eweles - G-Portál

..::Suttogó tündér::..

XII. fejezet

2008.08.24. 15:55

Jó olvasást!

Alison nem várta meg, a férfi válaszát, vagy azt, hogy reagáljon rá. Sebes léptekkel a konyhába ment, ahol Natasa befogta. Segítenie kellett, a vacsora elkészítésénél, majd miután Natasa elmondta, hogy mit tervezett Alison átvette az irányítást, és egy maga készítette el a vacsorát. Dudorászott, nevetgélt, pörgött-forgott. Kissé túl lőtt a célon a mennyiséget illetően, de ezt leszámítva kitűnő ételt főzött. Talán egy kicsit több sót tett az ételbe, de ez senkinek sem tűnt fel, az annál inkább, hogy Noahának szedett először mindenből. A vacsora alatt, csak lopva mertek egymásra nézni. Alison úgy intézte, hogy Noahával szemben üljön le. Noah mellett viszont Tedd ült, mind végig Alisont nézte, gonosz mosollyal figyelte. Nem evett egy falatot, se csak turkált az ételben. Alisont idegesítette, hogy olyan magabiztosan gonosz mosollyal kémleli, de tekintete mindig Noahára vándorolt. Vágyakozva nézte az ajkát, azokat a puha ajkakat, amelyek a múlt éjjel a fellegekbe repítették. A mosogatást Natasára hagyta, majd feliszkolt a szobájába. Le akart tusolni mielőtt Noah újra elrepíti a kéj és mámor világába. Úgy tervezte, ha a férfi belép csak törölköző lesz rajta. Bekente a bőrét kamillás baba olajjal, majd várt. A férfi nem akart jönni, váratta őt, amitől még jobban felforrt a vére. De a végén már kezdett elbóbiskolni, és vérének pezsgése lehűlt. Biztos várni akart mindenki elalszik. Alison már bő egy órája szendergett, amikor érezte, hogy egy hatalmas férfikéz simogatja a takaró alatt meztelen bőrét.

- Már azt hittem, sosem jössz.

Meg akart fordulni, amikor látta, hogy nem szerelme simogatja, hanem Tedd. Riadtan ugrott az ágy másik végébe, majd felkapta a földről selyem köntösét.

- Ez mi a jó frász volt? Hogy gondolod, hogy csak így rám rontasz és letapizol?

- Megfogadtam, hogy még a hétvége előtt az enyém leszel, és ma éjjel meg is kaplak.

- Álmodik a nyomor, és most takarodj, mielőtt sikítok.

Tedd nem mozdult, kéjesen vigyorgott a lányra. Majd az ágyra dobott néhány fényképet. Alison gőgösen rájuk pillantott, majd elsápadva látta, hogy ezek tegnap este készültek róla és Noaháról. Rájött, hogy Tedd volt az a valaki, akit tónál észlelt. A farkassal való találkozása miatt elfelejtkezett a valakiről.

- Te perverz vagy.

- Hát nem látod, milyen hatással vagy minden férfira?

- Mit akarsz?

- Okos! Azt akarom, hogy légy az enyém, amikor csak azt mondom. Emellett szakítanod kell Noahával, de azt nem mondhatod, el neki, hogy azért, hogy a kis titkotok titok is maradjon, ha kérdezi, azt kell mondanod, hogy engem szeretsz.

- És, ha nem teszem?

- Akkor elmegyek a képekkel a rendőrségre. Vagy megjelentetem, valamelyik újságban.

Alison felmérte a helyzetet, majd rájött, hogy ha nem akarja szerelmét a börtönben látni, akkor engedelmeskednie kell a férfinak. Undorító nyálgépnek tartotta Teddet, de ahhoz túlságosan szerette Noahát, hogy fejet hajtson a férfi kérései előtt. Tudta fájni fog neki a szakítás, főleg, ha megtudja, hogy mi a színlelt ok, de nem bírta volna elviselni, hogy derékba törjön a karrierje, és ez lett volna még csak a gyengébb eset. Az egész életét tönkre tehette volna ez a botrány. Lélekben már rábólinotta a dologra, még ha a gyomra is felfordult miatta, de teste képtelen volt engedelmeskedni, és némán bólogatni. Tétovázott, majd ezt látva Tedd átsétált az ágy másik oldalára és megcsókolta a lány nyakát, miközben a köntöst levette róla.

- Szép vagy, nagyon szép! Szinte már szemtelenül szép!

