XIV. fejezet
2008.08.24. 16:00
Alison látása már kitisztult, mire haza repültek. A Svájci állam egy saját gépet biztosított neki, hogy kényelmesen haza tudjon menni. A lavina nem érte el a város, mert egy szakadék megállította, és szerencsére többen nem voltak azon a környéken. Natasa és Frank mentek el, hogy elhozzák, Tedd holmiját, ekkor találkoztak Alisonnal, aki azonnal sírva fakadt, ahogy meglátta őket. Hiába undorodott a férfitól mégis megviselte a halála. Valamilyen szinten kötődött hozzá, és nem gondolta, hogy ilyen halált érdemelt volna, főleg azok után, hogy szabadon engedte. Miután visszarepültek L. A.-ba nem találkozott Noahával. Mindenütt kereste a férfit, de egyszerűen felszívódott, hiába hívta a telefonja ki volt kapcsolva. Nem tudott aludni, mert újra és újra visszaálmodta a tragédia napját, teljesen kimerült. Szervezete annyira legyengült, hogy újra kórházba kellett szállítani. Margarett nővér véletlenül elkottyintotta neki, hogy találkozott Noahával, de Alisonnak nagyon rosszul esett, hogy még csak nem is érdeklődött utána a férfi. Annyira szerették egymást, és olyan rövid ideig, de még mindig emlékezett a férfi csókjára, érintésére. A fotót valahol elvesztette, és így már csak a nyaklánc maradt meg, amit Noahától kapott. A negatívumokat megőrizte, de maga se tudta miért, talán attól tartott, hogy szerelme nem hinné el neki, ami történt, ezért ott lesz bizonyítéknak. A tanítás már javában folyt, de Alisonnak nem volt ereje bejárni az órákra, vagy oda figyelni. A Svájci hatóságok különleges géppel szállították haza, Tedd testét, és a temetést szeptember 9-ére tűzték ki. Alison rágódott magában, hogy vajon elmenjen-e vagy sem, de nem tudott dönteni. Kisétált a nagy tölgyfához, és csak ekkor tűnt fel neki, hogy a fa haldoklik, férgek rágták a belsejét.
- Hát egy sorsra jutottál velem vén barátom – mondta a fának dőlve – téged is férgek rágnak.
Alison egy kicsit bele gondolt, hogy valójában most egy fához beszél. Megrázta a fejét, de ez nem segített, mindig a tölgynek mondta el a bánatát, örömét, és most, hogy ő belülről meghalt, a fa is pusztulásnak indult. Több hasonlóság volt kettőjük között, mint azt bárki is gondolta volna. Felmászott az aranysárgán ragyogó lombok közzé, és levette a dobozt, majd leugrott és kivette belőle a plédet, amivel Noahával takaróztak be. Magára terítette, habár a nap sugarai még magasan voltak.
- Holnap lesz, Tedd temetése – folytatta – szerinted elmenjek? Mondj valamit, vagy adj egy jelet, vagy bármi! Mindig segítettél nekem. Most miért hallgatsz?
- Szerintem menj el, ha szeretnél mindenféle képen – mondta Margarett nővér.
- Áááá Margarett nővér nagyon megijesztettél.
- Nem akartalak, de ha szeretné elmenni, menj csak el. Vegyél, végső búcsút egy jó baráttól. Tedd jó ember volt, akkor is foglalkozott veled, amikor mindenkit eltaszítottál, megérdemel ennyit.
- Igen. És szeretnék bocsánatot kérni, amiért olyan fafejű voltam, és amiért annyira nem foglalkoztam veletek az elmúlt pár hónapban. Nem volt szép dolog tőlem.
- Hagyd el. Mindenkinek vannak rossz pillanatai.
- De ez nem egyszerűen rossz pillanat volt, katasztrófa volt, ahogy viselkedtem. Elindultam lefelé a leejtőn, és nem tettem ellene semmit, még csak meg se próbáltam. És most már késő! Vége, mindennek vége.
- Sosincs késő újra kezdeni, és ne feledd, akkor van vége, ha te akarod.
