eweles - G-Portál

..::Suttogó tündér::..

VII. fejezet

2008.08.19. 10:17

Jó olvasást!

Alison már jóval korábban felkelt, mint ahogy azt a szükség megkívánta. Annyira izgult, hogy egy falatot nem bírt enni. Egyszerű, de csinos farmert vett fel, amihez egy szimpla, v nyakú, rövid ujjú pólót párosított. Reggelire csak egy csésze teát ivott, majd a távolba révedve várta, hogy múljon az idő, és végre induljanak. A tűznél még egészen jó ötletnek tűnt, hogy elkísérje Noaht a farmra, de most már nem volt annyira biztos benne. Nem is értette, hogy miért tanácsolta ezt, bölcsebb lett volna, ha befogja a száját. De nem neki, muszáj volt beszélnie, és most, tessék ez lett a vége. Teljes szívéből azt kívánta, hogy Noah mondja le az utat, mert neki nem volt mersze, hogy megmondja az igazat. Valójában nem is tudta, hogy miért nem akar menni, de ez nem sok mindent változtatott a dolgok állásán. Végre Noah is megjelent a konyhaajtóba. Kávét töltött magának, majd leült Alison mellé.

- Már ébren vagy?

- Jó ideje!

- Nem kellett volna olyan korán felkelned.

- Hozzá szoktam, hogy korán keljek. De most már mindegy úgy is mindjárt indulni kell.

- Igen. A csomagjaimat betettem a kocsiba, majd beteszem a te csomagjaidat.

- Csak egy bőröndöm van, meg egy kis kézi táska, amibe pár apró holmit tettem. Szerinted fényképezőgépet fel lehet vinni a gépre?

- Lehet! Ha meg nem, akkor beteszed az én egyik bőröndömbe.

- Azért kedves Jessicától, hogy kivisz minket a reptérre.

- Igen. Az – mondta Noah, majd elfordította a fejét.

Alison akaratlanul is eszébe juttatta, amit még korábban mondott az orvosi szobában. Ahogy végig nézett a lányon egy belső hang azt súgta neki, hogy kicsit sem elképzelhetetlen a dolog. Lenne némi valóság alapja, de Alison sokkal megfontoltabb és komolyabb annál, mintsem ezzel kockáztassa a barátságukat. Őt legalább is zavarná, ha barátságból úgy lenne szerelem, hogy a másik félnél nem jelentkeztek a gyöngéd érzelmek. Utálta Jessicát, amiért bogarat ültetett a fülébe, de félt is rákérdezni Alisonnál az igazságra. Túl kellemetlen lett volna, és ezzel az egész tavaszi szünetet tönkre is tehette volna, inkább hallgatott. Remélte, hogy ezeket, a gondolatokat a repülőtéren tudja majd hagyni. Ahogy lassan elszürcsölgette a kávéját, Jessica jelent meg az ajtóban.

- Lassan indulnotok kellene.

- Persze Jessica, azonnal beteszem Alison csomagjait a kocsiba, és indulhatunk is.

- Kösz Noah. Nekem még beszélnem kell az igazgató úrral, majd sietek utánatok.

- De tényleg siess Alison – szólt utána Jessica. – Jobb is, hogy magunkra hagyott, - fordult ekkor Noah felé – mert beszélni akartam veled, mielőtt még elindultok.

- Valamiért úgy érzem nem fog tetszeni, amit mondani fogsz.

- Tisztáztad vele, amit mondtam. Remélem, még emlékszel, hogy mit mondtam.

- Igen, emlékszem. És képzeld Alison pusztán csak barátként, tekint rám.

- Ezt ő maga mondta, vagy te következtetted ki?

- Ő maga mondta!

- Akkor jó. Én csak nem akarom, hogy még egy törés történjen az életében. Nem tenne neki túl jót, ha most beléd szeretne. De vigyázz, hogy ez ne történjen meg. Mind kettőtök érdekében.

- Rendben.

- Indulhatunk – kérdezte Alison kicsit távolabbról?

- Már is végeztél az igazgatónál?

- Nem volt benn. Majd, ha visszajövünk, akkor beszélek vele.

- Hú már is késében vagyunk. Jobb lenne, ha sietnénk.