Alison ott állt Tedd, előtt teljesen meztelenül. Szégyellte magát, szégyellte azt, hogy ilyen helyzetbe került, de most már teljes mértékben igazat adott Noahának, és elfogadta, hogy Tedd egy tetű. A férfi percekig csak bámulta őt, nem tudta levenni a szemét teste intim részeiről. Alison, a sírás szélén állt, de büszkesége miatt nem sírni. Nem akarta megadni annak a patkánynak azt az örömet, hogy sírni lássa. A múlt éjszaka után Tedd durva volt, és kifejezéstelen. Nem foglalkozott azzal, milyen sérelmeket okoz a lány lelkében, csak az érdekelte, hogy végre célba ért. Megszerezte trófea gyűjteménye legékesebb darabját, és öccsét újra megalázhatta. Már ő sem emlékezett arra, hogy mi miatt kezdődött közöttük a sárdobálás, de ezt már nem lehetett megállítani. Gyűlölte a testvérét, és tudta, hogy a lelki fájdalommal több kárt okoz neki, mint ha megveretné. Alison nem ellenkezett, oda adta magát Teddnek, de nem vett részt a játékban. A Noahával való forró, és szenvedélyes éjszakán ő is élvezettel csókolta a férfi minden porcikáját, de most, hogy Tedd ágyba, fektette csak úgy feküdt ott, mint egy darab fa. Nem nézett a férfira, elfordította a fejét, és azon imádkozott, mind ez legyen egy rossz álom. Tedd a csuklóját az ágytámlájához, kötötte, majd úgy folytatta, amit elkezdett. Alison azt remélte, hogy ezzel időt nyer, megkeresi a negatívumokat, elpusztítja azokat, majd mindent elmond Noahának. Már ő sem bírta tovább, és elkezdett sírni, de még könnyeit sem tudta letörölni. Tedd, amikor biztos vette, hogy Alison nem fog sikítani, lehajolt a földre és köntöse selyem kötőjével kötözte be a száját. Tedd már nem volt önmaga. Megörült, és örült elméjének gyerekes játékául Alisont választotta.

Nem foglalkozott azzal, hogy nem zárta be maga mögött az ajtót, ezért Noah egy pisszenés nélkül be tudott jönni. Meredten állt, és bámult. Egy pillanat alatt omlott össze minden álma. A saját testvére újra elárulta. Az ágyhoz ugrott, és hatalmasat bevert Teddnek, majd kikötözte Alison kezeit. Valahol abban reménykedett, hogy Alison nem önszántából feküdt Tedd alá. Tudta, ha ez igaz, akkor szerelme most milyen kínokat él át, de így legalább nem csalta volna meg őt.

- Jól vagy – kérdezte Noah miután Alison szájáról is, levette a kötést?

- Igen – mondta a lány zokogva.

- Te szemét. Megmondtam, hogy ne merj hozzá érni. Most esküszöm, megöllek. Hogy merted megerőszakolni?

- Nem erőszakoltam meg. Ő is úgy akarta, mint én.

- Nem hiszek neked. Alison ugye nem így van. Mond meg, ha bántott téged, és én péppé verem. Nem kell félned, most már itt vagyok.

- Igen, mond meg – vágott közbe Tedd mielőtt Alison még szóhoz, juthatott volna – hogy te is ugyanúgy akartad, mint én. Kívántál engem, valld be. És még mindig kívánsz.

- Alison ugye nem így van? Kérlek, mond, hogy nem így van?

Noah könyörgő szemekkel nézett a lányra. Azt várta, hogy a lány megrázza a fejét, és neki adjon igazat. Nem bírta volna elviselni a tudatot, hogy egy újabb, és még nagyobb pofont kapott az élettől. Leült az ágyra és megfogta a lány kezét, biztatóul a felől, hogy nem kell félnie. Alison legszívesebben sírva ment volna ki, de eszébe jutottak, hogy Tedd, mivel tartja sakkban. Majd megszakadt a szíve, de elhúzódott szerelmétől, és Teddhez ment. Remélte, ha jól megjátssza magát, hamarabb szabadul. Ha tudta volna, hogy nincs igaza.

- Úgy van, ahogy Tedd, mondta. Szeretem őt, és ő is szeret engem.

- Látod öcsém, velem akar lenni, és most tűnj el.

- Ezt nem hiszem el. Alison mond, hogy nem igaz! Tudom, hogy te engem szeretsz, nem ezt a férget.

- Én őt szeretem – mondta Alison lehajtott fejjel – és most menj el.

- Hallottad.

Noah dühösen ott hagyta őket, majd az ajtóból visszafordult.

- Megérdemlitek egymást. Mind a ketten ugyan olyan aljas szemetek vagytok. Áldásom rátok!

Alison számára ezek a szavak tőrként hatottak, majd Noah bezárta maga mögött az ajtót. Tedd akkor már az ágyban hevert és rá akart gyújtani. Alison látta, hogy marihuánás cigi van nála, és amikor meggyújtotta, elvette tőle, és az ablakhoz ült vele.

- Briliánsán volt a játékod.

- Megkaptad, amit akartál, nem kell hozzá még gúnyolódnod is.

- Komolyan mondtam. Ha ilyen jó kislány leszel, elkényeztetlek. Nem vagyok én egy vadállat. Tőlem mindent megkapsz, amit csak szemed-szád megkíván. Csak adnod is kell valamit cserébe.

- Akkor azt kívánom, fordulj fel.

