|
XI. fejezet
2008.08.24. 15:53
Alison még mindig forgott maga körül, amikor Noah oda ment hozzá.
- Nem esett bajod?
- Semmi bajom.
- Akkor jó. Még szerencse, hogy a fű nem tört bele a ruhámba. A selyemből nem lehet kihozni a fűfoltot.
- Biztos!
Alison levette a cipőit, majd sétálgatni kezdett a nyirkos füvön. Elindult a park felé, majd hátra tekintett. Arcát csak kicsit fordította el, hogy a szeme sarkából lássa Noah követi-e. Örömmel könyvelte el, hogy igen. A férfi pár lépéssel mögötte maradt le.
- Milyen szép ma este az ég!
- Igen, az.
- Nem veszed vissza a cipődet, a végén még bele lépsz valamibe.
- Tudod, hogy a magas sarkút egy férfi találta ki, mert az, tuti, hogy nem nő volt. Ez a cipő gyönyörű, de már nagyon fájt benne a lábam. Te is levehetnéd!
- Ááá, én nem veszem le.
- Te tudod. Ma felhívtak Gabi szülei.
- Tényleg, hogy van Gabi?
- Remekül, mióta nem találkoztunk. Semmi jele annak, hogy bárkit is meg akarna ölni.
- Az remek.
- A dokik szerint nem.
- Ezt nem értem.
- Azt mondták, hogy Gabi tudathasadása miattam jött elő, és hogy én nem vagyok a közelében ezzel együtt meg is szűnt a betegsége.
- De ez remek. Vagy nem?
- Sajnos nem. Később bárki más kihozhatja belőle, és akkor talán késő lesz. Azt akarják, hogy a nyarat töltsem ott. Azt mondják, hogy Gabinak jót tenne.
- És ott töltöd a nyarat?
- Még nem tudom. Gabi elég rendesen rám hozta a frászt, de akkor is a legjobb barátnőm, annak ellenére, amit tett, és kötelességemnek érzem, hogy segítsek neki. Szerintem el fogok menni. Ha a barátságunk egy életre el is veszett, de akkor is, legalább a szép emlékek miatt.
- Ez nagyon szép volt tőled, de kételyeid vannak. Miért?
- Másrészt dühös, vagyok rá, mert… mert… valójában nem is tudom, hogy miért.
Alison elfordította a fejét, hogy Noah még véletlenül se vegye észre, hogy hazudik. Azért volt dühös Gabira, mert bántotta Noahát. Rémálmok kínozták, és ezek az álmok miatt került kórházba. Akkor még nem is sejtette, hogy miért ilyen fontos neki a férfi, de most rájött, hogy már az első pillanattól szerelmes lett bele. A park egész terülte füves volt, szökőkutakkal, szobrokkal, sövényekkel. Alison megállt egy szökőkútnál, amely három szilaj paripát ábrázol, és bele nézett a vízbe. A telihold mosolygott vissza rá. Felpillantott a holdra, majd szemtelen mosollyal Noahára nézett.
- Remélem nincs vérfarkas hajlamod.
- Miért?
- Mert teli hold van, és köztudott, hogy ilyenkor változnak át.
- Én úgy tudom, hogy ilyenkor annyi szüzet rabolnak el, amennyit csak tudnak.
- Ez ostobaság. Sokkal jobban kedvelik a fiatal, puha húst, az, lényegtelen hogy szűz az illető, vagy nem.
- Ezt honnan veszed?
- Valamelyik filmben hallottam. Olyan hűs és tiszta a vize. Mintha az örök élet forrása lenne.
- Azt szeretem benned, hogy okosabb vagy a korodnál. Ezért most átadom neked azt a bölcsességet, amit még a nagyapám mondott nekem. Élj úgy minden napot, mintha az lenne az utolsó.
- Nem felejtem el. De kérnék valamit.
- Bármit!
- Ha rossz úton járnék, csak szólj rám, mert hidd el, rád még hallgatnék.
- Nem felejtem el. És szeretném megköszönni, hogy a barátságodba fogadtál, nagy megtiszteltetés ez számomra.
- Nekem is.
