színek
|
Mindegyik szín
|
Hasznosítás
|
Könnyű igásló
|
Marmagasság
|
160 cm körül
|
Származás
|
Finnország
|
Finnország területe
A fajta kialakulása:
Finn póni:
Az őshonos kemény és kitartó pónik jó alapot adtak.
Oldenburg:
A jelleg állandósulását eredményezte, növelte a méretet és javította a mozgást.
Egy kép a fajtáról:
|