- Na ne légy ilyen morcos. Gyere ide.

- Nem!

Alison elnyomta a cigit, majd még jobban kifelé fordult. Újra elkezdett sírni, eszébe jutottak a szép órák, amiket Noahával töltött. Úgy érezte, hogy egy életre elveszítette a férfit. Fájt neki, amit Tedd tett vele, de még jobban fáj, amit ő művelt Noahával. Erősen sírt, és amikor oda ment hozzá Tedd, hogy elhallgattassa, ellépett tőle, és az ágyra ült. Tedd ezt célzásnak, vette, és kezdte az egészet, előröl. Alison megtörölte a szemeit, és elfordult. Megfogadta, hogy nem fog férfi miatt sírni. Hatalmas áldozatot hozott a szerelméért, aki éppen emiatt meggyűlölte. Nem tudott a férfira haragudni, de neki tennie kellett a kötelességét. Nem akarta Noahát a börtönbe látni, és ha ehhez az, szükséges, hogy Tedd bármikor magáévá, tegye, akkor megteszi. Túlságosan is szerelmes volt, ahhoz, hogy ellenkezzen.

Noah dühösen ment át a szobájába. Nem akarta elhinni, hogy szerelme átverte. Meg egy nap se múlt el, hogy azt mondta neki, szereti, most pedig már másik férfival hentereg. Mintha nem is Alisont látta volna. Sírt, még is Tedd mellé állt. Vajon mivel zsarolhatja őt – gondolta? Biztos volt benne, hogy nem önszántából tette, a mit tett. Már megbánta, hogy azt mondta amit, de kételyek ezrei tomboltak benne. Testét összepréselte a fájdalom, alig kapott levegőt, és mindezt az okozta, hogy tudja, mi történik a szomszéd szobában. Túlságosan is szerelmes volt, annyira felkavarta ez az érzés most talán csalódnia kellett. Egész éjjel nem tudott aludni, forgolódott, járkált. Többször megindult, hogy újra beszéljen vele, de amikor végre összeszedte a bátorságát, az ajtót zárva találta. Hallgatózott egy darabig, de eztán eltávolodott. Perverznek találta, hogy szerelme után hallgatózzon. Gyomra görcsbe rándult, valahányszor eszébe jutott a kép, amit látott, amikor belépett. Alison ránézett, majd kisírt szemivel elfordult. Nem ment volna ki, ha a lány nem mondja neki. Agyát elborította a düh nem tudott tisztán látni, kétségbe esett és fáradt volt. Tegnap este se aludt sokat, és délelőtt csak pár órára hunyta le a szemét. De most se bírt aludni, amikor becsukta a szemeit, újra eszébe jutott az a szörnyűség. Végül összekucorodott a padlón és nézte az égen gyülekező viharfelhőket. Baljós előjeleknek gondolta. Fáradt volt, és fájt mindene, nem akart élni, de a szerelem tartotta benne az életet. Eltökélte, hogy másnap beszél a lánnyal, amikor Tedd nem lesz vele. Lassan elnyomta az álom és kimerültség, ott aludt el a padlón. Pár órával később Frank rontott be hozzá, és felverte édes álmából, és rá kellett jönnie, a szörnyű valóságra.

- Mi történt – kérdezte kábán?

Franknek nem volt ideje válaszolni, mert ekkor egy fadarab csapódott az ablaknak. Az üveg megrepedt, de nem tört be. Noah számára világossá vált, hogy bácsikája miért ébresztette fel. Gyerekkora egyik rémálma közeledett felé egy tornádó képében. Tudta, hogy most nem bújhat az ágy alá, mert szükség van rá is. Gyorsan felöltözött, majd Frank elmondta neki, hogy nem tornádó közeleg, de az átlagtól nagyobb vihar, ezért elsőként az állatokat kell biztonságba helyezni. Puff nagyon megrémült a vihar láttán, így az első adandó alkalommal berohant a házba, egyenesen Alison szobájába. Körbe forgatta a fejét a szobában, de nem találta sehol sem a lányt, így elbújt az ágy alatt. Sikerül az állatokat biztonságba helyezni, de amikor Noah ment volna befele látta, hogy Alison, a tetőn egyensúlyozik, és az ablakokat deszkázza befele. Megindult felé, de eszébe jutott, hogy most már nem tartozik hozzá. Amikor Alison felszegezte az utolsó deszkát is, megcsúszott a vizes cserepeken, és majdnem leesett. A vékony rézcsatornába kapaszkodott, ami nem tartotta túl sokáig, így lezuhant a földre. Natasa hatalmasat visított. Alison eszméletlenül feküdt a földön, a villámlás halványan világította meg az arcát. Tedd azonnal elindult, hogy bevigye a házba, amikor Kevin közbe avatkozott.

- Várj! Mi van, ha eltört valamije. Hívnunk kellene egy orvost!

- Viszont addig sem maradhat itt.

- Akkor mit tegyünk?

- Szerintem vigyük be.