Alison térdig felhúzta a ruháját, és bele sétált a szökőkút vizébe. Úgy forgott benne, mintha ő lenne a tótündér és most érkezett, volna vissza a Kalahári sivatagból. Noah kintről nézte és azon gondolkodott, hogy valaki hogy lehet ennyire jó és tiszta. Alison most nem foglalkozott semmivel, feje teljesen kitisztult, lelke szabadon szárnyalt. A holdvilágított rá, a víz, hűsítő volt, és ez ellazította. Kényelmesebb lett volna, ha visszaeresztheti a ruhát a vízbe, de nem akarta hogy egy ilyen szép darabnak baj essen.
- Szívesen úsznék most egyet.
- Hoztál magaddal fürdőruhát?
- Miért?
- Mert, ha igen, akkor van egy ötletem. Gyere velem.
Noah kézen fogta Alison, majd elvitte a parkolóig, ahol kinyitotta a kocsi ajtaját, amivel ő jött és beültette a lányt. Alison kérdezgette, hogy hova mennek, de aztán világossá vált számára, hogy haza viszi.
- Öltözz át, és vedd fel a fürdő ruhádat, elmegyünk úszni.
- Hova?
- Bízz bennem az, meglepetés. Én addig összeszedek pár cuccot.
- Jó.
Alison felment a szobájába, és levette a ruhát, a haját, pedig egyetlen mozdulattal kibontotta. Előkereste a fürdőruháját, majd arra vette rá, a pólót és nadrágot. Mire Noah lement már ott várta az ajtóban. Volt nála egy pléd és két törölköző. Nem szólt egy szót se, csak intett a fejével, hogy Alison kövesse. Egészen az istállóig mentek, ahol kihozták Glóbuszt és Pegazust, majd elindultak. Alisonnak világossá vált, hogy a tóhoz mennek. Még mindig szó nélkül lovagoltak, amikor végre megérkeztek.
- Itt is vagyunk. Azt mondta, hogy úszni szeretnél, itt az alkalom.
- Ezt nem hiszem el. Annyira rendes vagy.
- Tudom.
- Te nem jössz?
- De, csak kikötöm a lovakat, és leterítem a plédet.
- Szerintem nem szükséges kikötnöd őket. Szorítsa őket a kantár, inkább vedd le róla, és engedd el.
- Ezt meg honnan tudod?
- Nem tudom. De bízz meg bennük, nem fognak elmenni.
- Ezt ők mondták neked?
- Igen. És azt is mondták, puding, aki utolsónak ér a vízbe.
Noah szó nélkül ledobta a ruháit és a vízbe ugrott. Alison már előtt hatalmas csobbanással ugrott a vízbe, de neki volt esélye, mert Alison már fürdőruhában volt. Kacagva csapkodták egymásra vizet, és végre szabadon megtehették azt, amit akartak, anélkül, hogy bárkinek is elszámolással tartoztak volna. Tücskök és békák zenéltek a közelben. Vidáman úszkáltak, és ringatóztak a vízen. A hold fénye ezüstös megvilágítást adott a lánynak. Noah elsimította az arcából a vizes haját, és letörölte a vízcseppeket. Alison végig simogatta az arcát, és most már biztosan érezte, hogy ugyan azt érzi a férfi, mint ő. Noah két kezébe vette Alison arcát, majd megcsókoltan. Hosszan és finoman, nyelvével körbebarangolta a lány szájának minden egyes zugát. Nem kapkodta el, élvezettel húzott el minden egyes pillantott. Noah nyelve az övére csusszant. Meglepetésében kinyílt szeme. Látta, hogy a kék szempár rámered. Noah visszahúzta a nyelvét, s ajkaival apró, puha csókokat nyomott a szemöldökére, a szemhéjára, muszáj volt megint behunynia a szemét. Noah nagyon gyöngéden csókolta. Mintha puhán, szelíden, melegen a fülébe suttogna. Noah ajka ismét rátapadt, nyelve