Margarett nővér szavai vigasztalólag hatottak Alisonra, aki ettől egy kicsit jobban érezte magát. Még szorosabban magára húzta a plédet, amitől úgy érezte Noah öleli magához. Óh, mennyire hiányzott neki a férfi, milyen rosszul érezte magát a sértő szavak és megvető pillantások kereszttüzében, pedig ha elmondhatta volna az igazat, talán most minden más lenne. Elnyúltan neki dőlt a fának, majd elmosolyodott, az első találkozásuk jutott az eszébe. Amikor elkésett az órájáról, lehunyta a szemét és újra lejátszódott előtte az egész. Végig gondolt minden egyes pillanatot, amit vele töltött, a csókokat, az öleléseket. Nyugtatóan hatott rá már csak a hangja, mindig tudta mit kell mondania. Alison telefonja hirtelen megcsörrent, kapkodva vette elő nadrágja zsebéből, azt remélvén, hogy Noah hívja, de csak egy újabb firkász volt, aki egy szaftos sztorit akart belőle kicsikarni. Dühösen lecsapta a telefont, majd csüggedten végig húzta a kezét az arcán. Túl sok kalandot élt már át eddig, régebben vágyott arra, hogy izgalmas legyen az élete, de most csak annyit akart, hogy békén hagyják. Fogvicsorgatva megszorította a mobilját, majd a tóba dobta, ami hatalmasat csobbant. Az a néhány vadliba, amely még nem indult útnak dél, felé, rémülten röppent el, és figyelték mi fog történni, ők is átérezték egy suttogó fájdalmát. Alison gyakran gondolta áldásnak a „képességét”, de most átoknak érezte. Nem akarta, hogy sajnálják, magányra vágyott, de legfőképpen arra, hogy végre béke és szeretet vegye körül, no meg Noah. Lankadt karokkal elindult visszafelé, hosszú nap állt mögötte, pihenni akart. Hosszú, forró fürdőt vett, majd az orvos által néhány, enyhe nyugtatóból bevett egyet, majd lefeküdt aludni. Másnap reggel arra ébredt, hogy az ablakon eső cseppek kopognak. Az ágy melletti székre pillantott, majd eszébe jutott, hogy Tedd temetése, van. Nem akart volna elmenni, de remélte, hogy most találkozhat Noahával. Kiment megreggelizni, majd felöltözött, és elindult. Korán érkezett meg, nem is akart hamar oda menni, ahol mindenki a tragédiával kapcsolatos kérdéseket tesz fel neki. Sétált egyet a temetőben, majd rábukkant Tedd sírjára, már előre meg volt ásva, és a sírkövön aranyszínű betűkel állt a neve. A sírkő tetejére rárakott egy szál liliomot, majd eltávolodott. Lassan kezdtek megérkezni azok, akik első helyen szerettek volna állni a temetés alatt. Az eső már nem esett, de még mindig dörgött, és borongós idő volt. A hideg halványpiros pírt festett az arcára, de Alison nem foglakozott semmivel, egyenesen csak ment tovább, majd hirtelen megállt. Ahogy hátra pillantott, látta hogy abban a pillanatban szál ki Noah az egyik kocsiból. Hogy megváltozott, az arca annyira más lett, keserűség és bánat ásott benne ráncokat. Ha Alison nem ismerte volna, azt mondaná, hogy másnapos volt, de nem. Noah bármennyire is utálta, akkor is fájt neki az elvesztése. Tudta, hogy Alison hívogatja, de azt gondolta azért, hogy visszakönyörögje magát. Már pedig ő nem fogja tutujgatni a bátyja gyilkosát. Annyira fájt neki, hogy meghalt a testvére, hogy Alisont hibáztatta a történtek miatt. Meredten körbe bámult, majd leült az egyik székre, melyet a család számára tartottak fent. Azonnal észre vette a liliomot, és abból tudta, hogy Alison ott járt. Felállt, majd elvette a virágot, és letépte a fejét, aztán eldobta. Nem is sejtette, hogy Alison ezt látta a távolból, de ha tudta volna, se nagyon tett volna mást. Most még túlságosan is tombolt benne a fájdalom. A liliom pont sárga volt, mint a holdkő, amit még régen ő adott a lánynak. Alison elfordította a fejét, amikor Noah még el is taposta a virágot, de aztán rögtön visszafordult. Lassan megérkezett a többi vendég, is és az eső újból elkezdett zuhogni. Alison is felhúzta és esernyőét, majd egy könnycsepp folyt le az arcán. Hallatszott egy kis halk muzsikaszó, majd a pap meghintette szentelt vízzel a hamvait, és kezdték leereszteni. Azt, hogy hogyan földelik el, már senki sem nézte végig, csak Noah. Ott maradt az utolsó pillanatig, ahogy Alison is. Megtörölte a szemeit, majd elindult Noah felé, de ekkor a férfi felállt, majd beült a kocsiba, és elhajtott. Még a temetés megkezdése előtt Natasa és Frank arról beszélgettek, hogy vajon hol lehet Alison, de senki sem vette észre, hogy a temető sarkában álldogált. Amikor oda ért a sírhoz, felvette az eltaposott virágot, majd óvatosan elhelyezte a koszorúk védelmében. Még az első nap Svájcban Alison vett egy kis üveget, amiben egy hajócska volt, és Teddnek szerette volna adni, de sajnos erre már nem került sor. Kivette a táskájából a hajót, majd rátette a sírkő tetejére.