- Talán nem tört el semmije, elvégre csak két métert zuhant, de az is lehet végzetes.

- Akkor mit mondasz?

- Vigyük!

Kevin megpróbálta megnézni, hogy nem esett-e a komolyabb baja Alisonnak, amikor a lány kinyitotta a szemeit. Bágyadtan Noahát kereste, de a férfi távolabbról figyelte az eseményeket, így Alison nem láthatta meg. Tedd riadtan magához ölelte, mert most tényleg megijedt, hogy meghalhat a lány. Valamiért megszólalt a lelkiismerete. Azt még ő sem bírta volna elviselni, hogy Alison úgy halljon meg, hogy nem tisztázta a kapcsolatát Noahával. Lelketlen volt ugyan, de nem vak. Látta, hogy Alison annyira szerelmes öccsébe, hogy még saját magát is képes feláldozni. Eddig csak könyvekből ismerte az ilyen, mindent elsöprő szerelmet, de most részese lehetett. Tedd a karjaiba, vette Alisont, és megindult a ház felé, amikor a lány észrevette, Noah távolodó alakját. Fájdalmasan elfordította a fejét, így Tedd mellkasába fúrta arcát. Mindenki bőrig ázott az esőben, és csak egy forró fürdőre vágytak. Tedd ragaszkodott hozzá, hogy elvigye egészen a szobájáig, majd megengedte neki a fürdővizét, és megvárta, míg végez. Addig ott ült a kanapén és hallgatta, ahogy a vihar a munkáját végzi. Amikor Alison kijött, oda ment hozzá és megölelte. Nagy kő esett le a szívéről, hogy a lánynak nem esett semmi baja.

- Jól vagy? Nem fáj semmid?

- Semmi bajom! Csak megijedtem egy kicsit! Egy pillanat alatt lepergett előttem az életem.

- Jól ránk ijesztettél. Miért mentél fel a tetőre.

- Valakinek be kellett deszkázni az emeleti ablakokat is, és én vagyok a legkönnyebb. De ez most már mindegy.

- Meg is halhattál volna.

- Talán jobb lett volna úgy.

- Ne butáskodj.

- Tedd, ne játszd meg magad. Tudom, hogy milyen tetű vagy, nem kell a máz. Az nem érdekel, ha a világgal elhiteted, hogy te vagy a szent lélek, de nekem ne add az ártatlant. Én teljesítem az alku rám eső részét, és nem szólok senkinek, hogy zsarolsz, de azt ne kérd, hogy még előtted is mosolyogjak.

- Pedig neked, van a legszexisebb mosolyod.

- Hagyj békén. Pihennem kell.

- Rendben.

Tedd, megértette, hogy Alisonnak pihenésre van szüksége, és így otthagyta. Meg akarta várni, míg a lány elalszik, de kitessékelték. A szoba ajtajától pár lépés vezetett a lépcsőig, aminek a legfelső fokára leült Tedd. Noah is szeretett volna lemenni a lépcsőn, de nem bírta megállni, hogy ne beszéljen a testvérével.

- Nem tudom, mivel vetted rá Alisont, hogy veled legyen, de ha egy haja szála is meggörbül, könyörögni fogsz a halálért. Ezt ne felejtsd el!

- Nem felejtem el!

Noah lement a lépcsőn, majd útja a konyhába vezetett, ahol a többiekkel beszélgettek. A vihar miatt nem tudtak kimenni, dolgozni, így kénytelenek voltak bent maradni. Most még túl nagy volt az izgalom, ahhoz hogy könnyedén tudjanak kártyázni, vagy szórakozni. Beszélgetésük legfőbb témáját Alison szolgáltatta. Frank mondta, hogy valami eltökélt tűz és késégbe esés volt Alison szemében, amikor felment a tetőre. Találgatták, hogy mi lehetett az igazi ok, ami miatt felment a lány, de egyikőjük sem jött rá. Tedd, hallotta az egész beszélgetést, és ő tudta, hogy mi az igazság, de még sem mondhatta meg, habár nem is állt szándékában. Noah hallgatta egy darabig, hogy Alisonról beszélnek, de aztán nem bírta tovább, és visszament a szobájába. Frank érezte, hogy valami baj van Alison és Noah között, de nem is sejtette, hogy Tedd áll a dolgok háttere mögött. Noah gyűlölettel nézett, testvérére. Utálta, amiért újra elvette tőle a boldogságot, de bele fáradt a harcba. Nem volt már ereje semmihez. Úgy döntött, hogy még ma este vissza repül Los Angelesbe. Addig még mindenféle képen beszélni akart a lánnyal. Mielőtt elkezdett volna összepakolni, felhívta a repülőtársaságot, hogy indul-e gép az esti órákban. Azt mondták neki, ha nem lesz nagyobb a vihar, akkor tovább is indítanak járatokat. Lassan összepakolt, majd kilesett, és látta, hogy Tedd, akkor megy be a saját szobájába. Így esélyt kapott arra, hogy beszéljen a szerelmével, mielőtt elindulna. Amikor benyitott, Alison, az ágyon feküdt, mint egy kiterített rongy darab, és a plafon felé nézett.