körbe kalandozta a száját, játszott a nyelvével, hozzádörzsölte az övét, körbe futott vele fogain, csak hogy újra s újra kezdje, előröl. Alisonnak már nem voltak gondolatai, már csak érezni tudott – azt, hogy a vére úgy forr, akár a fortyogó olaj. Alison átkarolta a férfi nyakát. Hozzá simult, nem igazán tudta, mit is akar. Azt se tudta, mi van vele: az egyik percben borzongott, a következőben elöntötte a hőség, és kívánt valamit, nem tudta, hogy mit, de tudta kell neki. Testével Noahára nehezedett, minden porcikája kívánta, legszívesebben belemászott volna. Tudta, ott vár rá az, ami annyira hiányzik neki. Noah valamit morgott, s el akart húzódni Alisontól. Alison ösztönösen nyögdécselni kezdett, akár egy fészekből kipottyant madárfióka. Noah újra magához szorította a könnyű testet, majd tenyerében fogra az arcát. Ismét megcsókolta ezúttal hevesebben, erősebben, mint az imént, s nyelvük kemény csatába kezdett. Noah úgy érezte, valami láthatatlan erő kényszeríti arra, hogy sokáig csókolja a lányt. Most már biztosra vette, hogy örökre az övé. Ez a csók már nem holmi gyöngéd, szerelmes csók volt. Egy szenvedélyes és szerelmes férfi csókja. Noah hirtelen elkapta ajkát Alison ajkáról. Alison bele szédült a csókba, kénytelen volt Noah vállába kapaszkodva megrázni a fejét, hogy elmúljon ez az érzés. Bele telt néhány másodpercbe, míg látása kitisztult. És azt látta, hogy Noah tekintete vágyakozva az ajkára mered. A férfi úgy zihált, mintha száz mérföldet lovagolt volna egyfolytában. Alison kapkodó lélegzete elvegyült a még mindig forró levegőben. Lassan csillapodott le, pár percig eltartott, míg végül szívverése visszatért a szokásos ütembe. Noah óvatosan letette Alisont a földre. A lány iszonyatosan zavarba jött attól, ami kettőjük között történt, s elfordult. Alison nem tudta mi fűti belülről, mi készteti arra, hogy vágyakozva nézze Noah száját, megijedt attól, amit tett. Már majdnem kint voltak a parton, nem tűnt fel neki, hogy egyre csak kintebb kerülnek a vízből, nem foglalkozott vele, hogy hol van, mindezidáig. Noah zavartan, kiment a vízből. Felkapott egy törülközőt, és testét kezdte vele szárítgatni, valamit morgott az orra alá, de Alison nem értette, hogy mit, ezért közelebb ment, hogy hallja mit monda férfi. Megdöbbenve tapasztalta, hogy jobb lett volna nem hallani azt, amit Noah mond.
- Ez nem fordulhat elő még egyszer. Nem tehetem meg veled, nem lenne fer.
Alison nem tudta, szóljon, vagy ne, de annyira kíváncsi volt, hogy mi változott meg a férfiban annyira, hogy szemvillanásnyi hirtelenséggel tolta el magától, hogy inkább feltette a kérdést.
- Miért?
- Mert te még hivatalosan gyerek vagy. Nem lehetne köztünk semmi, és nem akarom, hogy szenvedj. Abból, csak baj származna, ha mi folytatnánk ezt az ostobaságot, amit itt elkezdtünk. Túl nagy közöttünk a szakadék, és nincs híd.
- Akkor építsük fel azt a hidat – Alison kérlelőn nézett a férfira. Túl sokat várt a boldogságra, ahhoz, hogy csak így elengedje.
- Ne kísérts meg szép szavakkal, nincs értelme.
- Kérlek – Alison megfogta a férfi izmos vállát, és megpróbálta visszatartani.