- Ez vagyok én, egy süllyedő hajó.
Alison csak ennyit bírt mondani, majd ő is elindult. Gyalogosan ment végig a temetőn, majd a bejáratnál fogott magának egy taxit, és azzal ment ahhoz a kis szállodához ahol Tedd halotti torját, rendezték. Kifizette a taxist, majd elindult, de az ajtónál megtorpant. Szíve úgy vert, hogy majd kiugrott a helyéből nem, mert bemenni. Vissza is fordult, amikor összetalálkozott Elizabettel.
- Szia Alison – köszöntötte – gyere be, ne ácsorogj itt kint. A végén még megfázol.
- Szia Elizabett. Nem megyek be, épp csak…
- Nem kell félned, már mindenkinek nagyon hiányzol.
- De én nem tartom túl jó ötletnek, hogy bemenjek, mert hát ott lesz mindenki, és nem akarom, hogy a történtekről kérdezgessenek.
- Nem fognak, majd én megvédelek. Amúgy nézd meg a kisfiamat, az ifjabbik Kevin Grayt.
- Már szültél? Vagy persze hogy szültél, mert már nincs pocakod. Fantasztikusan nézel ki.
- Köszönöm.
Elizabett addig-addig duruzsolt Alison fülébe, míg a lány azon kapta magát, hogy már bent is van. A terem, ahova Elizabett vezette tele volt ismeretlenekkel, de tekintete azonnal összeakadt Noaháéval. Másodpercekig csak bámultak egymást, majd Noah elment. Frank és Natasa üdvözölték Alisont, majd megkínálták, de a lány nem kért semmit. Ebben a kritikus percben egy falat sem ment volna le a torkán. Amikor többen is észrevették, elkezdtek róla sugdolózni, majd Elizabett kimentette a kínos helyzetből és megmutatta neki az emeleten alvó kisfiát. Az ifjabbik Kevin igen csodaszép csecsemő volt. Ahogy az anyja a közelébe ment azonnal felébredt, és elkezdett mosolyogni. Elizabett felvette, majd bemutatta Alisonnak.
- Ő az én kicsi fiam Kevin. Kevin üdvözöld Alison nénit.
- Szia Kevin. De csodaszép vagy. Olyan gyönyörű gyermek – mondta ezt már Elizabettnek.
- Igen. Igazán jó gyerek, este nem sír fel, és alig lehet hallani a hangját. Nagyon csendes, nem úgy, mint az apja. Kevin szerint rám hasonlít jobban, de a szemei tisztára, mint az apjának.
- Igazad van.
- Elizabett le kellene… nem tudtam, hogy zavarok. Elizabett le kellene jönnöd, Kevin keres.
Noah bekukkantott az ajtón, és átadta öccse üzentét, de amikor meglátta, hogy Alison is oda bent van, azonnal kiment. Nem akart beszélni a lánnyal, mert a büszkesége nem engedte. Alison nagyot nyelt, amikor meglátta a férfit, szíve megdobbant, szemében felcsillant a pajkos fény. Remélte, hogy beszélhet a férfival, de amikor Noah kiment, csüggedten elfordította a fejét. Fájt neki, hogy a férfi nem akar szóba állni vele, nem is sejtette, az igazi okot. Elizabett mind végig figyelte a két szerelmest, és látta Noah szenvedését, de nem értette, hogy miért viselkedik most így vele.
