eweles - G-Portál

..::Suttogó tündér::..

X. fejezet

2008.08.24. 15:51

Jó olvasást!

Másnap reggel Frank talált rá Noahára és Alisonra. Édes álmukat aludták mind a ketten, elnyúlva feküdtek a szalmába, még álmukban is mosolyogtak, a szerelem mosolyával. Egyik fiatalról a másikra pillantott, most már ő is kénytelen volt bevallani, hogy feleségének igaza van, ami még mindig nem jelentette azt, hogy megengedné neki, hogy bele kotnyeleskedjen a kapcsolatukba. Tekintete végül Noahán megnyugodott, fiaként szerette, és tiszta szívéből kívánta, hogy végre találjon rá az igaz szerelem. Túl sokat szenvedett ahhoz, hogy most is megjárja, és talán Alison lesz számára az igazi. Olyanok voltak akár két, tökéletesen összeillő gyémánt. Hirtelen felfigyelt arra, hogy Alison arcáról a mosoly eltűnt, és egy pillanat alatt reszketni kezdett. Puff eddig hűségesen feküdt mellette, de most felállt, és aggódva nézte a lányt.

- Alison ébredj fel!

- Hol vagyok? Mi történt?

- Itt aludtál a pajtában, rosszat álmodtál.

- Vagy úgy. Hogy kerültem ide?

- Nem tudom, biztos ledőltél egy kicsit, és elaludtál. Noah meg nem akart felébreszteni, majd ő is elaludt.

- Noah is itt aludt velem?

- Igen. Ott fekszik – mutatott Frank oda, ahol Noah feküdt.

Alison meredten bámult rá, majd elmosolyodott. Tekintete még mindig zavart volt, de most már határozottan nyugodtabb volt. Ásított egy nagyot, majd kiszedte hajából a szalmát és felállt. Ekkor vette észre a plédet, és hirtelen nem tudta, hogy került rá, de akkor rájött, hogy minden bizonnyal Noah takarta be. Nem akarta felébreszteni, aranyosan aludt. Hallani lehetett a szuszogását, a mosoly már neki sem volt ott az arcán. Franknek, csak most tűnt fel, hogy Noah arcáról Alisonnal egy időben tűnt el a mosoly. Noah most már magától is felébredt, értetlenül nézett, majd amikor felfogta, hogy mi is történhetett, megnyugodott. Most már Alison is teljesen nyugodt volt, szeméből eltűnt a riadtság legapróbb szikrája is. Szótlanul mosolyogtak egymásra, és Frank elégedetten bámulta őket, abban a biztos tudatban, hogy őket még az ég is egymásnak teremtette. Most már a legapróbb kétség sem fért hozzá, hogy egymáshoz tartoznak. Natasa közben bekukkantott és szólt, hogy a reggeli készen van.

Reggeli előtt még letusoltak, de a víz alatt mind a ketten a másikra gondoltak. Alisonnak valamivel több idő kellett, hogy belássa szerelmes, de amikor reggel meglátta Noahát, rájött, hogy mi is az a torokszorító érzés, amit mindig érez, amikor csak találkozik a férfival. Boldog volt, mert úgy érezte most végre teljes az élete és a szerelem szárnyakat ad neki. De a szárnyait azonnal letörte a komor valóság, hogy soha semmi nem lehet közte és Noah között. Egy olyan férfi, mint ő soha nem nézne rá más szemmel, és, ha még nézne is, akkor sem lenne értelme, mert ott van az majdnem 13 év korkülönbség. Pont 7 hónappal és 12 évvel volt nála idősebb. Április volt, és még oly sok időnek kellett volna elmúlnia, hogy nagykorú legyen. Addig képtelen lett volna várni, eddig is túl sokat várt a szerelemre, de abban biztos volt, hogy megérte. Aggodalomra még az is okot adott, hogy nem akarta elmondani, amit érez. Mert mi van, ha Noah nem érez iránta semmit, és ezzel csak elrontaná a kapcsolatukat? Mire kilépett a zuhany alól eldöntötte, hogy nem tesz semmit, amíg a férfi legalább egy apró, jól értelmezhető jelet nem küld feléje. Ez az érzés annyira új volt számára, teljesen a fellegekben érezte magát. Nem tudta mit kell tennie ilyenkor, de remélte, hogy az ösztönei majd megsúgják neki. Dudorászva ment lefele a lépcsőn, amikor Natasa hirtelen elé toppant.