Nem akarta ilyen könnyen elengedni, bízott abban, hogy látja rajta mennyire, vágyik az ölelésére, a csókjára. Nem mozdult, csak várt ott a bokáig érő vízben, egy kicsit már fázott, amitől libabőrös lett. Noah mg mindig nem fordult meg, ő is olyan pokolian kívánta a lányt, mint fordítva. Megtorpant, ahogy a finom női kéz a vállát érintette, ott állt egy száll úszónadrágban, és félt, hogy a lány meglátja rajta a vágy letagadhatatlan, merev jelét. Nem akart megfordulni, nem akart ránézni, mert akkor nem lett volna vissza út. Olyat tett volna, amivel fájdalmat okozhat neki, még akkor is, ha nem akarta. De az érintésből tudta, hogy még nagyobb fájdalmat fog okozni, ha most itt hagyja, egy szó nélkül. Ő már majdnem száraz volt, és ahogy a törölközőre nézett, önkéntelenül eszébe jutott, amikor a nagy tölgyfánál ültek. Milyen közel tartotta magához a lányt, szinte veszélyesen közel, és akkor rá sem eszmélt, hogy milyen csodálatos kincset tart a kezében. Hogy jobban bele gondolt, már az első pillanatban bele szeretett, amikor elkésett az órájáról, csak nem, merte még magának se bevallani az igazat. Valami mégis rávette, hogy megforduljon, és ránézzen a lány, könyörgő szemire. Látta, hogy fázik és ezért lehajolt a másik törölközőhöz és ráterítette, majd átölelte. Noah nem szólt semmit, csak leültette a lányt a plédre, amit előzőleg leterített, aztán kicsit eltávolodott tőle. Szedett össze a közelben lévő száraz füvet, és nádat, hogy gyújthasson egy picurka tüzet, majd óvatosan tett rá, vékony fát, és a tűz egyre csak lobogott. Olyan kellemes meleget árasztott magából, hogy öröm volt nézni. Noah a plédet úgy terítette le, hogy egy farönknek támaszkodhassanak. Miután a tűz már biztosan égett, és kétség sem fért hozzá, hogy egyedül vannak, ő is leült a plédre. Ölébe vonta a lányt, és a haját kezdte simogatni. Még mindig nem szóltak egymáshoz, de most már közelebb kerültek a másikhoz, mint eddig valaha. Simogatta a nyakát, az arcát. Minden csókja, minden érintése igazi kielégülés volt Alison számára. Alison amilyen mélyen csak tudta bele fúrta magát a férfi karjaiba, majd elégedetten dorombolni kezdett, mint egy kiscica. Alison néha ránézett, ekkor egy-egy hosszabb csókot loptak egymástól, majd visszafordult.
- Mi volt az első benyomásod rólam – törte meg végül a csendet? Valójában kicsit sem érdekelte, hogy a férfi, mit gondolt róla elsőnek, csak hallani akarta a hangját.
- Hogy jön ez most ide?
- Az első benyomás mindig döntő.
- Hát jól van, ha igazán tudni akarod, azt gondoltam, hogy milyen gyönyörű vagy.
- Tényleg?
- Aha. És te? Te mit gondoltál rólam!
- Ficsúr.
- Ficsúr? Miért?
- Mert, nem is tudom. Amikor elsőnek megláttalak ez volt, ami rólad eszembe jutott, aztán rájöttem, hogy nem ficsúr vagy, hanem egy igazán páratlan férfi.
Alison felült, és Noah felé fordult. Mélyen a szemébe nézett, és hosszan megcsókolta. Alison imádta Noah ajkának érintést, a száját, a csókjának ízét. Noah olyan gyöngéden csókolta, mintha egy rózsával simogatná. Noah a nevét nyögte, majd a földre fordította, és magához szorította. Égő vággyal csókolni kezdte. Alison a nyakába kapaszkodott, és csak csüngött rajta, aztán bele markolt a férfi sűrű, fekete hajába, hogy még vadabbul csókolja. Aztán mindenre elszántan visszacsókolta, egy jobban felbátorodva, játszott a nyelvével, az ajkával, úgy ahogy a férfi tette. Noah testével a földhöz szorította Alisont, és lassan, ritmikusan ott tartotta. Alison legszívesebben eggyé vált volna vele. Noah keze elindult lefelé, és felhúzta az addigra a lecsusszant törölközőt, ami Alison, derekán volt, akár egy szoknya. Alisonnak jól esett a mozdulat, hogy neki préselte magát, egyre többet akart belőle. Noah keze mindenütt bekalandozta a testét. Először körbecirógatta, majd markolászni kezdte a mellét a vékony fürdőruhán keresztül, majd tovább vándorolt azokra a bűnösen