- Az igazság felszabadít – mondta Alisonnak – eredj, beszélj vele.
- De nem akar meghallgatni. Már próbáltam, nem hív vissza, látni se akar. És meg is értem.
- De ő nem tudja azt, amit mi tudunk!
Elizabett huncutul rákacsintott Alisonra, majd lement a kisfiával. Alison még mindig ott állt a bölcső felett, nem értette, miért mondta, azt Elizabett amit mondott. Kósza gondolatként átfutott az ágyán, mi van, ha a nő tudott a zsarolásról, de ezt azonnal el is vette. Képtelenségnek tartotta az ötletet, hogy tudna Elizabett a titkáról, de azért megnyugtatónak találta a kitartását. Jól esett neki, hogy támogatja. Nagyot nyelt, majd elindult az ajtó felé. Óvatosan kinyitotta, és kilesett rajta, észrevétlenül akart kisurranni. Amikor bezárta maga mögött az ajtót, észrevette, hogy Noah bemegyek az egyik szobába. Utána ment, mert tudta most vagy soha kell beszélnie a férfival. Halkan bekopogtatott az ajtón, és remélte, hogy egyedül találja. Amikor nem érkezett válasz, hogy bemehet-e vagy sem, beengedte magát. Noah az ablaknál lévő kisasztalhoz ült le, fejét a kezébe hajtotta, és fáradtan engedte el magát a karosszékben.
- Menj ki innen, egyedül akarok lenni – mordult a lányra anélkül, hogy ránézett volna.
- Beszélnünk kell! Valamiről tudnod kell.
- Nekünk nincs miről beszélnünk! Te Teddet választottad, és engem pedig elárultál. Csak egy játékszer voltam a számodra.
- Ez nem így van. Én szerettelek, és még mindig szeretlek.
- Nem hiszek neked!
- Mit tegyek, hogy bebizonyítsam mennyire, szeretlek?
- Semmit, csak hagyj magamra. Nem érdekelsz már többé.
- Ne mond, ezt kérlek. Érzem, hogy még mindig szeretsz. Tudom, hogy nem vagyok közömbös neked.
- Tudod mennyit, szenvedtem miattad. Én őszinte voltam hozzád, annyi idő után végre tudtam szeretni valakit, de te becsaptál. Miért kellett hazudnod, miért nem szóltál a legelején, hogy ne kezdjük el.
- Sajnálom.
- Sajnálod? Hát ez nekem nem elég. Nem érek semmit a sajnálatoddal.
- Azt hiszed, hogy csak te szenvedtél? Mindig csak azt mondod, hogy én, én, én. De mi van velem. Fogalmad sincs, hogy mit álltam, ki csak amiatt, hogy… - Alison hangja elcsuklott.
Hirtelen minden eszébe jutott, a sok szörnyűség, amit Tedd tett vele, gombócot érzett a torkában, nem bírt megszólalni. Még túlságosan is érzékenyen érintette ez a téma. Észre se vették, hogy mennyire kiabálnak egymással. Az egész ház vízhangzott a vitájuktól. Oda lent is csendben hallgatták, hogy mi folyik fent. Noah és Alison kapcsolata nyílt titok volt, az egész család tudott a szerelmükről, és várták, hogy mi fog kisülni. Noah szemei megvetéssel voltak tele, fölényesen ránézett Alisonra, majd folytatta.
- Mi miatt? Mi miatt szenvedtél?
Amikor látta, hogy Alison nem bír megszólalni, hangja elhalkult, de még így is halható volt oda lent is.
- Nem tudsz mit mondani. Most, hogy nincs, Tedd azt hitted vissza, fogadlak? Hát tévedtél. Nekem nem kell egy gyilkos, aki megölte a bátyámat.
- Te azt hiszed, hogy gyilkos vagyok?
- Igen. Ha te nem akartál volna Svájcba menni, Tedd, még mindig élne. És most takarodj innen. Látni se bírlak.
Alison szemei megteltek könnyel. Nagyon fájt neki, hogy Noah gyilkosnak gondolja, és még jobban fájt, hogy olyan könnyedén ki is mondja. Noah olyan hideg közömbösséggel beszélt vele, hogy annyi erővel tőrt is szúrhatott volna a szívébe. Szája megremegett és szólni akart, de nem ment neki. Zokogni kezdett, majd kirohant, még az udvarról is kirohant. Az összegyűltek tátott szájjal, bámulták az eseményeket, Noah most nagyon durva volt. Ezt azért nem kellett volna, gyilkosnak nevezni Alisont. Fogalmuk sem volt, hogy mi lelte a férfit, de Elizebett döbbent meg a legjobban. Azt remélte, ha Alison és Noah beszélnek egymással, és sikerül tisztázni a félre értéseket, akkor minden rendben lesz, de ezzel csak még nagyobb galibát okozott. Noah Alison után ment, hogy fejéhez vágjon valamit, de a lány addigra már messze járt. Futva menekült el, a távolból még látta, ahogy rohan. Sáros volt minden az esőtől, Noah nadrágja széle is. Káromkodva ment be, amikor észrevette, hogy mindenki őt bámulja. Kellemetlennek érezte, ahogy rá néztek.
- Mit bámulnak? Nincs jobb dolguk?
Néma csend lett, mindenki döbbenten hallgatott. Az egy dolog, hogy Noah olyan durva és kegyetlen volt Alisonnal, de ahogy még rájuk is förmedt, az már több volt a soknál. Elizebett még mindig a karjaiban tartotta a kicsi Kevint, amikor a csecsemő elkezdett sírni. Ez törte meg a döbbentet, az emberek vére fel tudtak ocsúdni. Azonnal összedugták a fejüket és elkezdek halkan sugdolózni. Mielőtt észre vették volna, hogy oda fent veszekednek, Teddről beszélgettek, de most új és sokkal jobb témát szolgáltatott nekik a férfi viselkedése. Noah felment a szobába, ahol átöltözött egy kényelemesebb ruhába, és ő is elhagyta a házat. Az emberek arcán még mindig ott volt a döbbent, sok mindent el tudtak volna képzelni Noaháról, de ezt nem.
Alison eközben kifulladva térdre esett az út szélén. Csak úgy kapkodta a levegőt, kifulladt és a sírás miatt is alig kapott levegőt. Térdre borulva zokogott tovább az út szélén, próbált levegőhöz jutni, aminek egyetlen módja az volt, hogy ha megnyugszik. A fülében még ott csengtek Noah szavai, egyszerűen nem bírta elhinni, hogy Noah gyilkosnak nevezte. El se tudta neki mondani az igazat kettőjükről. Hirtelen egy kocsi hajtott el mellette, ami a pocsolyából az összes vizet ráfröcskölte. Ahogy felpillantott látta, hogy Noah húzott el mellette, hát még ennyire se tiszteli, hogy ne fröcskölje rá a vizet. Végre fel tudott állni és tovább menni. Az eső újból elkezdett zuhogni, és teljesen eláztatta. Amikor végre elért a főúthoz, fogott magának egy taxit és elvitette magát az otthonban. Margarett nővér nem aggódott miatt, úgy tudta teljes biztonságban van. Ijedten ment ki hozzá, és támogatta be, el se tudta képzelni, hogy mi történt vele, olyan volt akár egy ázott veréb. A taxist Margarett nővér fizette ki, majd bevitte a lányt a szobájába, és száraz törölközővel megtörölte. Alison napokig lázasan feküdt az ágyában, már-már úgy tűnt, hogy itt a vég. Az orvosok is lemondtak róla, azt mondták, hogy a láz annyira átvette a teste felett az uralmat, hogy csak a csoda segíthet. Alison mind végig Noah nevét suttogta, de a férfi nem jött. Ha nem is látszott, de magánál volt és hiányolta a férfi jelenlétét. Margarett nővér többször is próbálta felhívni a férfit, de soha nem érte el. Remélte, hogy Noah jelenléte segíthetne Alison, állapotán, de még csak meg se tudta mondani neki, hogy Alison talán haldoklik. Nem adta fel a reményt, minden nap hűségesen ápolta Alisont, az egész iskola aggódott miatt. Ismerté vált a Gabis ügy óta, és rájöttek, hogy valójában nagyon kedves és szeretetre méltó lány. Felváltva ápolták, majd egy reggel megtörtént a csoda. Margarett nővér elaludt a karosszékben, majd arra ébred, hogy Alison fogja a kezét, és magánál van. Azonnal megfogta a homlokát, és érezte hogy a láz is elmúlt. Alig bírt megszólalni, annyira meg volt hatódva.