- Beszélhetnék veled?

- Nekünk nincs miről beszélnünk.

- Most nincs itt, Tedd. Nyugodtan elmondhatsz mindent. Mond el, mivel zsarol, és én segítek neked.

- Miből gondolod, hogy zsarol?

- Mert nem rég még nekem mondtad, hogy szeretsz, és te nem vagy, azaz ágyból ágyba járós fajta.

- Nem is tudod milyen, vagyok.

- De tudom, hogy te vagy a legcsodálatosabb ember a világon. Kérlek, mond el nekem az igazat.

Noah most már leült az ágyra, és megérintette a lányt, de Alison vadul reagált rá. Mintha irritálná, az érintése, pedig csak a karját simogatta meg. Alison, mintha le akarta volna porolni a karját, úgy simítgatta rajta a bőrt. Noah felhúzta a szemöldökét, és kérdőn nézett rá. Még mindig várt a válaszra. Gombócot érzett a torkában, annyira izgult.

- Tedd, nem zsarol semmivel. Önszántamból vagyok vele, és most kérlek, hagyj magamra.

- Tudod, amikor tegnap azt mondtam, hogy aljas szemét vagy felindulásból tettem, de most már biztosan tudom, hogy igazam volt. Csak egy játékszer voltam a számodra, és kívánom, hogy tudd meg, hogy fáj, ha elárul a szerelmed.

Alison szeretett volna válaszolni valamit, de torkára forrt a szó. Azt még se mondhatta, hogy ő is szenved, ráadásul azért, hogy megvédje, azt a szerelmét. Noah most nem borult ki annyira, mint amikor Terivel játszódott le hasonló téma, egyszerűen csak ott hagyta a lányt. Érdektelen volt és csüggedt, nem sírt, nem ivott. Meredten bámult maga elé. Próbált minél hamarabb megszabadulni a lány fájó emlékétől, de érezte, hogy ezzel, csak még jobban bevési őt szívébe és eszébe. Egyikőjük sem ment le ebédelni, Tedd, elhallgatatta a lelkiismeretét, és ezzel újra erőt vett rajta az őrület, ami Alison számára pokoli órákat jelentett. Ahogy végzett vele, ott is akarta hagyni, de még azért visszafordult.

- Szedd össze a holmidat. Holnap reggel haza kell repülnöm, és szeretném, ha velem jönnél.

- Rendben.

Alison egy perccel sem akart tovább maradni, majd azonnal neki állt, hogy összepakolja a motyóját, de most már nem tudta, belepréselni egy bőröndbe, így kölcsön kellett kérnie egy utazótáskát. Alig hagyott kint valami holmit, csak a szükséges tisztálkodási szereit, és a holnapi ruháját. A fotó albumból, elcsent egy képet, hogy legyen valami a szerelméről, ami mindig emlékeztesse őt arra, hogy miért is mert bele ebbe az egészbe. Örült, hogy elmehet innen, mert így nem kell összetalálkoznia Noahával. Alig múlt el dél, de úgy érezte, hogy a percek csak vánszorognak. Végre le lehetett szedni a deszkákat az ablakokról, és megkezdeni a romok eltakarítását, de Frank szigorúan megtiltotta neki, hogy fel kelljen az ágyból. Az ő szobájának az ablakiról szedték le először a deszkákat, hogy szabadon nézegethessen kifelé. Nem sírt, lelkében kétségbeesés és magány tombolt. Azon gondolkodott, hogy tudná megszerezni a negatívumokat, hogy felszabadulhasson a zsarolás rabláncai alól, és hogy újra Noahával lehessen. Átsurrant Tedd szobájába, de nem találta, meg amit keresett. Reményvesztetten ment vissza a saját szobájába, és leült az ablakhoz. Noahát nem látta oda kint, nem is sejtette, hogy mi lehet vele. Miután legutoljára beszéltek egyáltalán nem látta. Kicsit aggódott miatta, és legszívesebben elmondta volna neki az igazat, de tudta, hogy nem bírta volna megállni, hogy ne fojtsa meg a bátyát, és akkor neki annyi lett volna. És hiába lett volna az eddigi szenvedése is. Tudta, hogy élete nem lesz ugyan az már soha többé, de Noah minden szenvedést megért. Egyre csak azon gondolkodott, hogy milyen kibúvót kereshetne, de rájött, hogy addig nem menekül, amíg nem lesz 18, utána Tedd nyugodtan, megmutathatja bárkinek a képeket, nem fog semmi történni. Utólag már nem zárhatták volna börtönbe Noahát, de addig még 7 hónap volt. Több mint egy fél évig kell egy olyan becstelen embernek, a szolgájának lennie, mint Tedd. Tiszta szívéből utálta, de nem tehetett más, mint mosolygott. Lement egy kicsit, amikor az egész család lent volt. Szüksége volt arra, hogy emberek között legyen, mert különben megőrült volna.

- Alison miért keltél fel, pihenned kell – intette Frank.

- Semmi bajom. Nem fáj semmim. Jól vagyok.

- Nem hiszek neked. Lehet, hogy ki tudtad harcolni, hogy ne hívjunk orvost, de azt nem úszod meg, hogy pihenj. Ágyhoz kötlek, ha muszáj.

Alison elfordította a fejét, arcizmai fájdalmasan megrándultak. Rögtön az, jutott eszébe, amikor Tedd, megkötözte. Megfogta a csuklóját, majd kezeit a háta mögé tette. Frank feléje akart hajolni, de megtorpant látta, hogy ezzel valami rosszat mondott, ezért inkább leült egy székre. Noah nem volt ott, de Tedd egészen közel állt hozzá. Alison nem látta, de érezte kölnije illatát. Megfogta a nyakláncot, és közben Noahára gondolt. Minden gondolata ő volt, legbelül érezte, hogy mennyire szenved az imádott, féri és ez neki is fájt. Egy percre mindenki elhallgatott, és Noah ekkor ment be a konyhába. Körül nézett, de szemei megálltak, mielőtt Alisonhoz érhetett volna. Csomagjait ledobta a padlóra, ezzel jelezve, hogy elmegy.

- Hát te meg hova indulsz – érdeklődött Kevin?

- Vissza kell mennem L. A.-ba. Sajnálom.

- De Alison?

- Alison majd Teddel megy vissza. Nem akarom, hogy megszakítsa a pihenését. És nem is biztos, hogy jót tenne neki, ha most repülne.

- Ezzel most megleptél. De mikor mégy?

- Most. Csak elköszönni jöttem.

- Csak egy kérdés, van bármi esély arra, hogy visszatartsalak?

- Nincs!

- Akkor, viszlát.

Alison remegő szemekkel figyelte a bőröndöt. Rosszul esett neki, hogy nem a férfival megy haza, de nem tudta hibáztatni a dolog miatt. Talán jobb is lesz így, ha kerülik egymást nem lesz olyan fájdalmas az elkövetkezendő időszak. Noah mindenkit megölelt és megpuszilt, de Alisont és Teddet kihagyta. A nagy búcsúzkodás közepette, hallotta, hogy megékezett érte a taxi, és kiment ott hagyva a családot, és Alisont. A lány nem várta hogy elköszönjön tőle, de az azért rosszul esett neki, hogy még rá se nézett. Alison se akarta látni, ahogy beszáll a taxiba és elhajt. Ezért inkább hátat fordítva az ajtónak, a konyha pulthoz ment és töltött magának egy csésze teát. Tedd is, oda nyújtotta a csészéjét, de Alison nem töltött neki. Nem a rabszolgája, hanem az eltartott nője, még ha ezt nem is akarta volna. Tedd összehúzott szemöldökkel nézett rá, és nem tetszett neki, hogy a lány ennyire engedetlen, de úgy gondolta elég ideje lesz megszelídíteni. Nem akarta elkapkodni, inkább kivárt, mintsem, hogy árnyékra vetődjön.

- Ha már itt tartunk – kezdett bele Tedd – holnap reggel én is elmegyek. Alison is jön velem, ezt már Noahával megbeszéltük.

- Mind annyian elmentek. Ez nem igazság. Vasárnap pedig Kevinék mennek vissza. Újra magunkra maradunk Frank.

Natasa kissé elkenődött, hogy ilyen hirtelen üres lesz a ház, de tudta, hogy eljön ez a pillanat. Oda kint még mindig ramaty idő volt, így bent kellett maradniuk. Natasa teljesen meglepődött azon, hogy Noah és Alison között milyen hideg viszony alakult ki, de megígérte Franknek, hogy nem szól bele, ha ez még pokolian is nehezére esett. Ekkora már előkerültek a kártyák és a társasok, így kacagva játszottak. Alison is lement a nappaliba, hogy együtt legyen a társasággal, de ő távolabb ült le, majd egy könyvet kezdett olvasgatni. Nem is nagyon olvasott, épp csak takarta magát a könyvel, nehogy észre vegyék, bánatát, és fájdalmát. Nem akart róla beszélni, és ez alól senki sem volt kivételével.

Alison búcsú nélkül ült be a taxiba és hátra sem pillantott. Újra az ablakon nézett kifelé, mint amikor ide fele jöttek, de most nem volt olyan vidám a hangulata, mint amikor ide érkezett. Még az időjárás is ő hozzá igazodott, teljesen ködös volt, és lassan szemerkélt az eső. Tedd az első osztályra vett jegyeket, majd miután belülre leültette a lányt, ő is leült. Bekötötték magukat, és várták a felszállást. Tedd egy pillantott sem hagyott ki, amikor csak megkaphatta a lányt, igen nagy szexuális étvággyal született, és ezt Alison még jobban megerősítette. Ugyan Tedd most már nem volt durva, de Alison ettől még kicsit sem enyhül meg iránta. Érzéketlen volt, akár egy darab kő. Teddnek is rá kellett jönnie, ha meg akarja tartani a lányt, az után is, hogy lejár a zsarolás ideje, magához kell édesgetnie. Kereste a lány kegyeit, de nem sikerült semmi sem. Arca halvány és sápadt volt, nem ragyogott az élettől, mint amikor még nem volt az övé. Miután a gép felszállt, rendelt egy picurka pezsgőt kettőjüknek.

- Ne szomorkodj, így lesz a legjobb. Én mindent megadok neked. Be fogod látni, hogy mellettem jobb dolgod lesz, mint Noahával.

- Nem érdekelsz.

- Amúgy ki fogsz jelentkezni az otthonból, és átköltözöl hozzám.

- Hogyan? És még is mit vársz tőlem, azt hogy betipegjek az igazgatóhoz, és kedvesen elköszönjek. Nem mehetek el onnan csak úgy. Még kiskorú vagyok, és ezt te is nagyon jól tudod. Csak akkor fognak elengedni, ha betöltöm a 18-at, vagy a szüleimet felkeltemén a sírjukból.

- Ilyet ne is mondj.

Tedd, úgy tervezte, hogy Alison hozzá költözik és az asszonykája lesz, de ezzel nagyot tévedett. Alison nem akart összeköltözni vele. Már készen állt a terve, hogy hogyan hozza el a lányt az otthonból. Nem érdekelte, hogy Alisonnak mi a véleménye, ő volt abban a szerepben, hogy dirigáljon. Sokszor mondták már a szemébe, hogy mennyire utálják, de sosem érdekelte. Inkább nagy parti arcnak gondolta magát, mintsem utálatra méltó személynek. Elégedett volt az életével, nem tudta felfogni, hogy azzal, amivel ő sikert ér el a szakmájában, másokat tönkre tesz. Ugyan ez vonatkozott a magán életére is. Talán gonosz, talán beteg, de inkább beteg volt, aki nem tudott különbséget tenni jó és rossz között. Alison még is gyűlölte, tudta mi vár rá, és nagyon nem akarta, hogy fogságba essen. Lételeme volt a szabadság, el sem tudta képzelni az életét, anélkül, hogy ne tegye azt, amit szeret és azzal, akit szeret. Nehezen gondolt az elkövetkezendő hónapkora, amelyek még hátra voltak az iskolából, szinte minden nap találkoznia kellett Noahával. Még mielőtt találkozott a férfival óráit úgy rendezte, hogy heti négy irodalom órája legyen. Minden napra jutott egy óra, kivéve a pénteket. Nem volt más választása, emelt fővel kellett végig vinnie az egészet. Nem adhatta meg Teddnek azt a boldogságot, hogy még őt is szenvedni lássa. Nem érzett fizikai fájdalmat, de a lelki fájdalom mindent bepótolt. Rettenetesen szenvedett, amikor a férfi cirógatni kezdte. Ugyan a gépen nem adódott alkalma, hogy újból magáévá tegye, de keze annál inkább aktív volt. Alison meredten csak ült és bámult, nem értette meg, hogy lehet valaki ennyire aljas, és megátalkodott. Teste megremegett az érintésbe, nem volt már egy gondolata sem, Tedd egyetlen érzés kivételével kiölt belőle mindent, csak a szerelme maradt meg Noah iránt. Kezébe vette a holdkövet, amit Noahától kapott, majd azt szorongatva hagyta, hogy a férfi kezei olyan helyekre is bejussanak, ahova nem engedné meg. A légi utaskísérők furán néztek rájuk, de a székük olyan helyen volt, hogy alig lehetett rájuk látni. Tedd a pezsgőn kívül nem rendelt semmit, és ezért nem is zargatták, csak amikor az ebédet hozták. Tedd durván, elküldte a nőt, aki az ételt hozta volna, majd ott folytatta, ahol abba hagyta. Kezeivel kigombolta Alison blúzát, majd melleit kezdte markolászni. Hiába várta, hogy a bimbók megkeményedjenek, és mereven ágaskodjanak, nem reagáltak az érintésre. Tedd, nem értette, hogy miért. Nem is sejtette, hogy annyira erősen fogta a lány melleit, hogy azok egy átlag nőnél már fájdalomként jelentkeztek volna, de Alison számára semmit sem okoztak. Egy idő után kezei levándoroltak a lány combjai közzé. Meleg volt és puha. Tedd legszívesebben, letépte volna róla a ruhát, és ott helybe magáévá tette volna. Számára Alison annyira kívánatos volt, hogy mindig nagy erőfeszítésbe került, visszatartania magát, amíg társaságban voltak.

Miután a gép leszállt Alison azt hitte, hogy egy kis időre fellélegezhet, mert Tedd a taxiban, mégsem fogja bántani, de tévedett. Tedd egy limuzint rendelt, aminek a sofőrre néző ablaka elsötétített volt. Alison nagyot nyelt mielőtt beszállt volna kocsiba, de nem ellenkezett, tudta mi forog kockán. A csomagtartóba tették be a bőröndöket, majd elindultak. Tedd felhajtott egy pohár vodkát, majd Alison mellé ült. Elkezdet kigombolni a blúzt, mire Alison elhúzódott.

- Kérlek, engedj el. Soha nem ártottam neked semmit. Miért büntetsz?

- Nem büntetlek. Én a tenyeremen hordozlak, mert szeretlek.

- Mind a ketten nagyon jól tudjuk, hogy miért vagyok most itt, és annak nincs köze a szerelemhez.

- Miért ellenkezel. Hidd el jó lesz neked is.

- Ha szeretsz, bizonyítsd be.

- Bármit megteszek a kedvedért.

- Add ide a negatívumokat. Kérlek.

- Ezt ne is kérd. Úgy sem teszem.

Tedd nem bírta türtőztetni magát, és szabályosan letépte a lányról a blúzát. Alison leesett a padlóra, majd hátrálni kezdett. Tedd utána ment, és fellökte az ülésre, hogy jobban hozzá férjen. A melltartót is letépte róla, így felsőteste szabaddá vált. Tedd vadul neki esett a lány melleinek, akár egy csecsemő, úgy szopogatta őket. Markolászta, és élvezetet keresett bennük. A könnyed selyemszoknyát, gyerekjáték volt levenni a lányról. Alison háta izzadni kezdett, és bőrülésekhez oda tapadt. Felhúzta Teddet azzal, hogy próbálta elkérni a negatívumokat. Most újra durva és faragatlan lett. Végig csókolta a lány felső testét majd, szája lentebb vándorolt. Hogy még jobban megalázza a lányt, kezeit is bevetette. Ő nem öltözött le, egyszerűen csak lehúzta a cipzárt, és újra megerőszakolta. Alison tudta, hogy nem szeretni, mert akkor nem bántaná. Csak üres szavakként hagyták el a száját, amikor azt mondta, hogy szereti őt. Amikor testnedve a lányban landolt, kielégülten ült el mellőle. Alison nem sírt, hű volt ígéretéhez, de ő is távolabb húzódott a férfitól. Tedd oda dobott neki egy dzsekit, hogy azt vegye magára, míg kiszállnak, majd a kezébe nyomott egy dollárt.

- Ennyit érdemelsz.

- Tartsd meg a pénzed. Nem kell.

Alison összegyűrte és visszadobta neki. Tedd keze megindult, hogy pofon verje a lányt, de aztán a levegőben megállt. Nem okozhatott neki semmi felületi sérülést, mert akkor ő is lebukott volna, azt pedig nem kockáztathatta. Mivel még Alisonnak holnap este kellett volna megérkeznie az otthonba, így Tedd magához, vitte el. Meg is érkeztünk.

- Hol vagyunk?

- Mivel csak holnap kell vissza érkezned, így ma még nálam maradsz.

A limuzin sofőrje bevitte nekik a csomagokat, majd elhajtott. Alison felvette a kabátot, ami alatt csak szakad blúzát viselte. Amint bementek a házba Tedd agy végképp elborult. Felkapta a vállára Alisont, majd felvitte a hálóba. Hatalmas ágya volt, és igazi kéjlakká alakította át a szobát. Gyakorlottan vette a lány ruháit, majd az ágyhoz kötözte a kezeit, és úgy erőszakoskodott. Alisonnak esélyem sem volt a szabadulásra. Tedd a limuzinos esetet kivéve mindig védekezett, most is. Majd miután unalmasnak találta az ágyat, bevitte Alison a fürdőkádba. És ez így ment egész végig. Oda vitte Alisont ahova neki tetszett. És amikor kifáradt, lelökte az ágyról a lányt, és ő maga egyedül terpeszkedett ott. Amikor visszavitte Alisont az otthonba Margarett nővér látta rajta, hogy nincs valami rendben. Már az is gyanús volt, hogy nem Noahával tért vissza, de az még gyanúsabbá vált, hogy úgy nézett ki, mint aki kisírta mind a két szemét.

- És mesélj Alison, milyen volt a kirándulás?

- Nem akarok róla beszélni.

- De kicsikém, nekem mindent elmondhatsz.

- Akkor sem akarok róla beszélni.

- Noah bántott téged?

- Hagyjál már békén Margarett nővér, nem érted, hogy nem akarok róla beszélni. Miért kell ennyire, tudod? Mi vagy te, a New York Times hírszerkesztője?

Margarett nővérnek rosszul esett, hogy Alison ennyire durván dobta ki magától. Ezt azért nem várta volna lánytól. De ahogy elhagyta a szobát, hogy egy kicsit lenyugodott. Rájött, hogy valami nagyon nincs rendben. Nem tudta, hogy mi, de érezte, hogy Alison nagy bajban van.