csodálatos helyekre. Alison érezte, hogy egyre inkább felforrósodik. Noah lehúzta róla a törölközőt, majd hosszasan nézni kezdte. Alisonnak forrni kezdett a vére. Szeme elhomályosodott. Úgy érezte Noah szabályosan, felfalja a tekintetével. Noah ráhajolt, és sokáig csókolta Alisont, aki simogatni kezdte a férfi hátát, aztán magához húzta. Noah nyelvével Alison ajkát nyalogatta, majd szenvedélyesen csókolni kezdte. Alison felnyögött. Kezével beletúrt Noah hajába. A fejét az övéhez húzta, és vadul visszacsókolta. Ajkuk kiéhezetten falta a másikét. Noah teste újból oda szorította a földhöz. Perzselő vágyuk még sose volt ilyen heves. Noah még egy nő iránt sem érzett ilyet, még Teri iránt sem. Egyszerre találta szokatlannak, újnak és megdöbbentőnek. Összetapadva, egymásba kapaszkodva versenyeztek, hogy melyikük diktálja az ütemet a csókok, ölelések és érintések viharában. Ajkával még mindig a férfi mellkasára tapadt. Noah lovagló ülésben ültet magára. Alison örömittas nyöszörgéssel hátravetette a fejét, haja ráomlott Noahára, és selymesen simogatta a mellkasát. Megőrült ezért a hajért, de most félresöpörte és a másik mellével kezdett játszadozni. Kéjes nyögéseket kapott válaszul. Noah visszafektette Alisont, végig csókolta a testét mellétől lefelé, majd melléig, és ismét lefelé. Ahogy szerette ezt a csodálatos lányt, úgy tűnt megállt az idő, és nem létezett más, mint test, csókok, nyöszörgések, szenvedélyes élvezet. Amikor Alison kezdett megnyugodni, Noah a hasára hajtotta a fejét, és próbált uralkodni magán. Érezte, hogy szemébe könnyek tolulnak, nem akarta elhinni. Alison simogatni kezdte Noah nyakát és hátát, és csak hevertek meztelenül, az a kevés ruhadarab, ami rajtuk volt messze volt tőlük. És akkor feltámadt bennük, azaz érzés, az a gyöngédség, ami egy kapcsolatot sokkal erőssebbé tesz a puszta ágyba bújásnál, ami több a puszta szeretetnél. Noah behunyt a szemmel megcsókolta Alisont, majd óvatosan selymes combjai közzé feküdt, s addig helyezkedett, míg már szinte célba ért. Noah lassan beléhatolt. Alison teljesen és bátran nekiadta magát. Tudta, hogy ő a legszerencsésebb férfi, mert Alison az övé. Ezt a lányt jobban szerette, mint bárkit, akiről valaha is hitte, hogy szeretni lehet. Tisztában volt vele, hogy ennél többet nem kérhet az élettől. Alison megcsókolta szerelmét, és amit egy emberi csókba bele lehet adni, azt bele adta.
Alison pihegve tért magához, kicsit elhúzódott. Noah a törölközőkkel betakarta, nehogy hirtelen lehűljön és megfázzon. Alison fejét Noah mellkasára tette, és úgy nézte a parázsló fadarabokat. Egy hajtincsivel simogatta a férfit, majd inkább a kezével váltotta fel ezt a folyamatot. Apró köröket rajzolgatott az izzadságtól ragyogó bőrre. Újra csendbe burkolóztak, de most már minden lélegzetvételük többet mondott ezer szónál. Noah végül megtörte a csendet, és ezzel meg is lepte Alisont.
- Szeretsz engem?
- Azt hiszem!
- Hiszed, vagy tudod?
- Én még soha nem szerettem senkit. Már, mint szerelemmel nem, és így nem tudom, hogy szerelem ez az, amit érzek. Olyan új és rémisztő érzés. Kicsit félek is tőle.
- Nem kel félned, én mindig melletted. Mostantól kezdve mind örökké.
- Örökké veled akarok maradni. Érezni, minden egyes lélegzetvételedet.
- Én is.
Noah nyugtalanná vált. Amikor Alison kimondta az örökké szót, megváltozott.
- Mi a baj szerelmem – kérdezte Alison anélkül, hogy a férfira nézett volna?
- Még nem szerethetjük egymást. Senki sem tudhat a szerelmünkről. Most úgy megállítanám a percet, hogy örökre így maradhassunk, hogy soha ne kelljen ölelő karjaidból kibújnom. Senki sem tudhatja meg, hogy szeretjük egymást. Nekünk csak tiltott órák, tiltott percek jutnak majd. Így is biztos vagy benne, hogy engem akarsz?
- Még semmiben sem voltam ilyen biztos. Tudom, hogy te vagy az, akire egész életemben vártam. Nem akarom, hogy bármi is közénk álljon.