- Jobban vagy. Ez egy csoda, alig hiszem el.
- Noah hol van?
- Sajnos ő nem tudott eljönni.
Alison a könnyeivel küszködve elfordította a fejét, már tényleg nem volt senkije és semmije. Mindent elvesztett, feladta a reményt. Lassan vége lett az októbernek, már betöltötte a 18-at. Egyre csak az, járt a fejében, hogy most már szabadon csókolhatná a szerelmét, most már semmi sem állhatna közéjük. Nagyon bántotta, hogy úgy váltak el Noahával. Többször próbálta hívni, de Noah mindig kinyomta a telefont.
Október utolsó napján azonban valami megváltozott. Elizabett felkereste Noahát, és végre észhez térítette a férfit.
- Noah beszélnünk kell. Alisonról van szó.
- Hagyjatok már békén. Hallani sem akarok róla.
- De most meg fogsz hallgatni, ha tetszik, ha nem. Nem mondom elég nehéz volt a nyomodra bukkanni. Már a temetés óta beszélni akartam veled, valamit tudnod kell. Az nap este, hogy elmentél a farmról, lementem a konyhába, inni valamit, amikor meghallottam, hogy Tedd, és Alison vitatkoznak. És akkor meghallottam, hogy Tedd megzsarolta Alisont, valamilyen fotókkal, amin te vagy meg ő. Azt mondta, hogy nyilvánosságra hozza a képeket, ha nem lesz az övé.
- Hogyan? Hát Alison nem szerelemből volt Teddel?
- Nem. Téged akart megvédeni, ezért ment bele a játékba. Másnap miután elment észrevettem, hogy ott hagyta a naplóját. És hát bele olvastam. De azt hiszem, ezt neked is el kell olvasnod. Tessék.
Elizabett oda adta Noahának Alison naplóját, majd magára hagyta a férfit. Noah kicsit tépelődött magában, hogy elolvassa-e vagy sem, de aztán felkapta és elkezdte olvasni. Arra a részre lapozott, miután ők együtt voltak. Alison leírta, hogy mennyire szerelmes bele, majd a következő bejegyzésben mindenre fény derült. Egy pillanatra a szívéhez kapott, és rájött, hogy mennyire gonoszul bánt a lánnyal. Bántotta a bűntudat, és azonnal rohant, hogy bocsánatot kérjen tőle. Annyi mindent ki kellett állni, és mind ez csak azért, hogy őt megvédje. Nem is képzelte, hogy ennyire szereti őt Alison. Amint végig olvasta a bejegyzést, azonnal beszállt a kocsijába, majd elhajtott az otthonba. Tudta hova kell mennie, és nem foglalkozott senkivel és semmivel. Rosszul érezte magát, de még is örült, hogy kiderült az igazság. Az utolsó lépcsőfordulón bele botlott Margarett nővérbe, és majd nem le is lökte. Most meg kellett állnia egy pillanatra, hogy meg tudja fogni az asszonyt.
- Noah hova siet ennyire?
- Szeret! Érti ezt? Alison szeret engem! Most már tudok mindent, azt is, hogy csak meg akart védeni. Bocsánatot kell tőle kérnem.
- Azt hiszem ezzel elkésett!
- Miért?
- Néhány órája elhagyta az intézményünket. Betöltötte a 18-at, és így nem tehettünk semmit.
- De hova ment?
- Nem tudom. Pár napja beszélt egy ügyvéddel, majd ma reggel, minden holmi nélkül elment. Még egy aprócska táskát se vitt magával. De megkért, hogy adjak oda magának valamit. Jöjjön velem!
Noah döbbenten ment az aprócska termetű nő után. Félt, hogy Alisont nem fogja megtalálni, és remélte, hogy amit neki hagyott hátra az egy jel lesz, hogy hova ment. Margarett nővér bevezette őt az irodájába, majd oda adott neki egy levelet és egy kis dobozkát. Noah remegő kézzel vette át a csomagot, majd leült az egyik székbe. Margarett nővér magára hagyta az irodában, és kint várta meg a férfit a folyosón. Noah kinyitotta a dobozt, amiben a holdkő volt, amit még ő adott a lánynak. Rossz előérzete támadt, nagyot nyelt, mielőtt még kinyitotta volna a borítékot. Csak egy papírlapot talált benne, amire fekete tintával írtak. Nem volt cím, vagy bármiféle köszöntés, csak egy vers.
Állok a hídon, vonz már a mély,
Testemet simogatja a hűvös szél.
Nyelek még egy utolsót, s most már készen vagyok,
Végső utamra végre elindulok.
Lehunyom a szeme, s most már semmit sem látok,
Csak téged, kit mindennél jobban imádok.
Gyönyörű arcod szívembe vésted,
S a szépséged nem fogom már elfelejteni sosem.
Egy bűnöm volt csupán, hogy nagyon szerettelek,
Bárhol is voltam sosem feledtelek.
Te jelentettél mindent, a jövőt és az életet,
Képes lettem volna neked feláldozni a lelkemet.
Mindent megtettem, akkor is, ha elítéltek és megvettek engem,
Mindent megtettem volna, hogy boldog legyél,
Hagytam, hogy bánts szavakkal, pusztíts el engem.
Hagytam, hogy tekinteteddel mindent kiirts belőlem.
Tűrtem mindent némán, mint egy hűséges szolga,
Hagytam, s mosolyogtam, hisz ez az ő dolga.
Mindent elviseltem, mert annyira imádlak,
Hűtlennek hittél, pedig csak téged kívántalak.
Tudom, hogy most gyűlölsz, s megvetsz engem,
Bármennyire nem akartam csalódtál bennem.
Nem vagyok most más, mint a feledés, a közöny, a csúf ellentmondás,
Én jelentem számodra a haragot, a dühöt és a kegyetlenséget.
A makacs, kétkedő lenézést, s a fénylő, kínzó ürességet,
De én nem ez vagyok, nem szabad, hogy ezt jelentsem neked.
Szeretlek, s kell, hogy örökre itt maradjak neked,
De nem tehetem, hisz te elutasítottál magadtól örökre.
S mivel nélküled nem létezek, hát búcsúzom mind örökre.
Ott leszek minden fában és virágban,
A komor templomok csöndjének magányában.
Ott leszek a fátylak rejtelmében,
A kínzó kötelek erejében.
Szállok majd a szelek szárnyán, hogy megpihenjek a tövében.
Mindig óvni foglak, s vigyázón figyellek, a felhők közül.
Benned élek immár örökre,
S szeretlek teljes szívemből mind örökre.
Noah nem akarta, de tudomásul kellett vennie, hogy ez nem más, mint egy búcsúlevél. A papír lassan kihullott a kezéből, ő pedig erőtlenül lecsúszott a székről. Tudta, hogy minden baj forrása ő. Ha a temetés után nem bántja meg úgy szegény lányt, akkor most nem akarna öngyilkos lenni. Fájdalmas görcs állt a szívébe, szeme elhomályosult, csak egy halk, lüktető hangot hallott. Margarett nővér azonnal beszaladt a dobbanásra, amit Noah teste okozott, amikor a padlóra esett. Óvatosan felpaskolta a férfit.
- Noah mi van magával? Mi történt?
- Meg kell találnunk Alisont. Öngyilkos akar lenni. És ez az én hibám.
- Hogyan?
Noahának nem volt kedve megmagyarázni a dolgot ezért oda adta a levelet Margarett nővérnek. Ahogy elolvasta az első sort mindent megértett. Rájött, hogy Alison ezért nem vitt magával semmit. Nem is sejtette, hogy vajon hová mehetett, csak abban volt biztos, hogy egy hídhoz De ez az információ nem segített rajtuk sokat, mert így is csak pár ezer lehetősége volt Alisonnak az ugrásra. Noah pár pillanat múlva felállt és egy szó nélkül elindult.
- Noah hova megy?
- Azt hiszem, tudom, hogy Alison hova ment?
- Na és hova?
- Még a farmon beszélt nekem az első rajzórájáról, amikor kimentek egy erdőbe, ahol egy szakadék felett volt, egy zöld híd, amit le kellett rajzolniuk. Azt mondta, hogy fantasztikus volt lerajzolni. Hatalmas mély szakadék felett ott volt a híd, a természet lágy ölén. Szerintem oda ment.
- Biztos benne?
- Nem, de meg kell próbálnom.
- Azt hiszem, tudom melyik lesz az a híd. Még valahol meg is van az a kép. Menjen a 47-es úton, majd a 35-ös kilométerkőnél forduljon le a földúton. Aztán csak tovább egyenesen, majd félórányi autóút, és meg is találja.
- Köszönöm.
- Nincs mit. De siessen, remélem még időben oda ér. Még csak pár órája ment, el, most kellene megérkeznie oda.
- Nem tudom utol érni, a 47-esen már akkor dugó volt, amikor ide jöttem.
- Menjen motorral. Azzal kikerülheti a kocsikat.
- Rendben.
Noah elköszönt még Margarett nővértől, majd elindult a garázsba. Az iskolának volt egy motorja. Nem volt már teljesen jó állapotban, de azért a célnak tökéletesen megfelelt. Noah rég nem ült motoron, kicsit elszokott attól, hogy motorozzon, de ez számára olyan volt, mint a biciklizés, soha nem lehetett elfelejteni. Margarett nővér tanácsait követve haladt. Mind végig csak istenhez imádkozott, hogy ne legyen túl késő, és még időben oda érjen. Most még jobban bántotta a bűntudat, nem tudta volna elviselni, ha nem érkezik meg időben. Könnyei áztatták az arcát, a bukósisakon is kifolytak. Noah végre letért a földútra, innen már nem volt messze a híd. Egyre közelebb ért, vég kifulladásig hajtotta a motort, de még így is csiga tempónak érezte, ahogy megy. De végre látóterébe került a híd, és a permén ott állt Alison. Levette a bukósisakot, és teli torokból üvöltötte a lánynak, hogy ne tegye, de Alison nem hallotta meg. Noah látta, ahogy egyre kintebb lépked, majd amikor oda ért leugrott a motorról, és futva ment oda. Alison az levetette magát a mélybe, de Noah az utolsó pillanatban visszarántotta, a karját tudta megfogni.
- Engedj el Noah – kiabálta Alison.
- Nem engedlek el soha többet.
Alison kicsit sem könnyítette meg Noah helyzetét, nem kapaszkodott. Noah összeszedte minden erejét, majd mind a két kezével visszahúzta a lányt. Leestek a fém hídra. Noah lihegett, ahogy a padlón feküdt, de még mindig szorította Alison karját.
- Engedd el a karom, ez fáj.
- Bocsánat.
- Még is mi volt ez? Hogy kerültél ide?
- Bocsáss, meg kérlek Alison, annyira sajnálom, hogy gyilkosnak neveztelek, nem tudom mi ütött belém. Mindent tudok Teddről, és arról, hogy te csak meg akartál védeni. Annyira szeretlek, kérlek, ne hagyj el, maradj velem.
- Mindent tudsz, és nem haragszol?
- Dehogy haragszom. Szeretlek, szavakkal le se tudom írni, hogy mennyire. Könyörgöm, hogy bocsáss meg neked. Nem lett volna szabad úgy bánnom veled, bűnömre nincs mentség. De kérlek, bocsáss meg egy könyörgő szerelmesnek. Mindent meg teszek neked, csak adj még egy esélyt.
- Nem tudom. Nagyon fájt, ahogy velem bántál. Nem vagyok benne biztos, hogy veled akarom leélni az életem.
- Tudom, hogy nem voltam magamnál, épp csak egy második esélyt kérek.
Noah megmentette ugyan Alison életét, de nem volt benne biztos, hogy vissza tudja szerezni. Még mindig nem tudott szóhoz jutni, próbált volna míves szavakkal bocsánatot kérni Alisontól. A lány kétkedve nézett rá. Annyi hónap, szenvedés után, képtelen volt csak úgy megbocsátani neki, de a temetésen történtekkel végleg betelt a pohár. Noah nem volt benne biztos, de meg kellett még valamit próbálnia. Hirtelen magához szorította a lányt majd megcsókolta, minden mondandóját ebbe a csókba adta bele. Gyengédség, szeretet, fájdalom, kétség, minden benne volt ebben a csókban, ami csak egy csókban benne lehet. Alison tiltakozni akart, de elgyengült. Végre biztonságban érezte magát, tudta békére lelt. Végül ő is visszacsókolt. Lábaival átkarolta Noah csípőjét, és szorosan hozzá nyomta a testét a férfihoz. Kéjesen rámosolyogott, majd csak annyit mondott.
- Megbocsátok!
|