- Jesszus isten Natasa, a frászt hoztad rám.

- Ha meglátod, mim van, a számodra meg fogsz nekem bocsátani.

- Akkor láthatom azt a valamit.

- Persze, gyere a nappaliba. Ez a tiéd – ezzel Natasa egy gyönyörű szép ruhát nyújtott át Alisonnak.

- Ez gyönyörű. De miért kapom?

- Vásár van a városban, és szeretném, ha szép lennél. Amúgy is, ahhoz képest, hogy vendég vagy nálunk olyan becsületesen dolgoztál, mint akár melyik munkás. Megérdemled.

- Köszönöm.

- És még mielőtt elfelejteném, itt van egy pár cipő is.

- Én nem is tudok mit mondani.

- Nem kell semmit mondanod, csak vedd fel gyorsan, hadd lássam, hogy áll rajtad.

Alison egy kék ruhát tartott a kezében, ami teljesen leért a földig, és nyaka garbóra emlékeztetett, de dekoratív dekoltázs azért megmaradt, a cipő pedig tökéletesen illett hozzá. Izgatottan szaladt vissza a szobájába, majd fél óra múlva megjelent az ajtóban. A ruha egyszerűen pompásan állt rajta. Haját leeresztve hagyta, és csak egy gyöngysort rakott bele. Olyan volt akár egy tündér. Natasa könnye majd nem kicsordult, olyan szép volt benne Alison. Nekik soha nem lehetett gyermekük, de mindig is vágyott arra, hogy szülessen egy lánya azzal, hogy Alison ide jött és megismerte egy kicsit teljesült a kívánsága.

Az ajtó ekkor kinyílt és Noah lépett be rajta, de még mielőtt megláthatta volna ruhában Alisont a lány azonnal bement a szobájába. Natasa szó nélkül követte, majd segített a lánynak kivenni a hajából a gyöngysort, és a ruhát a vállfára akasztotta. Alison nagy levegőt vett, majd ledőlt az ágyra. Natasa leült mellé, és egy kefével a haját kezdte fésülgetni.

- Nagyon szép, hosszú hajad van.

- Köszönöm.

- Ha Noah meglát ebben a ruhában a lélegzete is, eláll!

- Biztos.

- Nagyon fáradt lehettél tegnap, ha az istállóban aludtál el.

- Igen.

- Amúgy vendégként vagy itt. Nem munkásként.

- De én élvezem ezt a munkát. Tudom örültség, de mintha érteném, mit mondanak az állatok, érzem, amit ők éreznek.

- Nem ostobaság. Frank húga Molly is suttogó volt, mint te. Különleges kapcsolatban vagytok a természettel és az állatokkal. Isten adta adomány.

- Meglehet.

- Aranyosak vagytok Noahával, mint két gerle.

- Hogyan?

- Látszik, hogy köztetek is különleges a kapcsolat.

- Igen. Noah nagyon jó barát.

Alisonnak nehéz volt kimondani, hogy Noah csak barát, mert jól tudta, hogy ez nem igaz. Félt, hogy Natasa meglátja rajta, hogy hazudik, ezért felállt, és az ablakhoz, lépett. De ahogy kinézett az ablakon, rögtön megakadt a szeme Noahán. Nem volt rajta felső –úgy dolgozott – és ez igen szemet gyönyörködtető látvány volt. Csak most tűnt fel neki, hogy a férfi milyen izmos és mennyire jól ál neki, ha izzad. A tegnapi szállítmányt rakodták lefele, és ő adogatta le a teherautóról a zsákokat. Amikor Natasa is az ablakhoz ment Alison azonnal elkapta tekintetét a férfiról.

- Ha végeznek a rakodással, akkor lassan lehet kezdeni készülődni. Én Frankkel megyek, Kevin Elizabettel, te Noahával, már csak Teddnek kellene párt találni.

- Hogyan? Tedd is, jön?

- Igen. Miért?

- Csak meglepett.

Alison kicsit sem akarta, hogy Tedd, jöjjön. Tegnap egész nap a sarkában volt, és amikor kerek-perec megmondta neki, hogy ne jöjjön a közelébe, amire utólag jött rá, hogy ostoba kérés volt, igen csak felhúzta magát. Tudta, hogy nem kerülheti el Teddet, de ha nem volt, muszáj egy percet sem akart vele tölteni. És egy ilyen bál, a legjobb alkalmat adhatta volna a férfinak a revansra. Natasa magára hagyta a szobában, de Alison azonnal ki is ment, hogy segítsen a lerakodásnál, és hogy Noah közelében lehessen. Ő is felment a teherautóra, majd leadogatta a zsákokat. Már az utolsó zsák maradt, amikor Alison annyira elmerült Noah bámulásában, hogy úgy a földhöz vágta, hogy az mindjárt kettérepedt. Az összes árpát felseperték, és egy külön tároló hordóba helyezték el. Mindenki nevetett a dolgon, de Alison szégyellte magát a történtek miatt. Nem okozott semmi kárt, de kellemetlenül érintette a dolog. Kivitte Pegazust egy kicsit sétálni, de a ló valamiért makacsul vissza-vissza akart fordulni. Nem erőltette a sétát, de amikor beterelte a karámba rögtön megértette, hogy miről van szó. Pegazus a fiatal kancához, Lilihez sietett. Mosolyogva figyelte a lovat, csodálatos állatnak tartotta, kétség sem fért hozzá, hogy sikerre született. Már késő délután volt, amikor végre sikerül bemennie és elkezdett készülődni. Nem kapkodta el, stílusosan akart késni. A gyöngyöket újra belefűzte a hajába, majd felvette a ruhát, amit Natasától kapott, és egy lehelet finom réteg sminket is felvitt magára. A nappaliban már csak rá vártak, és végre belibbent. Ahogy jött lefele a lépcsőn egyre több látszódott belőle. Noah elképedve bámulta, meg se tudott szólalni. Most, ha lehet még szebbnek, tartotta a lányt, egy pillanatig majdnem szívéhez kapott, de aztán kezét a combja mellett hagyta. Finoman kezet csókolt a lánynak majd elindultak. Tedd is elképedve bámulta, és most még jobban kívánta. De felébredt benne valami, sötét és gonosz, aminek egyetlen célja az volt, hogy magáévá tegyen egy ilyen természetes szépségű lányt. A városban helyet kapó nagyteremben volt a bál. Minden csupa pompa és ragyogás volt. A Gray családnak már évek óta, jól megszokott, lefoglalt asztala volt. Az első sorban, az emelvény előtt. Noah lovagiasan kihúzta a széket Alisonnak. Kellemes vacsorát költöttek el együtt, majd az emelvényre felment egy férfi, aki a ceremónia mester volt.

- Jó estét kívánok mindenkinek. Remélem, jól szórakoznak. Szeretnék megkérni, minden hajadon nőt, hogy jöjjenek a színpadhoz, az éves leányvásárhoz. Minden részvevő hölgyet elárverezünk és az estét a „gazdájával” kell töltenie. A liciteket 100 dollárról, és a hölgyek majd feltornázzák az árat.

- Alison menj fel te is – mondta Frank.

- Mi? Hogy én? Soha!

Alison pár pillanat múlva már a függöny mögött volt, és arra próbált rájönni, hogy miért is hagyta magát rábeszélni, erre az egész ostobaságra. Talán ott veszett el, amikor Frank elmesélte, hogy idén a leukémiás gyerekeknek gyűjtenek. Sikerült elérnie, hogy a ne ő legyen az első. Minden nőnek szólnia kellett magáról pár szót, majd aztán rajta múlott, hogy hogyan tornázza fel a megvételi árát. A ceremónia mesternek adtak egy listát, hogy melyik hajadon után melyik következik. Majd Alison meghallotta, hogy őt szólítják.

- És a soron következő ifjú hölgy Alison Miller! Alison mondanál magadról pár szót.

- Hali Alison vagyok!

Alison annyira lámpalázas volt, hogy hirtelen csak ennyit tudott magából kinyögni. Mindenki elnevette magát a megszeppent arc láttán, amitől Alison még jobban lesütötte a szemét.

- Mesélj magadról Alison! Hol tanulsz? Mit tanulsz? Mi a célod az életben?

- Los Angelesben tanulok művészetet a Szent Johanna gimnáziumban, és van még egy éve az iskolából, majd szeretnék New Yorkba menni egyetemre.

- Mi a hobbid?

- A festészet, és a zongorázás.

- Úgy hallottam, hogy ügyesen törsz be lovakat. Ez igaz?