- De azzal tisztában vagy, ugye hogy még a törvények is tiltják a szerelmünket. Még nem vagy nagykorú, én pedig több vagyok 23-nál.
- Igen, sajnos tisztában vagyok vele. De nem érdekel. Ha te is annyira szeretsz, mint én téged, akkor az a kis idő nem számít. Mert a szerelemnek pár hónap semmi, így hát, várj, ha boldog akarsz lenni. Mert én az akarok lenni, még pedig veled.
- Én is veled akarok boldog lenni. Senki mással, nem tudnám elképzelni az életem. De lenne, egy kérdésem, mit válaszolnál a legelső kérdésemre most? Arra, hogy mi a véleményed a szerelemről?
- Azt, hogy a szerelem, nem egy, hanem az egyetlen esély arra, hogy boldogok legyünk, és én nem akarom elszalasztani.
Noah egyik karjával átölelte Alisont, a másik kezét összekulcsolt Alison kezével. Úgy nézte Alison kezét, milyen finom, és apró. Megcsókolta a kézfejét, és a szívére tette.
- Érzed milyen hevesen, dobog. És csak is érted dobog. Kérhetsz bármit, én megteszem. Még a csillagokat is lehozom az égről.
- Akkor csókolj meg!
- Kívánságod számomra parancs – majd Noah megcsókolta a kedvesét.
- Tudod az, nap, amikor elsőnek megláttalak, épp a tölgyfánál festettem, és éreztem, hogy a tavasz szele, egy új élet reményét hozza magával. És megérkeztél te. Reményt adtál nekem egy új, boldog élet reményét. Szeretnélek boldoggá tenni.
- Én már is boldog vagyok.
- Szeretlek, tiszta szívemből. Te más, vagy mint a többi férfi, ne hagyd, hogy bármi is elrontsa az örömünket.
Noah megcsókolta Alisont, és a vágy újra elragadta mind a kettőjüket. Újra elkezdődött az a vad és szenvedélyes szeretkezés, amely nemrég ért véget. Most több űzte őket a puszta vágynál, most már a szerelem és a másik imádata fűtötte a két szerelmest. Alison haját félre fordította, és finoman megharapta Noah vállát, amikor hirtelen felkapta a fejét, és riadtan nézett körbe. Teste megmerevedett, meg sem moccant. Noah kérdőn nézett rá, és szólni akart, amikor Alison az úját a szájára tette, és elcsitította. Halkan a füléhez hajolt.
- Egy szót se.
- Miért?
- Van itt valaki, és valami.
- Valaki? Valami?
- Igen.
Ekkor egy farkas lépett elő a semmiből, és fogaival egyenes Alisonra és Noahára. Noah magára húzta Alisont, majd lassan hátrálni kezdett. De Alison valamiért kibújt a háta mögül, és egyenesen az állat szemébe nézett. Percekig nézték egymást, majd Alison megbiccentette a fejét, és a farkas elment. Noah döbbenten nézett hol a lányra, hol a távolodó farkasra. Alison még percekig ott állt, majd zavartan kezdett felöltözni.
- Hé, mi történt? Mi volt ez az imént?
- Nem tudom, miről beszélsz!
- A farkas, ránéztél és elment. Mintha szemmel verted volna.
- Ez butaság.
Alison magára vette a pólóját, majd füttyentett egyet Pegazusnak. Felült a hátára és szó nélkül elvágtatott. Idő közben Noah is felöltözött, már csak a törölközőket kellett volna összeszednie, de inkább a földre lökte őket, és a lány után ment. Glóbuszt kifulladásig hajtotta, majd amikor utol érte Alisont, megfogta a lány karját, és megállította.
- Hé mi volt ez? Úgy eltűntél. És nem mond nekem, hogy nem tudod, miről beszélek, mert nagyon is jól tudod, miről beszélek, csak te nem akarsz velem beszélni. Miért Alison? Hiszen egy órája sincs, hogy azt mondtad, szeretsz. Akkor miért nem bízol meg bennem, annyira, hogy elmond. Vagy a szerelem nem a bizalmon alapszik?
- Kérlek, hagyj elmennem.
- Most nem szabadulsz meg ilyen könnyen. Addig nem mész el innen, amíg nem adsz értelmes magyarázatot a történtekre. Mert történt valami, az egészen biztos.