Jessica az órájára pillantva sürgette két utasát. Noah még elment Alison szobájába a csomagjaiért, majd kivitte és betette őket a kocsi hátsó ülésére, mert a csomagtartóban, már az ő bőröndjei terpeszkedtek. Alison, ha tudott valamit, akkor az a gondos pakolás volt, egy picurka táskába képes volt besűrítenie egy egész gardrób tartalmát. Érezte, hogy a táska majd szétreped, annyira tele van, de még bírja. Csak Texasig bírja ki. Késük ellenére még hosszan búcsúzkodtak a kocsinál, majd végre elindultak. Alisonnak kellett előre ülnie, mert nem bírt hátul utazni. Szótlanul szemlélte a reptér felé vezető tájat. Egyikük se, szólt egy szót se, majd a reggeli dugót elkerülve elérték a gépet. Azonnal fogtak egy csomaghordó kocsit, majd futva indultak a 7-es kapu felé, ahonnan a gép indult. A duci vámos, meredten bámult rájuk, és Alison biztos volt benne, hogy azt gondolja, hogy járnak. A csomagjaikat sikerült feltenniük a gépre, majd már csak a besszálló kártyáikat kellett előkészíteniük, és futni egy szép sprintet. A beszálló kapunál álló fiatal hölgy sokkal kedvesebb volt, mint az a férfi ott előbb. Mosolyogva elvette a jegyeiket, majd kellemes utazást kívánt. Most már nyugodtabban mehettek, a gép nem hagyta volna őket ott. Az ajtót rögtön utánuk bezárták, majd a kosztümös légikisasszony a hangos bemondóban figyelmeztettek mindenkit a felszállásra. Alison és Noah az ablak melletti széken ültek egymás mellett. Bekötötték magukat, majd vártak a felszállásra. Valahogy egyikük sem tudott kipréselni magából, akár egy szót is. Csak mosolyogtak egymásra, de ez a mosoly korán sem volt természetes. Sokkal inkább feszült és kényszeredett. Egyiknek az járt a fejében, hogy a másik valójában mit érez iránta, hogy vajon nem szerelmes-e belé, a másik pedig a háta közepére se kívánta ezt az utat. De most már egyikkőjüknek sem volt visszalépési lehetősége. A gép lassan felemelkedett, és végre, de nem valahára elindultak. Egy stewardess jött sorba mindenki és megkérdezte, hogy nem kérnek-e valamit. Alison és Noah egyszerre mondták ki, hogy nem kérnek semmit, ami mind a hármújukat megmosolyogtatta.

- És Noah várhatólag kik lesznek ott a farmon?

- Hát ott lesz, Natasa, ő a házvezetőnőnk, és egyben a nagynéném. Akkor ott van Frank a nagybátyám. Meg néhány munkás. Ja majd elfelejtettem, lehet, hogy még Kevinnel az öcsémmel is találkozni fogsz. Ha csak nem lép le hirtelen, mondván hívja az élet. És ott van Puff is, a nagy Bernáthegyi kutyánk. Vele vigyázz, hajlamos az idegenekre ráugrani és ott feküdni rajtuk. Nem túl kellemes, amikor a bő 80 kilójával rád fekszik.

- Még valaki? Vagy valami?

- Senki. Csak ők lesznek ott tudtommal, de ha mégsem, akkor időben fogok neked szólni.

- Oké.

- Jól vagy?

- Persze, csak kicsit izgulok.

- Nincs miért.

- De most repülök elsőnek, és nem volt kedvem reggelizni se.

- Ajaj, akkor valamit gyorsan enned kell.

- Nem vagyok éhes.

- Nem baj, de rosszul leszel, ha nem eszel valamit. Legalább egy kis pirítóst.

- Pirítóst? Egy gépen? Lehet, hogy most repülök elsőnek, de azt tudom, hogy ez a gép nem egy bisztró.

- Ebben van valami.

- De valamiféle reggelit, biztos adnak. Rendelek neked valamit!

- Csak egy kérdés. Van esélyem ellentmondani?

- Nincs.

Noah ezzel intett stewardessnek, hogy kérjenek egy kis reggelit Alisonnak. Gyümölcssalátát kaptak, és brióst. Alison eleinte nem is akart hozzá nyúlni, de aztán az utolsó morzsáig mindent elpusztított. Noah elégedetten nézett végig rajta, hogy milyen jó étvággyal eszik, aminek az lett az eredménye, hogy még egy sütit is megettek. Az út további része egyre oldottabb lett, és egyre többet is beszéltek. A hangulat minden perccel vidámabb lett, a problémákat, mintha kilökték volna útközben a repülőből. Végtére is megérkeztek. Ők szálltak le utoljára, nem siettek, inkább még ráérősen beszélgettek. Noah megnyugtatta Alisont, hogy Frank bácsi ki jön eléjük a reptérre, és nem kell sietniük. Amikor végre elhagyták a gépet és megérkeztek a váróteremben, sehol sem találták. Kimenetek, abban a reményben, hogy kint parkolt le a kocsival, és ott várja őket, de mivel sehol sem találták, telefonáltak egyet a farmra. Noah lábával idegesen toporzékolva várta, hogy végre megszólaljon egy hang a vonal másik végén, de minden várakozás hiába való volt. Akkor hirtelen eszébe jutott. Elfelejtette értesíteni a rokonokat, hogy egy hamarabbi gépel, jönnek, így most már világos. Minden bizonnyal még kint vannak és dolgoznak valamit, majd csak később indulnak. Alison gond nélkül leintett egy taxit, majd megvárta hogy Noah is beszálljon, és elindultak a farmra. Ahogy kiértek a városból már minden fele csak sík földet lehetett látni. Itt-ott felbukkant egy-két ház, de inkább termőföld volt mindenütt. Egyes földek már be voltak vetve, másokon még csak most folytak a tisztító munkálatok, de volt olyan is, amelyiken, tehenek sütették a hasukat. Néha „búúúúúú”-gattak egy nagyot, de az idejük nagy részében inkább az evéssel, illetve kérődzéssel voltak elfoglalva, mintsem a mellettük elhaladó kocsikkal. Alison a kezeit és arcát a kocsi ablakára tapasztotta, hogy a táj minden egyes aprócska darabját jól szemügyre tudja venni, lehúzta az ablakot, és kihajolt. Nagyot szippantott a meleg levegőbe, érezte, hogy egyre melegebb lesz az a póló, de ez most nem érdekelte. Lenyűgözte a hely, mintha sok év után haza tért volna. Most már kicsit se bánta, hogy eljött, sőt! Visszahúzódott a kocsiba, majd hátrafordult és köszönetképpen Noahra mosolygott. Minden porcikáját szétfeszítette az erő és az élet. Még soha nem érzett ilyet, ilyen mérhetetlen boldogságot, és nyugalmat. Kissé visszafogottabban szemlélődött, de legszívesebben futva ment volna a farmig. Végre befordult a taxi, a Gray farm bejáratán. Noah kifizette a taxist, majd körbenézett. Feltódultak benne a régi emlékek, itt nőtt fel, itt ismerkedett meg Terivel, és itt történt az a tragédia is. Kicsit megremegett a lába, de Alison mellé állt, és a karjánál fogva megölelte, biztosítva ezzel arról, hogy itt van mellette, és nincs egyedül a harcába. A napfény most még különösebb megvilágítást adott az arcának. Natasa, mint később Alison számára ez biztossá is vált, kinézett a konyha ablakon, (mert a konyha ablak az udvarra nézett), majd örömittasan kiabálva kirohant.

- Noah, Noah kicsi drága fiam. Hát, hogyhogy ilyen korán, későbbre vártunk.

- Sajnálom, de át kellett tenni a jegyeket.

- Annyira örülök, hogy itt vagy. Már olyan rég láttalak, azóta nem, hogy… Mindegy, az a fő, hogy végre haza jöttél.

- Engedd meg, hogy bemutassam neked Alisont, ő az a diákom, akiről már meséltem neked.

- Üdvözlöm – nyögte ki Alison.

- Hagyd el, csak, szia. Amúgy én Natasa vagyok. Noah már sokat beszélt rólad, te vagy a kedvenc diákja. Itt nincs olyan, hogy néni, meg bácsi. Mindenki tegez mindenkit, mint egy nagycsalád.

- Csakugyan?

Alisonnak nem volt ideje bármi mást kérdezni, vagy mondani, mert Natasa néni úgy magához ölelte, hogy még a szuszt is kiszorította belőle. Arcán a bőrt megfogva meghúzogatta a pofiját, és lelkendezve kiabált a többieknek. Ahogy a család többi tagja is elszállingózott egyre több kék folt keletkezett Alison, testén, legalábbis ő úgy érezte. Mindenki ezer és még ezer kérdéssel bombázta őket, olyan volt az egész, akár egy élő forgószél. A kérdések csak úgy záporoztak, az ölelések és puszik támadtak Alisonra. Kicsit megijedt, amiért ilyen hevesen üdvözölték, de mentségére legyen mondva nem szokott hozzá, az ilyesmihez. Olyan porfelhő kerekedett, hogy majdnem az egész udvart betöltötte. Aztán egy pillanat alatt nagy csönd lett, majd Alison rájött, hogy miért. Egy hatalmas és mély kutya ugatása hallatszott. Megjelent Puff a kutya, masszív és egyre csak gyorsuló léptekkel haladt Alison felé. Majd, ahogy azt már tőle megszokhatták, rátelepedett az alig 60 kg-os lányra, és végig nyalta az arcát. Többször is! Mindenki nevetve parancsolta le róla a kutyát, majd amikor Alisonnak végre sikerült felállnia, a „könnyű a kisebbiket kinevetni” szemmel nézett rájuk. Végre Frank bácsinak eszébe jutott, hogy menjenek inkább be. A ház régi viktoriánus stílusban épült, ami ezen a környéken nagyon ritkának számított. Ódon fala melegséget és békét árasztottak. A régi elsárgult képektől kezdve egészen modern színes képekig minden fellelhető volt a falakon. Mintha egy egész uralkodói ház történetét mesélték volna el a fotók. A bőröndöket letették a nappaliban, amikor egy fiatal, alig 25 év körüli nő jelent meg a lépcső tetején. Várandós volt, le se tagadhatta volna, pocakja olyan kerek volt, hogy akár görögdinnyét is tudott volna csempészni. Alison nem tudta, hogy ki lehet a nő, de nagyon szép volt. Hollófekete haja a derekáig ért, bőre akár a friss reggeli pír, olyan volt. Akár egy szupermodell is lehetett volna. Látszott, hogy sportos testalkatú, és igen művelt. Csendesen végig nézett az őt szemlélő kisebb tömegen, majd elindult lefelé a lépcsőn. Ekkor egy fiatal férfi, vagy inkább srác jelent meg, és kezét fogva jött mellette, nehogy leessen. Biztos ő Kevin, Noah öccse – gondolta Alison. Amikor mind a ketten leértek Noah mosolyogva nézett rájuk, majd megölelte a férfi.

- Kevin, annyira hiányoztál – mondta Noah, miközben átölelte a férfit.

- Nekem is testvérem. De engedd meg, hogy bemutassam neked a felségemet, és gyermekem anyját Elizabettet. Elizabett ő a kisebbik bátyám Noah.

- Hello Noah, Elizabett vagyok.

- Hello, én Noah.

Noahnak még a lélegzete is elakadt. Mindent el tudott volna képzelni öccséről, de hogy apa, azt soha. Tekintete a kezükre siklott. Már nem csak apa, hanem férj. Jó sok mindenről lemaradt. Kevinnel nem igazán tartotta a kapcsolatot, de azért erről szólhatott volna. Szólni próbált volna, de nem ment neki.

- Gratulálok – nyögte ki végül is -, de engedd meg, hogy bemutassam nektek Alisont. Ő az egyik diákom a Szent Johanna iskolában. Eljött velem.

- Te is a Szent Johannában tanulsz? Valamikor én is ott tanultam – támadta le Elizabett.

- Az remek – mondta vontatottan Alison.

- Látom Puff téged is üdvözölt.

- Igen.

- Hová tettem a jobbik eszem – szólt közbe Natasa – biztos el vagytok fáradva. Gyertek előkészítettem nektek egy szobát. Biztos szeretnétek pihenni, és letusolni.

Alison egyedtérően bólogatott, majd követve Natasát és felment vele szobába. Ahogy belépett friss levendula illat csapta meg az orrát. Minden összhangban volt, a bútorok, a függönyök, az ágy. Nem egy témára volt felfűzve, hanem ízlésesen berendezve. A hatalmas ágyban, akár ketten is elfértek volna. Idő közben Frank is felhozta a bőröndöt és letette az ágy előtt lévő kis izére. Alisonnak elsőként a pad szó jutott eszébe róla, de biztos volt, benne, hogy nem az.

- Csomagolj ki kedveském. Remélem, megfelel a szobád. Még reggel húztam friss ágyneműt, és tettem be neked törölközőt.

- Itt minden olyan jó. Nagy szépen köszönöm.

- Szívesen. Pihend csak ki magad, és ha éhes vagy gyere le enni. A gépeken, mindig olyan gumi kajákat adnak enni, hogy az ember gyomra felfordul tőle.

- Aha.

Natasa most már magára hagyta Alisont, aki elsőként kinyitotta a bőröndöt, hogy ne feszüljön tovább. Aztán végig sétált a szobában és alaposan szemügyre vette a képeket a kandalló fölött. Az egyik nagyon tetszett neki, Noah volt rajta még kiskorában. Ott voltak rajta a testvérei, Kevint már felismerte, de a másik nem volt neki ismerős. Biztos a bátyja lehet, Tedd. Ahogy így gondolkodott eszébe jutott, hogy a legutóbbi kiállításon rátapadt egy nyálgép fickó, akit Teddnek hívtak, meglehet, hogy ő küldte a virágokat. A szoba ablakából rá lehetett látni a farm nagy részére, az istállók, pedig pont szemben voltak. Néhány munkás pont akkor terelt be pár fiatal csikót. Az éjjeli szekrény fiókját kiürítették, plusz egy szekrényt. Alison elkezdett kifele pakolni. Samponok, tusfürdők, testápolók, fogkrém, fogkefe irány a fürdőbe, ruhák a szekrénybe. A cipőket és csizmákat szép sorba kiállította a fal elé, majd az apró kacatjait, bele tette a fiókba. Hirtelen kutatni kezdett a táskájában, majd eszébe jutott, hogy a fényképezőgépét a taxiba hagyta, na azt már fújhatja. Csüggedten dőlt az ágyra, amikor nyikorogni kezdett az ajtó. Fejét elfordítva az ajtóra nézett, határozott kopogtatás hallatszott.

- Bejöhetek – kérdezte Noah?

- Persze.

- Hamarosan ebédelünk, Natasa már lázasan készülődik. Van kedved enni?

- Nem igazán, de lemegyek. Evés közben jön meg az étvágy.

- Jól van. Egy óra múlva találkozunk. Addig pihend ki magad. Amúgy remélem meg vagy elégedve mindennel.

- A Hilton szálló sem lehetne jobb. Minden szép és jó.

- Az remek. Akkor magadra is hagylak.

Noah kihátrált, mire Alison a kihelyezett törölközőkből elvett egyet, majd beállt a zuhany alá. Megeresztette egy kis langyos vizet, majd csak úgy folyatta magára. Élvezte, ahogy a bőrét átitatják a hűs vízcseppek. Kinyúlt a samponért, majd a tusfürdőért. Alaposan megdörzsölte a fejbőrét, majd az egész testét átmasszírozta. Végül jöhetett az öblítés, és már készen is. Teljesen feltöltődött energiával. Megtörölte a haját, épp csak, hogy ne csöpögjön belőle a víz, majd felvett egy kényelmesebb ruciba bújt. A hosszú nadrág már igen csak meleg volt, így egy rövidnadrágot vett fel, amihez topp illett. Bekente a bőrét kamillás testápolóval, míg hajára kent pakolást a törölköző alá csavarta, míg elkészül. Ahogy már rendbe volt, lemosta a pakolást, és a hajszárítóval megszárított a haját. Megnézte magát a szekrényben található hatalmas tükörben, és egy 170 cm magas, hosszú, szőke hajú, karcsú testalkatú lány nézett vissza rá. Bólintott egyet, majd amikor bezárta az ajtót elindult lefelé. A lépcsőnél lelassított, és egy-egy képnél sokáig el is időzött. Mindegyik kép kiváltott belőle egy mosolyt, majd egyszer csak meghallotta, hogy Noah felszól neki, és így megszaporázta a lépteit. Frankék igen jó módban éltek. A lakásban hat szoba volt, mindegyikhez fürdőszoba, a konyha felszereltsége pedig olyan, volt, mintha egy IKEA katalógusból szalajtották volna.

- Alison! Gyere enni!

- Már itt is vagyok!

- Gyere, ülj le közénk.

- De mesélj Noah mi történt veled – érdeklődött Kevin.

- Nekem nincs mit mondanom, de neked annál inkább. Megházasodtál, és apa leszel. Annyi mindenről lemaradtam, és nem hívtál, nem írtál. Mindent tudni akarok. Mint például, hol ismerkedtetek meg?

- Európában, pontosabban Amszterdamban ismerkedtünk meg. Elizabett építészmérnök, és egy közös barátunk mutatott be minket egymásnak. Szerelem volt első látásra, majd egy éve összeházasodtunk Vegasban. És most apa leszek.

- Alig tudom elhinni, te a világ csavargója letelepedtél, és családot alapítottál! Ez olyan hihetetlen.

- Tudom, számomra is kész csoda. De veled mi történt, amióta nem találkoztunk?

- Nem sok minden. Dolgoztam itt-ott, most a Szent Johannában vagyok.

- És mond csak – szólt közbe Elizabett – Margarett nővér még mindig ott van?

- Igen. Most már csak nyugdíjasként, de mindig ott van, ha szükség van rá.

- Amúgy mi történt a kezeddel?

- Hogyan?

- Miért van bekötve?

- Ja, csak belenyúltam a mosogatóvízbe, és egy kés elvágta a kezem, ugye Alison.

- Hogyan? Ja. Persze. Igen, úgy volt. A mosogatóvíz és a kés.

Alison erre már feleszmélt, eddig csak bámulta a családot, hogy milyen jó nekik és belefeledkezett a gondolataiba, de most neki is be kellett kapcsolódnia. Mindenféle finomság sorakozott az asztalon, jó ízűen evett. Majd kinézett az ablakon, az istálló felé, behallatszott a lovak elégedett nyerítése. Frank észre vette, hogy Alison milyen vágyakozva pillant az istálló felé, oldalba bökte a lányt.

- Épp jókor jöttetek, a fiatal csikókat most terveztük betörni. Nagyon jó móka lesz, ha van kedved, segíthetnél.

- Örömmel.

- Mesélj magadról valamit Alison.

- Nem tudom, mit mondhatnék. Nincs semmi említésre méltó!

- Ez nem igaz – tiltakozott Noah – Alison a legokosabb és legkedvesebb diákom. Zongorázik, fest, lovagol, úszik ráadásul remek légtornász is. Legfőképpen nagyon szerény!

- És szép teljesítmény – tette hozzá Frank.

- De mond csak Kevin - vágott közbe Noah – hol fogtok lakni?

- Európában. Elizabett szüleitől kaptunk egy gyönyörű házat, ahol már be van rendezve a gyerek szoba.

Alison érezte, hogy az arcát elborítja a pír! Itt mindenki olyan más volt. Régen, amikor még a szüleivel élt, sanyarú sorsa volt, az otthonban próbálták pótolni a családot, de inkább amolyan X-men szerű iskola jellege volt. Ebéd után még jó ízűen borozgattak, mivel ő volt az egyetlen kiskorú, nem ihatott volna bort, de most az egyszer engedményt tettek, és ő is velük ivott. Elizabett a baba miatt nem ihatott a borból, így Alison szolidalításból, ő is csak gyümölcslevet fogyasztott. Kellemesen elbeszélgettek, és Alisont is komoly felnőttként kezelték. Amikor befejezték az ebédet a férfiak, elhagyták a házat és készülődtek a délután betörésekhez. Addig a fehérnép elpakolta a maradékot, majd a mosatlant betette a mosogató gépbe, és végre jutott pár percük, hogy leülhessenek és csak csajok módjára mindent, kibeszélhessenek. Frank egyszer csak bekopogtatott az ablakon, hogy kezdődik a muri és jöjjenek. Már mindenki ott tolongott a karám körül, várták, hogy a fiatal csikók betörésre kerülhessenek, elkészítették a pénzeiket a fogadásokra. Tíz csikót készítettek fel, majd egyiket a másik után betörték. Egyik jobban engedte magát, a másik nem. Noah is megpróbálkozott eggyel, egy fekete telivérrel. Az maradt utoljára, és már messziről látszott, hogy makacs akár csak Bálám szamara. A nyerget is alig tudták feltenni rá, ezért az egész egy kicsit „Szilaj”-os összehatást keltett. Noah eleinte kicsit feszülten ült a nyeregbe, de amikor kinyitották az ajtót a karámba, és a csikó elszabadult, minden emlék újra az eszébe jutott. Amikor még itt élt, sokszor tört be lovakat, de most ez a kis fekete kifogott rajta. Vadul ugrált és vergődött, nem tűrte meg a hátán lovasát. Már pár perce folyt a harc Noah és csikó között, amikor az ledobta magáról. Mindenki döbbenten nézte, ahogy Noah a földre esik. Egy pillanatig néma csend volt, majd hangos nevetésben törtek ki, de azért segítettek neki felállni a földről. Alison dermedt tekintettel figyelte az eseményeket, de egy pillanatra sem vette le a tekintetét a fekete csikóról. Az állat még mindig összevissza szaladgált a karámba, nem tudtak rá dobni egy lasszót.

Alison egy idő után átbújt a kerítés résén, majd már is belül találta magát. Megállt a karám közepén és leült a földre. Mindenki döbbenten figyelte az eseményeket, még a lasszózás is abba maradt, a légy zümmögését is hallani lehetett. A csikó lassan megnyugodott, majd feszülten méregetni kezdte Alisont. Kihátrált a karám legvégébe, majd teljes erőbedobással felé kezdett rohanni. Frank és Noah riadtan nyújtották ki a kezüket a lány felé, de Alison meg se rezzent. A csikó előtte letorpant és dühösen nyerített és ágaskodott. Úgy tűnt agyon tapossa azt, aki az útjába került. Frank az alkalmat kihasználva lasszót akart dobni a csikóra, de Natasa leállította, még mielőtt valami olyat tehetett volna, amit később megbánhat. Látta, hogy különleges kapcsolat van Alison és csikó között, mintha értenék, mit gondol a másik. Alison lassan felállt és tenyerét kinyújtva közelített a csikó felé. Egészen közel állt meg előtte, az orruk majdnem összeért. Óvatosan megsimogatta a lapockáját, majd teste azon részét, amit elért. A csikó most már teljesen nyugodt volt. De amitől mindenki teljesen elképedt, azaz volt, hogy a csikó oda fordította a hátát Alisonnak, aki élt is az alkalommal, és fel ült rá. Nyugodtan ült egy darabig, ami az állat megszokja a súlyát, majd tett vele egy kört a karám körül. Aztán vágtázni kezdett és kiugratott a kerítésen kívüli világba, hogy ott éljen szabadon. Mindenki álla a földön hevert, de legfőképpen Noahé. Elképesztő volt, egy kész csoda! Egy fárasztó és hosszú vágta után már sétálva jöttek vissza. Alison beállította a csikót az istállóba, majd friss szalmát és vizet tett neki.

- Lenyűgöző voltál! Fel se tudom fogni, hogy mi történt – dicsérte Noah.

- Köszönöm.

- Hogyhogy megengedte neked, hogy felülj a hátára?

- Ő a legnemesebb vad, akit csak a szíveddel szelídíthetsz meg.

- Mintha suttogó lennél. Mi legyen a neve!

- Pegazus! Olyan akár a szárnyas ló, pompás állat! Igazi csődör, vezér mén is lehetne belőle, ha szabadnak születik.

- Nagyon szereted az állatokat, szinte misztikus kapcsolat van közted és közöttük. Puff is végig nyalta az arcodat, ez nála annyit tesz, hogy kedvel.

- Egyenlő fél ként kell kezelni őket, tiszteletben tartva a jogaikat és igényiket.

- Most már késő van. Fárasztó napunk volt, menjünk lepihenni.

- Rendben Noah.

Alison még egyszer végig simogatta Pegazust, majd bezárta az istálló ajtaját. Noah végig kísérete az udvaron, de egy szót sem szólt. A lemenő Nap fénye narancs és vörös színeket festett a tájra. A végtelen pusztaság, a legelők rengetege, és a hellyel, közzel elszórt házak meghitt és kellemes érzést árasztottak. Az ajtó közelében álló akácfák és orgonabokrok mámorító illatot terjesztettek a levegőben. Alison most már biztosan érezte, hogy valami idén tényleg meg fog változni. Nagy változások szele lengte körbe.