- Az hogy ügyesen talán erős, de többé-kevésbé igaz.

- Uram itt egy gyönyörű, művelt, ügyes hajadon. Kezdődjön a licit.

Alison könyörgően nézett Noahára. Nem akarta, hogy valami ismeretlen férfival keljen töltenie az estét. Azt remélte, hogy legalább egyet táncolhat a szerelmével. De csak kapkodta a fejét, a licitek már öt ezer dollárnál jártak. Noah eddig még egy szót se szólt, de Tedd annál inkább. Ő volt a legkitartóbb licittelő. Alison rettegett attól, hogy Tedd, fogja megvenni, majd amikor a ceremónia mester már majd nem Teddnek ígérte Noah végre megszólalt.

- 10 ezer dollár!

- Ez igen. Milyen fiatal és kapós ifjú hölgy. Valaki többet? Nem? Akkor az úré itt elől, aki 10 ezer dollárt ajánlott Alisonért. Jöjjön fel és vegye át a nyereményét.

Mindenki elképedt, de legfőképp Tedd. Forrt a dühtől, hogy nem az övé lett a lány. Alison hálásan Noahára pillantott, majd halkan oda súgta neki, hogy „Köszönöm”. Noah pajkos mosollyal pillantott Alisonra, akinek a szívéről hatalmas kő esett le. Megkönnyebbült, hogy Noah vette meg, és elmondhatatlanul hálás volt, hogy megmentette. A ceremónia mester gratulált neki, készítettek egy fotót hármójukról, majd Noah halvány csókot lehelt Alison arcára és levezette. A többi hajadon sápítozva nézték az eseményeket. Alig tudták elhinni, hogy egy kis „csitriért” ennyit fizettek, míg ő értük a legtöbb licit 5 ezer dollár volt. A licitálás során senkit sem vettek meg drágábban, mint Alisont. Miután mindenki elékelt és a férfiak kifizették a pénzt a zenekar lejátszott, egy lassú, romantikus számot, csak azoknak a hölgyeknek, akiket megvettek.

- Még egyszer szeretném megköszönni, hogy megvettél.

- Örülök, hogy segíthettem. Gyönyörű vagy ma este.

- Te is kitettél magadért.

- Sikert arattál ma. Rég nem láttam ilyen versengést még hajadonért.

- Én nem tettem semmit, kicsit rosszul esett, hogy Frank rábeszélt a dologra, de most már nem bánom. Már nem is reméltem, hogy kisegítesz, de az utolsó pillanatban mégis megmentettél. Végül is miért van most bál, amikor már nincs báli időszak?

- Ez az épület valamikor egy csodálatos operaház volt, majd egy az egész város érintő tűzvészben leégett. Amikor újjá építették már csak egy amolyan művelődési ház lett belőle. Látod a plafonon, azt a hatalmas csillárt?

- Igen. Mi van vele?

- Az még a régi időkből maradt meg.

- Gyönyörű. Még soha nem voltam bálon, és itt minden olyan lenyűgöző.

A táncparketten most már egyre több pár jelent meg, és mindenki együtt táncolt. Noah nem szólt egy szót se, de legszívesebben megcsókolta volna a lányt. Alison, ahogy körbenézett mindenütt boldog arcokat látott, és egy kicsit szomorúvá tette. Itt minden olyan csodálatos volt, hogy már talán igaz sem volt. Félt, hogy csak álmodja az egészet, és amikor felébred, visszazuhan a szörnyűséges valóságba. Nem akart felébredni ebből az álomból. Csak most tűnt fel neki, hogy ilyen közel állt Noahhoz, milyen ragyogó kék szemei vannak. Tükörként ragyogtak, és saját magát látta benne. De magán kívül látott még benne egy élettel teli, erős és okos férfit, akire nyugodtan rámerné bízni akár az életét is. Alisonnak már kétsége semmi maradt a felől, hogy Noah a legragyogóbb férfi, akivel valaha életében találkozott. Lehajtotta a fejét, és azon gondolkodott, hogy vajon a férfi mit érezhet iránta. Egész este azt fürkészte, hogy hogyan néz rá, hogy érinti, hogyan viselkedik vele szemben, de még csak nem is sejtette, hogy mi az igazság. Nem is sejtette, hogy Noah hasonló dolgokon gondolkodik. Noah szíve majd kiugrott a helyéről, annyira hevesen vert, hogy karjaiban tarthatja és táncolhat vele anélkül, hogy ezzel elrontaná a kapcsolatukat. Amikor Alison nem figyelt oda mélyet szippantott haja kellemes illatából, és elképzelte, hogy milyen lenne egy életen át ezzel a lánnyal lenni. Olyan szép és törékeny, akár egy porcelán baba, de mégis okos és talpra esett. Mindig tudja mi helyes és mi nem, és a legnehezebb helyzetben is feltalálja magát. Csodálta kitartásáért és kedvességért. Nem is sejtette, hogy Alison, hasonló képen érez iránta. Erre az estére különleges meglepetéssel készült a lány számára. Nem tudta, hogy jól, vagy rosszul fog-e elsülni a dolog, de biztos volt abban, hogy nagyon meg fog lepődni. Amikor Alison leült, Noah intett a ceremóniamesternek, majd az, könnyed léptekkel, újra a színpadra ment.

- Kedves hölgyeim és uraim. Ma este ül közöttünk egy fiatal és tehetséges zongorista hölgy, aki minket fog szórakoztatni. Köszöntsék nagy tapssal a színpadon az árverés abszolúte győztesét Alison Millert!

- Hogyan – kérdezte Alison, miközben azonnal Noahára nézett?

- Menj fel és játssz.

- De mégis mit? És mi van most?

- Elintéztem, hogy egy 1800-as évekbeli zongorán játszhass. Meglepetésnek szántam.

- Hát meg is lepődtem.

- Kérlek! A kedvemért!

Alison haragudott Noahára, amiért így kelepcébe csalta, de amikor azt mondta, hogy „a kedvemért”, nem bírt nemet mondani. Az emberek tapsoltak neki a teremben, hogy több bátorsága legyen, és lassan felsétált a színpadra. A függöny mögött egy gyönyörű és hatalmas 1812-ből származó zongora állt. A festék már meg volt rajta kopva, és látszott, hogy nem mai darab, de Alison gombócot érzett a torkában, hogy egy ilyen hangszert érinthet.

- Alison nem is mondtad, hogy zongorázni is tudsz.

- Nem kérdezte.

- És mit fogsz nekünk játszani?

- Még nem tudom.

- Van ott pár kotta. Válasz ki valamit nyugodtan.

- Rendben.

Alison lassan elsétált a zongora felé, majd finoman végig simogatta. Leült a kisszékre, majd felnyitotta a fedelét. A billentyűk már kopottak és ósdik voltak, de valami felemelő és ugyanakkor megnyugtató érzést árasztottak magukból. Elkezdte nézegetni a kottákat, de egyik sem volt a kedvére való, mindegyikben talált valami kivetni valót. Habár egytől-egyig remek zeneszerző művei voltak, de nem illetek az alkalomhoz, és a lelki állapotához. Valami szépet és romantikust akart játszani, ami nem túl nyálas is. Végül eszébe jutott egy dal, amit még gyerek korában hallott, az apjától kapott zenedobozból szólt. Újra emlékezett az összes hangjegyre és tudta, hogy képes lesz eljátszani. Kérdés sem fért hozzá, az a kis dalocska lesz a kiválasztott. Apja szerint ezt a dallamot egy Izlandi hercegnő dúdolta, mindig, amikor háborúzni ment, és mindig nyert. Felnézett a fény technikusoknak, majd a fejével intett nekik, hogy minden villanyt kapcsoljanak, és csak egyetlen fénysugarat hagyjanak meg. A technikus rávetített egy fényszórót, majd Alison elkezdte játszani, a számára oly kedves dallamot.

Apja bárzongoristaként dolgozott, így szinte a zongora mellett nőtt fel, most újra érezte apja jelentét, mintha ő is ott ült volna mellette, és együtt játszottak volna. Egy pillanat erejéig, amikor kinyitotta a szemét látni vélte a sorok között, de azonnal eltűnt. Az apja mindig behunyt szemmel játszott, és soha nem tévesztette, el, hogy melyik billentyűt kell leütnie. Egyre csak játszott, és úgy érezte, hogy égi vezér keze vezeti. Nem volt megállás, elragadta a zene szeretete. Az emberek síri csendben hallgatták végig, a zongoraszón kívül semmi mást nem lehetett hallani. Noah meg mert volna esküdni, hogy zakatoló szívét mindenki hallja a teremben. Jó ötletnek találta, hogy Alisont felküldte. Talán ezzel a húzással elveszítette, mert a lány megízleli a siker ízét, és nem akar többé róla lemondani, akkor pedig nem lesz rá szüksége. De nem érdekelte, Alison megérdemelte a sikert, és Noah tudta, hogy ha majd mással fogja majd elképzelni a boldogságot, akkor elengedi, mert egy ilyen tökéletes lényt isten ellen való vétek lenne kalitkába zárni. A dalnak vége lett, és az emberek annyira meg voltak illetődve, hogy meg se tudtak nyikkanni. Alison most már kinyitotta a szemeit, majd a közönségre nézett, de legelsőnek Noahára pillantott. Senki sem szólt, még a légy zümmögését is hallani lehetett. Alison egy pillanatig azt hitte, hogy azért nem szól senki, mert olyan borzalmasan játszott, de amikor a sötétből valaki megindította a tapsot, és vele együtt mindenki ütemesen tapsolni kezdett, kifújta a levegőt, és mosolyogva meghajolt. Tisztában volt vele, hogy most tényleg megérdemelte a sikert, és tetszett is neki, hogy mindenki őt éljenzi. Tekintete azonban újból Noahára vándorolt, szemei az erős karra meredtek, és arra vágyott, hogy az a kar újra őt ölelhesse. Kívánta a férfit, és ezt az érzést nem tudta hova tenni. Nem tudta hogy szégyellnie kellene-e magát, de abban biztos volt, ha csak rá gondolt, elönti a melegség, és ez nem a Texasi időjárásnak volt köszönhető. Egyértelműen a férfi miatt parázslott a teste, de ha megérintette végig futott a hátán a hideg, megremegett a lába, és gyomra le-fel, ugrált. Megindult, hogy leüljön az asztalához, de a közönség visszatapsolta. Azért még lerohant az asztalhoz, és egy húzásra felhörpintett egy pohár vizet, majd visszaszaladt és boldogan játszott. Ezúttal sem nyitotta ki a szemeit, csak az ösztöneire bízta magát. Most már a kottákból választott ki egy-egy darabot, és sorra eljátszotta mindegyiket. Noah minden egyes mozdulatánál nagyot nyelt, szemei majd felfalták a lányt, de mindig visszatértek a kívánatos, piros ajkakra. Alisonnak az ajkai valamiért akkor is pirosak voltak, ha nem volt kifestve. Abban biztos volt, hogy a mai este kivételével, még nem látta, hogy rúzs lenne a száján, de ezúttal is csak egy kis szájfény ragyogott. Legszívesebben azonnal felrohant volna, hogy megcsókolja, és világgá kürtölje, az érzéseit, de félt. Alisont intelligensebbnek tartotta annál, mintsem, hogy egy ilyen érzelmi dolgot keverjen a barátságukba, és ezzel mindent ledöntsön mindent, amit eddig felépítettek. A vágy szinte szétfeszítette a testét, és már nem volt nyugvása. Érezte, ha nem hagyja el hamarosan a termet, olyan tesz, amit később megbán. Csendben felállt, és kiment. Alison már nem érezte magán a férfi tekintetét, és ezért kinyitotta a szemeit, hogy megnézze, merre van, és ekkor pillantotta meg az ajtóban, ahogy a termet hagyta el. Ahogy befejezte az utolsó kottát is, meghajolt, és ő is a férfi után ment.

Noah egy fapad tetején ült, és a csillagokat bámulta. Egy cigi lógott le a kezéből, ami Alisont meglepte. Nem gondolta, hogy a férfi dohányzik, és soha nem is érezte a ruháján, vagy bárhol máshol.

- Hát te meg dohányzol?

- Alison a frászt hoztad rám.

- Nem volt szándékos. Nem is tudtam, hogy cigizel.

- Mert nem is. Évekkel ezelőtt letettem, de most szükségem volt arra, hogy elszívjak egy szálat. Ugye nem köpsz be? Natasa nem örülne, ha megtudná.

- Dehogy köplek be, de legalább valami márkásat szívsz, nem holmi ócska cigit?

- Nem, jó minősség! Remek voltál oda bent!

- Köszönöm.

- Ezt a dalt még nem hallottam. Ki írta?

- Nem tudom. Amikor még kicsi voltam a papa adott nekem egy zene dobozt az, játszotta ezt a dallamot. Azt mondta, hogy egy Izlandi hercegnő dúdolta ezt a dalt, amikor harcba indult, és mindig nyert.

- Úgy játszottál, mintha a véredben lenne. Sikert arattál, és meg is érdemelted. Még a szemed sem volt nyitva.

- Talán tényleg a véremben van. Az apukám bárzongorista volt, szinte a zongora mellett nőttem fel. Egyszer azt mondta, hogy hamarabb tanultam meg szétverni a zongorát, minthogy jártam volna. Ő tanított engem arra, hogyan játsszak úgy, hogy nem nyitom ki a szemem.

- Nagyon hiányzik ugye?

- Pokolian!

- Biztos vagyok benne, hogy odafentről néz le rád, és mindenkinek azzal büszkélkedik, hogy milyen csodálatos lánya van.

- Azt bánom, hogy egyetlen emlékem sem maradt róla, még a zene doboz sem.

- Hogyhogy?

- Minden elégett a tűzben.

- Még egy kép se, vagy valami ékszer?

- Semmi. Csak van egy anyajegy a csípőm felett, ami neki is ott volt.

- Csakúgy tündököltél a sikerben. Ha rock koncerten lettél volna a tömeg őrjöngve kapott, volna szét.

- Szerencse, hogy nem rock koncerten voltam.

Alison hirtelen kikapta a cigit Noah kezéből és mélyet szippantott belőle. Lassan fújta ki a füstöt, majd visszaadta. Noah kérdő szemekkel nézett rá, mire Alison elmosolyodott, és elfordította a fejét. Érezte, hogy a férfi még mindig őt bámulja.

- Ez nekem tiltott gyümölcs!

- Neked nem kellene cigizned.

- Bagoly mondja. Amúgy szeretném megköszönni, hogy elhoztál.

- Miért is?

- Nem voltam hozzád teljesen őszinte, rengeteg félelemmel jöttem ide, akkor még nem győztem le a félelmeimet, de most, hogy odafent voltam, rájöttem, hogy egy percet sem szabad szomorúságra elpazarolni. Teljesen megváltoztattad a világnézetemet, kiforgattál a sarkaimból, és ezt köszönöm neked.

- Szívesen!

Alison egy finom kis puszit nyomott Noah arcára, de a férfi megfordította a fejét, és így a puszi a szája szélére ment. Mind a ketten mély hallgatásba burkolóztak és próbálták visszatartani a bennük élő vágyat és szenvedélyt. Noah nagyot nyelt, Alison olyan közel ült hozzá, hogy hallotta, milyen hevesen dobog a szíve. Alison szemei ide-oda cikáztak, majd a lány inkább lehajtott a fejét, hogy leplezze a zavarát. Noah az álla alá tette a kezét és felemelte a fejét. Mélyen a szemébe nézett, az orruk összeért, olyan közel voltak egymáshoz, mint még soha. Noah a másik kezével megérintette a vállát, de tekintetét nem vette le róla. Nem is remélte, hogy valaha is megtalálja a boldogságot, de most, hogy rájött arra, hogy szerelmes, és ez a hite megváltozott. Most már abban hitt, hogy nem lenne képes az életét leélni a lány nélkül, úgy kellett neki, mint egy falat kenyér, az éhezőnek. Közelebb csúszott hozzá, hogy minél jobban érezze, amit ő érez. Alison biztosra merte venni, hogy Noah olvas a gondolataiban, és ezt nagyon bosszantónak találta. Nyitott könyvnek érezte magát, és ez nagyon zavarta. Hűvös levegő járta őket körbe, szájuk veszélyes közelségbe került egymással. A levegő csak úgy izzott közöttük, arcukat elöntötte a pír és a másik nevét, suttogták. Noah becsukta a szemit, hogy megcsókolja Alisont, amikor a lány megcsúszott a nedves fadarabon, amin ültek, és hátra esett. Alison a puha fűbe esett, és még mindig kábultan nézett maga elé. Noah megrázta a fejét, és tekintetével Alisont kereste, majd meg is találta, de addigra már Alison is feleszmélt. Mind a ketten egymásra pillantottak, majd elkezdtek nevetni. Alison gyorsan felpattant, hogy a fű ne törjön bele a ruhájába. Zavartan forgott körbe - elszomorodott, hogy Noahának nem sikerült őt megcsókolnia.