- Még én magam sem tudom, hogy mi történt. Egyszerűen csak megtörtént.
Noah eddigre már elengedte Alison karját, mire a lány egy újabb vágtába kezdett. Noah kicsit dühösen nézett a lány után. Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy így kibabrált vele, és nem elsőnek. Úgy ott hagyta, hogy csak a porfelhő maradt utána. Tapasztalatból tudta, hogy nem szabad Alisonra rátörni, őt szelídséggel kell meghódítani. A lány már jó ideje produkált még tőle is szokatlan dolgokat. Először a bálás ügy, és most ez. Nem lehetett véletlen, de Noah nem bírt rájönni, hogy mi a két ügy közötti összefüggés. Amikor beérkezett a farmra, Alison már a ház ajtajában volt. Addigra „leparkolta” Pegazust, majd berohant a házba. Már reggel hét óra volt, Natasa és Frank a konyhában ültek, amikor Alison elvágtatott előttük. Köszöntek a lánynak, de ő még csak rájuk sem nézett. Egész este nem látták Noahával, és Teddel együtt. Eltűntek mind a hárman, Natasa sejtette, hogy Alison és Noah együtt vannak, de azt, hogy Tedd hova tűnt nem tudta. Elég nagynak tartotta már mind a három elkóborolt báránykát, ahhoz, hogy ne hívja rögtön a rendőrséget. Pár perccel Alison, után Noah is átrohant a házon, követve a lány, de nem érte utol. Alison addigra már magára zárta a szobaajtót. Noah még hallotta, hogy megengedi a fürdővizet, de hiába kiabált és dörömbölt az ajtón nem volt semmi értelme, Alison nem nyitotta ki.
- Hát téged meg mi lelet édes fiam – tudakolta Natasa?
- Semmi.
- Na persze.
Noah elhúzott Natasa mellett, majd becsapta maga után az ajtót. Dühös volt, mert a lány nem bízott meg benne annyira, hogy elmondja neki az igazat. Ő is elment lezuhanyozni, majd lefeküdt az ágyába. A forró fürdő jól esett neki, de utána rögtön elaludt. Nem túl sokat aludt az éjjel, de még álmában is Alisonnal volt. A lányról álmodott arról, hogy milyen lesz a közös életük. Noah, egész délelőtt nem mutatkozott, és Natasa a saját lelki békéje érdekében nem merte zavarni. Inkább megvárta, míg Noah jön oda hozzá. Tedd is későn érkezett haza, és gonosz mosollyal a száján felment a szobájába. Egyedül Alison volt az, aki a fürdő után lejött, megreggelizett, majd kitakarította az istállót. Natasa és Frank is próbált vele beszélni, de mind a kettőjük kérdései elől kitért. Zavart volt, de valahogy mégis boldog. Ez nagyon nem tetszett Franknek, rögtön azt hitte, hogy Natasa szólt bele a szerelmesek dolgaiba. Sem ő, sem felesége nem zargatta Alisont, úgy tettek, mintha semmi sem történt volna. Alison most inkább úgy dolgozott, hogy ne kelljen állatokkal kapcsolatba kerülnie. Eddig minden egyes alkalmat kihasznált, hogy velük lehessen, de most úgy menekült a földekre, ahogy csak tudott.
Noah a délutáni órákban kelt fel, majd ahogy felébredt első gondolata Alison volt. Remélte, hogy a lány már kijött, vagy legalább is kinyitotta a szobája ajtaját. Felvett egy farmert, és egy pólót, majd átment a szomszéd szobába. Bekopogtatott, de nem talált senkit. Ahogy lement a lépcsőn összefutott Kevinnel, aki elmondta neki, hogy Alison most érkezett meg, és a pajtában van. Noah első útja a pajtába vezetett, ahol meg is találta a lányt. Most senki sem volt ott rajtuk kívül, csak ketten voltak. Alison, egy faládán ült, és kifelé nézegetett, de meg se fordította a fejét, hogy Noahára nézzen.
- Megbántad, amit tettünk – kérdezte a férfi, miközben a kezét a lány vállára tette?
- Dehogy bántam meg. Újra és újra megtenném, ha tehetném. Nem erről van szó.
Alison megfogta a férfi kezét, majd felállt, de még mindig nem nézett a szemébe. Noah keze még mindig a lány vállán volt, és mivel ez mind a kettőjüknek elég kényelmetlennek tűnt, ezért inkább átkarolta a lány derekát. Halványan megcsókolta a nyakát, majd a vállára tette a fejét, úgy, hogy éppen a fülébe tudjon súgni.
- Hát akkor mi a baj? Bennem megbízhatsz, én vigyázok rád és szeretlek. Mond el, kérlek.
- Amikor az a farkas felénk jött olyan furcsa volt. Mintha tudtam volna, mire gondol. Éreztem, amit ő érez.
- Akkor nem miattam volt?
- Semmi képen sem. Megrémisztett ez az egész.
- Talán Franknek tényleg igaza volt. Suttogó vagy.
- Nem tudom. Lehet.
- Lenne még itt valami. Mostanában olyan más vagy. Mintha nem félnél a haláltól. Amikor ledobtad azt a bálát, és majdnem meghaltál, olyan könnyedén vetted a dolgot. Mi történt? Mi bánt?
- Lehet, hogy megváltoztam. De mentségemre legyen mondva, azért mert nem tudok aludni. Azóta nem tudok aludni, hogy Gabi megsebzett – ekkor Alison arcához emelte a sebet és megcsókolta – folyton rémálmok kergetnek, hogy nem úszod meg ennyivel. Még mindig félek, hogy bajod eshet. Ez az egész túl szép, ahhoz hogy igaz legyen, és félek, hogy felébredek, és nem leszel mellettem.
- Én mindig melletted leszek. Ezt megígérem neked. Amúgy hoztam neked valamit a vásárról, de még nem volt alkalmam oda adni. Tessék.
- Ez fantasztikus.
Noah egy nyakláncot adott Alisonnak, majd miután a lány alaposan szemügyre vette, a nyakába tette. Egy kicsi, kékes holdkő volt, amit egy vaskarika vett körül.
- Vigyázni akarok rád Alison Miller. Szeretlek, és te jelented nekem az életet, ne hagyj el, kérlek soha. Maradj mindig velem.
- Mindig melletted leszek.
Alison ragyogó szemmel nézett a férfira, majd megcsókolta. Apró, puha csókokat váltottak. Noah addig-addig forgatta Alisont, hogy bele huppantak egy rakás szalmába. Noah és Alison kacagva csókolóztak, amikor észre vettek egy fiatal munkás fiút, aki bamba tekintettel bámulta a két szerelmest. Ha Noah nem veszi észre időben a fiút, akkor többet is láthatott volna. Zavartan ugrottak el egymástól, majd a fiú, vöröslő arccal kiviharzott. Elnyúlt képet vágva bámultak utána, majd mind a ketten erős nevetésben törtek ki. Azaz arc szavakkal leírhatatlan volt. Noah apró csókokat nyomott a lány nyakára, miközben kezei a melltartója pántjánál kalandoztak. Noah igazán tudta, hogy kell kényeztetni egy nőt, főleg egy olyat, mint Alison. Kéjesen végig simogatta minden porcikáját, majd hirtelen abba hagyta. Azt akarta, hogy Alison ki legyen rá éhezve, megmutatta neki, hogy mit kaphat tőle, de éhen hagyta. Alison nem tudta miért hagyta abba a férfi a kényeztetést, és vissza akarta rántani a szalmába, de karjai olyan gyengék voltak, hogy nem bírt hatást gyakorolni a férfira. Remegő térdekkel zuhanni kezdett a szalma felé, amikor Noah gyors mozdulattal elkapta.
- Vigyázz magadra kislány! Nem menthetlek meg mindig.
- Úgy utálom, ha így nézel rám.
- Hogyan?
- Ilyen szemekkel, mint most. Így bármire rá tudsz venni.
- Bármire?
- Bármire!
Alison huncut mosolygott, majd megcsókolta a férfit. Önzőn birtokba vette a száját. Nyelve hosszasan körbekalandozott a férfi szájában, minden egyes mm2 végig kényeztetve. Nehezen tudta csak rávenni magát, hogy elvegye a száját a férfiétól, de egy gyors és határozott mozdulattal, ellépett tőle. Kiszedegette a hajából a szalmaszálakat, határozottan megfordult, és ringó csípővel kiment. Az ajtónál azért visszafordult.
- Nagyon remélem, este is fogsz így nézni rám.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum