|
IX. fejezet
2008.08.24. 15:49
- Mindenkinek szép jó reggelt – lépett be Alison a konyhába.
Ha lehet, most még vidámabb volt, mint eddig. Csak úgy sugárzott a boldogságtól, szinte ragyogott. Mielőtt leült volna az asztalhoz piros, testhez simulós toppját kihúzta a nadrágjából.
Tedd „nyál csorgatva” bámulta őt. Már a kiállítás óta kívánta, de eddig nem tudta megtalálni. A Szent Johannában mondták el neki, hogy testvére egy diákkal utazott Texasba. Onnantól kezdve nem volt nehéz számára kitalálni, hogy a diák nem más, mint Alison. Ezért jött el valójában a farmra, hogy Alisonnal ágyba bújjon. Remélte, hogy könnyen az úja köré csavarhatja, ha tékozló fiú trükköt veti be. Most tűnt fel neki, hogy öccse sem közömbös a gyönyörű lány iránt. Nem tudta érte hibáztatni öccsét, Alison valóban szemet gyönyörködtető látvány volt. Két gyönyörű, hosszú láb, formás csípő, mutatós mellek, selymes kezek, puha, vállra hulló haj, egy pár csodaszép szem, ráadásul még fiatal is, és tele van élettel, egy férfinak se kell ennél több. Alison segített a reggeli előkészítésében.
Noah is másképpen nézett rá mint eddig, a tegnapi beszélgetés teljesen felkavarta az érzelmeit. Eddig sem volt teljesen közömbös iránta, (hiszen melyik férfi is tudna közömbös lenni iránta?), de most teljesen meg volt zavarodva. Az éjjel róla álmodott, és amikor felkelt az első gondolata is ő volt. Alig, mert kijönni a szobájából, félt, hogy meglátszana rajta a dolog, amit még valójában ő, sem mert bevallani, de nem is igazán tudta mi ez az érzés. Teljesen megszédítette, magával ragadta. Egyszerre rázta a hideg, és teste égett a forróságtól, szédül, görcsölt a gyomra, izzadt. Olyan volt, mint aki beteg, de érezte, hogy semmi baja. A fürdőben megengedte a kádat jéghideg vízzel és belefeküdt, úgy a víz teljesen ellepje a testét, és csak egy kis szívószálon keresztül lélegzett. Ettől valamelyest rendbe jött, de még mindig nem érezte magát jól, de annyit elért, hogy „betegségének” küldő tünetei elmúljanak. A konyhába épp csak belesett, de Natasa észrevette.
- Noah gyere reggelizni. Ma el kell menned Kevinnel, Frankkel, és Teddel takarmányért.
- Oké.
- Olyan sápadt vagy. Minden rendben.
- Persze, csak elrontottam a gyomrom. Semmi baj.
- Minden rendben Noah – érdeklődött Tedd?
- Mit érdekel az, téged!
- Ez csúnya dolog volt tőled. Kérj bocsánatot a testvéredtől Noah – szidta le Natasa, miközben egy szendvicset nyomott a szájába.
- Csak akkor kell bocsánatot kérni, ha megbánunk valamit, én nem tettem semmi olyat, amit megbánhatnék.
- De…
Natasa dühében valami csúnyát akart mondani, amikor Alison intett neki, hogy inkább hagyja. Nem tudta, hogy miért hallgat a lányra, de megtette, amit tanácsolt. Annyiban hagyta a dolgot. Mindenki együtt reggelizett. Az asztal, roskadásig telt a sokféle finomságtól. Tedd azóta nem szólt egy szót se, hogy Natasa mondta Noahnak, hogy el kell menniük takarmányért. Nem tetszett neki a dolog, hogy itt kell hagynia Alisont. Minél hamarabb el akarta csábítani, és elkérkedni öccsének, hogy megint elcsábította a kedvesét. Ugyan Alison és Noah nem jártak, de Tedd és a farm minden lakója látta, hogy mennyire izzik közöttük a levegő. Amikor le kellett szedni az asztalt, egy mentő ötlet jutott az eszébe, ami egy kicsit fájdalmas, de a cél szentesíti az eszközt. Úgy intézte, hogy lelökjön egy poharat, és amikor össze akarta szedni a szilánkokat, belenyomta a kezét, hogy sebeket ejtsen rajta, és így ne kelljen elmennie, dolgozni. Natasa előkapta az elsősegély dobozt, majd Alison kezébe nyomta.
- Bekötnéd a kézét, míg én összeszedem a cserepeket?
- Mi? Hogy én?
- Csak nem rosszul vagy a vértől?
- Nem, csak, csak, csak. Szívesen bekötöm.
Alison a csaphoz vitte, Tedd kezét, hogy meg tudja mosni. Elővett a dobozból némi fertőtlenítő szert, majd a kupakot lecsavarva egy darab vattát benedvesített.
- Ez csípni fog!
- Nem lehet, olyan rossz, ha egy ilyen angyal gyógyít meg. Tévedtem, - mondta, Tedd, miután Alison kegyetlenül rányomta a vattát – ez tényleg nagyon csíp.
- Ne légy már gyerek. Azért nem olyan vészes.
- Nem neked kell bekötni a sebed.
- Túl vagyok már pár fertőtlenítésen.
- Valóban?
- Ezt itt nem tudom kitisztítani. Szükségem lenne egy nagyítóra, hogy lássam, nem maradt, e benne szilánk.
- A szobámba van egy.
- Jól van. Akkor ott kezellek le.
- Gyere.
Alison megfogta az egyik kéznél lévő konyharuhát, majd rátéve Tedd kezére elindultak az emeletre. Natasa már összeszedte a cserepeket, majd érdeklődve figyelte, hogy reagál Noah az eseményekre. A vártnál is mélyebb döbbenet ült ki az arcára. Átlátott testvérén, tudta, hogy direkt tette, és nem értettem hogy Alison miért nem lát át az ócska kis trükkjén, és miért ápolgatja.
- Itt is van – mondta, Tedd, miután átadta a nagyítót.
- Kösz.
- Nem tesz semmit.
- Most lehet, hogy fájni fog, végig kell néznem a vágást, nem maradt-e benne szilánk. A kihúzás sem kellemes.
- Nem baj.
- Szerencsésen megúsztad, csak két szilánk ment a tenyeredbe.
- Olyan puha a kezed, akár a bársony.
- Kösz a bókot.
- Áúúv. Ez fájt egy kicsit – mondta, Tedd, amikor Alison kihúzta az első szilánkot.
- Pedig ez a kisebb volt. Amúgy egész jó trükk volt.
- Mi volt jó trükk?
- Az, hogy eltörted a poharat. Habár én nem mertem volna bevállalni, hogy így összekaszaboljam a kezem, de ez a te tenyered.
- Ez nem trükk volt.
- Ugyan már. Abban a pillanatban láttam rajtad, hogy nem akarsz dolgozni, amikor Natasa megmondta, hogy be kell menned a városba takarmányért. Vártad a megfelelő pillanatot, hogy kibújhassa a munka alól.
- Most lebuktam. És mi lesz a büntetésem?
- Én nem ítéllek el. Tudom, milyen az, ha az ember vágyik egy kis pihenésre.
- Tetszettek a virágok, amit küldtem.
- Milyen virágok?
- Úgy három napja küldtem egy csokor virágot. Nem kaptad meg?
- Te vagy a nagy T?
- Igen. Én vagyok.
- A virágok gyönyörűek voltak, de másnap már el is utaztam. Meg nem tudta, hogy ki az a nagy T.
- Nehéz volt kideríteni, hogy kifestette azokat a képeket, amiket megvettem, de amikor megtudta, hogy te vagy az még nehezebb volt, rájönni, hogy férkőzhetek a közeledbe, és adózhatok a nagyságod előtt. Gyönyörűen festesz.
- Köszönöm.
- Nem csak szép vagy, de okos és kedves is.
- Vigyázz, ez fájni fog.
Alison kihúzta a nagyobbik szilánkot, mire Tedd felordított. Jobban fájt neki a vágás, mint azt, ahogy gondolni merte volna. Noah felnézett az emeletre a konyhából, és gonosz mosoly jelent meg a szája szélén. Alison a szájához emelte a férfi kezét és hűvös levegőt fújt a sebre. Tedd már nem hisztizett, csak elvezte az érintések és simogatások egész hadát. Amikor végre sikerült a szilánkoktól megtisztítani a sebet, lefertőtlenítette, majd bekötözte. Szakszerűen járt el, az élet minden terültén. Soha nem elégedett meg egy jóval, a maximumra törekedett. Ahogy befejezte a kötést, elpakolta a kötszereket, majd fel akart volna állni, amikor Tedd kezébe, vette a kézét, és megcsókolta. Ebbe a csókba vetette a bele minden tudományát, erre a csókra tett fel mindent. Alison meglepetten tiltakozott, de Tedd egyre közelebb, húzta magához. Amikor végre sikerült kiszabadítania a kezeit, ellökte magát, majd hatalmas pofont kevert le a férfinak. Tedd az arcához kapott, majd rájött, hogy ezzel nem ér el semmit. Alison riadtan ment ki a szobából, ott hagyott mindent, nem foglalkozott a következményekkel. Tedd utána akart, volna menni, de valami megállította. Világ életében jól csókolt, és nem értette, hogy most mi volt a baj. Mérget, mert volna venni rá, hogy Alison is élvezte, még akkor is, ha nem csókolt vissza, és kapott is egy pofont. Tudta, hogy mindent elveszítet, ha ágyba csábítja Alisont, de a tiltott gyümölcs olyan csábító volt számára, mint még soha semmi. Az hogy Alison nem csókolt vissza és nem omlott azonnal a karjaiba, még kívánatosabbá tette. Most már teljesen biztos volt abban, hogy még a hétvége előtt az övé lesz a lány, legyen bármi az ára. Alison a szomszéd szobában volt, alig tért magához a történtek miatt. Újra eszébe jutottak a szörnyű emlékek, amikor a nevelő apja zaklatta. Újra átélte azokat a fájdalmakat és szenvedést, amit akkor. Rég elfeledettnek hitt emlékek kerültek a felszínre, egész testében remegett. Érezte nevelőapja szesz szagú leheletét, érdes kezének érintését, az ütéseket az arcán, és teste többi részén. Alig bírt levegőt venni, annyira zokogott, hisztérikus rohamot kapott. Egy idő után észre vette, hogy nem kap levegőt, de már nem volt menekvés, miközben levegő után kapkodott még mindig görcsösen sírt. Arca kezdett ellilulni, erei meglátszottak. Szerencséjére Noah pont akkor ment el az ajtaja előtt, amikor hadonászás közben, levert egy vázát. A zajra akaratlanul is a fülét az ajtóra tapasztotta. Nem hallott további zajokat, csak halk és elkeseredett nyögdécselést.
- Alison remélem nem zavarok, de ha… Mi történt, mi a baj? Újabb pánik roham?
Alison az arcával intett neki, hogy nem. Jelezte, hogy nem kap levegőt, a síró görcse miatt. Noah nem tudta, hogy mit tegyen, nem vihette orvoshoz, mert talán a kocsiig sem bírná ki. Látta, hogy Alison hisztérikusan sír, és hirtelen ötlete támadt. Nem volt benne biztos, hogy ez segíteni, fog de meg kellett próbálni. Némi hezitálás után tisztességes pofont kevert le Alisonnak, aminek következtében abba maradt a sírás, és lassan a légutak görcse is feloldódott. Alison arcába egyre több vér tódult, kezdett bele visszatérni az élet. Az ágy szélére támaszkodva lihegett, mintha, csak most futott volna le egy maratont. Légzése egyre egyenletesebbé kezdett válni, felegyenesedett, és szorosan Noahához bújt. Minden erejét összeszedve magához szorította, és közben azt suttogta, hogy „Köszönöm!!!” . Noah nem tudta, hogy mit tegyen, de végül kezeit a lány vállára helyezte, és fejét a fejére hajtotta. Nagyon megijedt, hogy ilyen szörnyű állapotban látta. Még akkor sem volt ilyen rémisztő, amikor kórházba kellett szállítani. Alison életében a folyamatosság játszotta a legfőbb szerepet, nem volt szabad hirtelen rátörni, csak lassan és biztosan lehetett megközelíteni. Miután túl voltak a kezdeti sokkon, leültek a földre.
- Most már el tudod mondani, hogy mi történt?
- Igen.
- És el is mondod?
- Amikor bekötöttem Tedd sebét, megfogta a kezem, és valamiért újra eszembe jutott, amikor a nevelő apám hozzám ért.
- Tedd bántott téged?
- Nem. Dehogy! Csak egy ártatlan érintés újra felhozta belőlem a rég elfeledett emlékeket. Valamiért most tört ki belőlem a düh és a harag. És sírógörcsöt kaptam, mai miatt nem kaptam rendesen levegőt.
- Tényleg így volt?
- Persze.
Alison maga se tudta, hogy miért nem szólt a csókról, de nem akart még nagyobb problémát. Ismerte annyira Noahát, hogy tudta ebből botrányt csapott volna. És ő pihenni jött ide, nem veszekedni. Valahol mindig is érezte, hogy Tedd, másképp néz rá, de nem akart bele gondolni, hogy mi az igazság.
Noah nem nagyon hitt annak, amit Alison mondott, de ebben az állapotban nem akarta még jobban felzaklatni. Még mellette volt ez ideig, majd amikor hallotta, hogy neki dudálnak, ott hagyta. Amikor kiment a szobából, az ajtó előtt találta Teddet.
- Te meg mit keresel itt?
- Én, csak beszélni akarok Alisonnal. Úgy kirohant a szobámból, nem tudom mi a baja.
- Mi történt, oda bent.
- Semmi.
- Adok egy jó tanácsot, ne menj Alison közelébe, mert különben…
- Különben?
- A szuszt is kiszorítom belőled! Ha egy újjal is hozzá mersz nyúlni, vagy bármi másféle módon bántani, akkor könyörögni fogsz a halálért.
- Úgy hallom téged hívnak.
- Jól jegyezd, meg amit mondtam!
Noah érezte, hogy több történt egy érintésnél, és dühös volt a testvérére, ami miatt, ilyen állapotba hozta Alisont. Ütemesen sétált le a lépcsőn, lábai alatt csak úgy dübörögtek a deszkák. Felrántotta az ajtót, majd teljes erővel becsapta maga után. Kevin látta, hogy nincs minden rendben a testvérével, és úgy sejtette, hogy Tedd keze, lehet a dologban, de ahogy kinézett, nem is, mert hozzá szólni. Frank idő közben szólt még néhány munkásnak, így Teddnek nem kellett jönnie, dolgozni. Sajnálta a szegény fiút, hogy így megjárta, meg se fordult a fejében, hogy nem véletlen volt. Natasa magára maradt a konyhával, Elizabett ugyan felajánlotta, hogy segít neki, de nem várhatta el, hogy egy 8 hónapos kismama dolgozzon, miközben pihennie kellene. Amikor mindennel végzett Alison is megjelent az ajtóban, addigra már összeszedte magát, és csak halovány nyomai maradtak a sírógörcsének.
- Jaja Alison. Mér azt hittem, hogy köddé váltál. Szükségem lett volna rád itt a konyhában.
- Sajnálom.
- Semmi baj. A férfiak mind elmentek, Frank kiadta pár munkásnak, hogy mit tegyen, és így nekünk is marad egy szabad, csajos napunk.
- Ne feledkezz meg Teddről.
- Tedd jó fiú, nem kavar sok vizet. Leül a laptopja mellé, és egész nap ki se jön a szobájából. Már gyerekként is sokkal inkább ült a gép előtt, mint kint segített volna. De ettől függetlenül jó ember.
- Aha.
Natasa azokon a napokon, amikor a férfiak elmentek takarmányért, mindig hamar elvégezte a munkáját, és a nap többi részében pihengetett. Ez volt az ő napja, amit most szívélyes örömmel osztott meg Alisonnal és Elizabettel. Már tegnap előkészített mindenféle pipera szereket, hogy csakis a pihenésre legyen dolga. Frank is ragaszkodott az ilyen napokhoz, felesége mindig derekasan kivette a részét a munkából. Fáradhatatlan volt, de tudta hogy neki is meg kell állnia néha napján. Elizabett ott ücsörgött a hatalmas nappaliban, és a plafont bámultra, miközben a pocakját simogatta. Alison leült a szembe lévő fotelba, majd bambán bámulni kezdte a hatalmas pocakot. Gondolatai messze elkalandoztak, így nem is hallotta meg, hogy Elizabett szól neki. Már csak akkor tudott reagálni, amikor kicsit megcsípte a karját.
- Ezt meg miért kaptam?
- Szóltam neked, de te észre se vettél.
- Bocs, elkalandoztak a gondolataim. Mit is mondtál?
- Azt kérdeztem, hogy minden rendben?
- Persze! Kérdezhetek valamit?
- Természetesen!
- Honnan tudtad, hogy szerelmes vagy Kevinbe?
- Hogy jön ez most ide?
- Olyan jó látni titeket, és arra voltam kíváncsi, ha szerelmes leszek, honnan fogom majd tudni?
- Még nem voltál szerelmes?
- Nem. Miért?
- Szép vagy és okos, ez meglepő. De, ha szerelmes leszel, azt tudni fogod. Mint egy villámcsapás fog benned tudatosulni, hogy vele akarod leélni az egész életedet, és a világ nélküli már nem is kell neked. Te most ilyet érzel?
- Nem.
- Két ilyen gyönyörű nő egy helyen, bolond az a férfi, aki innen el tud menni. Félő, hogy bűnbe esek – mondta, Tedd, aki a kihallgatta a nők beszélgetését.
- Tedd, menj innen, ez most csajos nap. Férfinak nincs helye itt. Ha már nem tudtál elmenni, akkor menj ki, de ne zavarj minket.
- Én azt hiszem, ki megyek, kezdjétek el nélkülem a relaxáló kúrát – mondta zavartan Alison.
Amikor Tedd bejött a nappaliba arca azonnal falfehér lett, újra ajkán érezte a férfi ajkát. Megint közel állt a síráshoz, ezért inkább kiment. A verandán nagy levegőt vett és magába elszámolt húszig. Több lélegző gyakorlatot is végig kellett vinnie, míg végül lenyugodott. Elizabett látta, hogy valami nincs rendben, Tedd és Alison között, de nem akarta bele ütni az orrát, most nyugalomra és pihenésre volt szüksége. És félt, hogy úgy felizgatná magát, hogy valami baja lenne a babának. Azért kellett vissza jönniük Amerikába, hogy elintézzék Kevin pár hivatalos ügyét, és ha már erre jártak ragaszkodott hozzá, hogy jöjjenek ki a farmra. Most nem hagyhatta ott Natasát, de megígérte magának, hogy még ma beszélni fog Alisonnal.
Tedd a lány után ment, de az addigra már a munkások körül volt, és épp azon volt, hogy valami munkát adjanak neki. A távolból még hallotta, hogy Alison azt mondja, hogy bármi jó, csak ne kelljen bent lennie. A munkások jó szível látták, és sok mindent bíztak rá. Tedd is kiment, és minden ismert trükköt bevetett, hogy levegye Alisont a lábáról, de egyik csúfosabb kudarcot vallott, mint a másik. Kedves bókok, simogatások, segítségadás. Alisont egyik sem hatotta meg, még akkor sem rezzent meg, amikor Tedd sebe bevérzett, és újra kellett kötni. Csak ekkor ment be a házba, majd amikor Natasával összetalálkozott, csak annyit mondott, hogy azért nem jött be hozzájuk, mert oda kint megkérték, hogy segítsen, és nem volt szíve nemet mondani. De megígérte, hogy még egyszer be fogják pótolni. Most azonban nem volt hajlandó a nővérke szerepébe bújni, és Natasára bízta az elsősegélynyújtást. Egész nap keményen dolgozott, majd amikor az istállóban lecsutakolta a lovakat, Elizabett végre a nyomára bukkant.
- Végre meg vagy! Már szerettem volna veled beszélni.
- Tessék itt vagyok, beszélj velem.
- Elmondod nekem?
- Mégis mit?
- Azt, hogy mi van közted és Tedd között.
- Semmi!
- Na persze. Azt se vettem be, hogy reggel Tedd, véletlenül ejtette le a poharat és nyúlt bele a szilánkokba. Tudom, hogy van köztetek valami. És ma szerelemről kérdezgettél, és amikor Tedd megjelent, úgy elsápadtál.
- És ez már rögtön azt jelenti, hogy van köztönk valami? Ez egyszerűen röhejes.
- A legjobb védekezés a támadás, és te Alison nagyon is támadsz. Tudom, hogy van köztetek valami. Remélem, hogy semmi komoly.
- Addig úgy se szállsz le rólam, ha tudni akarod, Tedd reggel megcsókolt. Úgy rám mászott, mint egy őrült. És ma egész nap engem üldözött. Nem tudom magamról levakarni.
- Ez igaz?
- Igen. De kérlek, ne szólj róla senkinek. Így is nagy a feszültség a családban, nem hiányzik az én bejelentésem.
- De miért nem mondta el Noahának?
- Ó csak azért, mert már így is utálják egymást. Ezért kérlek, ne szólj nekik. Inkább maradjon ez a kettőnk titka.
- A mi titkunk marad.
Elizabett ledöbbent. Nem nézte volna ki Teddből, hogy ilyet tegyen. Alison szája most újra sírásra görbült, de megígérte magának, hogy soha többé nem fog férfi miatt sírni. Az élet túl rövid ahhoz, hogy akár pár pillanatot is szomorúsággal töltsön. Amióta ide jött a farmra az egész világ nézete megváltozott. Azelőtt minden fekete és fehér volt, de most a világ egyszeriben színessé vált. Ha jobban belegondolt, már a farmra érkezés előtt jobb volt a hangulata. Mindig is tudta, hogy depressziós, de nem volt ereje segítséget kérni. Vágyott arra, hogy boldog és vidám legyen, de senki sem tudott úgy hatni rá, hogy a célt elérje. Elizabett megfogta a vállát, mire Alison megfordult és rámosolygott, ebből Elizabett érezte, hogy most már nem lesz semmi baj, Alison kiállja az elő kerülő próbákat, és győzni fog. Mélyen a szemébe nézett, de nem szólt. Szeme többet mondott minden szónál, barátságot, bizalmat, csodálatot, Elizabett nem lett volna képes, egy ilyen nehéz pillanatban is mosolyogni. Magára hagyta még Alisont, majd az udvaron összefutott Noahával.
- Hello Elizabett, hogy vagytok?
- Kösz, mind a ketten nagyon jól vagyunk. És te?
- Kicsit fáradtan, de amúgy remekül. Alisont nem láttad valamerre? Natasa azt mondta, egész nap kint segített. Eljöhetett volna velünk a városba is, biztos élvezte volna, közben körül néztünk a vásáron is.
- Biztos jobb lett volna neki. Amúgy az istállóban van, lecsutakolta a lovakat, majd hamarosan ő is jön.
- Rendben, bemegyek hozzá.
Noah az istálló felé ment, majd amikor belépett nem látta Alisont. Szólt neki, de nem jött válasz. Kicsit megijedt, hogy valami baja esett, és azért nem tud szólni, de aztán meglátta az egyik sarokban. Ott feküdt a szalmában, és már aludt. Igen későre járt, és Noah tudta, hogy egész nap keményen dolgozott. Magzat pózba húzódott össze, és fejét, Puff hasára tette. A hatalmas kutya védőangyalként őrködött Alison felett. Noah mosolyogva bámult rá, most olyan nyugodt volt, akár egy hatalmas csecsemő. Kusza haja az arcába hullott. Most már biztosan tudta: SZERELMES!!!!! Letérdepelt a lány mellé, elsimította a haját, majd megpuszilta a homlokát. Ráterített egy pokrócot, és egy kicsit távolabb ő is lefeküdt a szalmába. Még sokáig nézte az alvó tündért, aztán őt is elnyomta az álom.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum