|
VI. fejezet
2008.08.19. 10:14
Alisonnak a kapitányságon is vallomást kellett tennie a Gabival történtekről. Orvosi szakvélemény bebizonyította, hogy Gabi nem teljesen normális. Annak ellenére, ami az otthonban történt, Alison meglátogatta Gabit. A beszélgetésük ez ideig szépen zajlott, majd Gabi újból megtámadta Alisont. A pszichológus szerint Gabinak a klasszikus személyiség hasadása van. Az énje egyik része gyűlöli Alisont, a másik pedig barátnak tekinti. Évekig tarthat a két személyiséget egyensúlyba hozása, aminek következtében Gabit, egy New Yorki klinikára szállították, hogy közelebb legyen a családjához. Alison a történtek miatt rendkívüli szünetet kapott, de mivel nem volt senkije, akihez mehetett volna, így az iskolában maradt. A rendőrség viszonylag hamar lezárta az ügyet, és így minden mehetett a saját medrében. Alison egy kicsit félt, hogy a többiek folyton kérdezgetni fogják arról, hogy mi történt és, hogy miért támadta meg őt Gabi, de tudta nem kerülheti el. Inkább emelt fővel nézett szembe, az első tanítási nappal. A testnevelés óra kimerítő fáradsága jól esett Alisonnak. Újból elkezdett légtornászattal foglalkozni, de az nem mozgatta meg annyira, mint amikor szakember segítségével mozgott. Próbálta kerülni a figyelő tekinteteket, ami elég nehezen ment, mert mindenki őt bámulta. Alison érezte, hogy újból pánik rohama lesz, és ezért inkább bement a női mosdóba. Itt ugyan nem kapott olyan nagy figyelmet, de pár kíváncsi lány, Britney, Szofi és Kármen utána mentek, és őt szólongatták az üres mosdóban.
- Hé Alison itt vagy? Mi csak szeretnénk beszélni veled. Csak úgy!
Nem jött válasz. Alisonnak nem volt kedve velük csevegni. Felhúzta a lábát a WC üllőkére, majd egy pisszenés nélkül várta, hogy a lányok elmenjenek. Kármen meglátta, hogy a legutolsó mosdónak az ajtaján el van fordítva a zár. Intett a barátnőinek, hogy Alison ott van, mire a három lány azonnal oda ment, majd folytatta.
- Alison valamikor szembe kell nézned a kérdésekkel. Válaszolj nekünk, és mi megvédünk a többiektől.
Amikor Alison tudta, hogy lebukott neki támaszkodott az ajtónak. Válaszolnia kellett, mert különben úgy se hagyták volna békén.
- Menjetek innen. Csak egy kis magányra vágyom.
- Kérlek had, beszéljük meg. Mindenkit annyira érdekel, hogy mi történt. Nem kell válaszolnod.
- Mondtam már, menjetek el.
Alison egyre rosszabbul lett, majd ahogy az ajtónak támaszkodott elvesztette az egyensúlyát és a földre esett. A kis fordító kilincset ezzel elfordította, aminek a csajok azt hitték, hogy kérdés nélkül kinyithatják az ajtót. Amikor meglátták, hogy Alison milyen rossz bőrben van, teljesen más hangnemben beszéltek vele. Szofi azonnal lehajolt hozzá.
- Alison mi van veled? Szörnyen nézel ki.
- Mindjárt rendbe jövök, csak szükségem lenne ez kis vízre.
- Persze. Tessék, itt van – emelt ki a táskájából Britney egy palack vizet.
- Alison, hiszen te lángolsz. Azonnal hívom Jessicát – folytatta Szofi.
- Ne hívd. Mindjárt jobban leszek.
- Nem vitatkozom. Szörnyen nézel ki. Látnia kell egy orvosnak.
- Akkor Margaret nővérnek szóljál.
- Rendben. Kármen elmennél megkeresni Margaret nővért, én addig itt maradok Alisonnal.
- Természetesen.
- Kármen mindjárt itt lesz. Tarts ki.
- Ennyire rosszul nézek ki – nyöszörögte Alison.
- Legyek őszinte, vagy kedves?
- Kedves!
- Prímán.
- Szóval borzalmasan.
Alison érezte, hogy ez nem átlagos pánik roham. Eszméleténél volt, de bár ne lett volna úgy! Forgott vele a világ, hányingere volt, és egyszerre fázott, de melege volt. Úgy érezte, hogy ettől bármi jobb lehet, csak ezeket, a kínokat ne kelljen kiállnia. Senki sem szereti, ha beteg, de Alison kifejezetten rühellette. Britney egy dalt kezdet dúdolgatni, hogy oldja a hirtelen feszültséget. Csatlakozott hozzá Szofi is. Közben Alison mélyeket lélegzett, és próbált eszméleténél maradni, ami időről-időre nehezebben ment neki. Mindig le-lehajtotta a fejét, de Szofi mindig megpróbálta felpaskolni. Ahhoz képest, hogy Alison üres fejű libáknak gondolta a csajokat, most kellemesen csalódott bennük. Kicsit viccesek voltak, és Alison szeretett is volna rajtuk nevetni, mert mind a kettő csajnak rettentően rossz hangja volt, de egy erőltetett mosollyal próbálta jutalmazni a potya koncertet. Szeretett volna egy igaz mosolyt adni magából, de az erejéből nem futotta többre. Közben Kármen is befutott, de nem Margaret nővérrel, hanem Noahval.
- Margaret nővér és Jessica még nem jött meg. Noah azonnal ide jött, amikor hallotta, mi van veled.
- Alison, hogy érzed magad – kérdezte Noah aggódva?
- Kb. úgy, ahogy kinézek.
- Ez is pánik roham?
- Nem hinném. Ez most rosszabb.
- Azonnal beviszlek a kórházba.
- Nem kell, mindjárt összeszedem magam.
- Nincs vita. Rémesen nézel ki, látnia kell egy orvosnak.
Alison szólni akart volna, de Noah már nem engedte neki. Megpróbált segíteni a lánynak, hogy felálljon, de Alison lábai összecsuklottak. Amikor Noah látta, hogy még a mosdó ajtóig sem fog tudni eljutni, nemhogy a kocsiig, akkor az ölébe vette, és úgy vitte végig a folyósón, majd keresztül az udvaron egészen a parkolókig. Mindenki izgatottan figyelte, ahogy Alisont elvitték. Britney és Kármen ott maradtak, míg Szofi a hátsó ülésen utazott Alisonnal. Noah soha életében nem hajtott gyorsan, de most beletaposott a gázba. A kórház előtt nem sokkal egy rendőrautó is jelzett neki, hogy álljon meg, de Noah figyelmen kívül hagyta a szirénát, és azonnal a kórház bejáratához hajtott. A kint álló orvosokat azon nyomban riasztotta, hogy baj van. A fehér köpenyesek Alisont egy hordágyra tették, majd bevitték, hogy megvizsgálhassák. Noah utána szeretett volna menni, de a rendőrök megállították. Noah nagyvonalakban elmesélte neki, hogy mi történt és miért nem állt meg. A rendőrök nagyon megértők voltak, vele szemben, és így nem büntették meg. Miután mindent elrendezett Alison keresésére indult. Majdnem felborított egy nővért, sietve bocsánatot kért tőle, majd az intenzíven megtalálta Szofit. Az orvosok szinte vége láthatatlanul ki-be rohangásztak a szobába, ahol a kórházi ágyon, Alison feküdt. Noah hiába kérdezősködött, hogy mi történik nem válaszoltak neki. Idegesen ücsörgött a folyosón, míg Szofi hidegvérrel várt. Nem bírta Noah idegtépő várakozását.
- Nem lesz semmi baj Noah. Alison olyan akár a csalán, és a mondás úgy tartja csalánba, nem üt a menykő.
- Lehet, hogy most nem a menykő csapott bele. Mi történt? Hogy lett ilyen?
- Nem tudom. A Gabival történte után mindenki tudni akarta mi is történt valójában, és őt bámulták, róla sugdolóztak. Mi se voltunk különbek. Még a mosdóban is utána mentünk. Majd kinyitotta az ajtót, és így találtunk rá. Azonnal elküldtem Kárment Margaret nővérért, a többit meg már úgy is tudja.
- Mi baja lehet. Az orvosok miért nem mondanak semmit.
- Hagyjuk őket dolgozni. Értik a dolgukat.
- Honnan tudod ilyen biztosan.
- Tapasztalat.
- Csak nem…
- Csak de. De már ki is jött az egyik orvos.
- Doktor úr, mi van Alisonnal – támadta le Noah az orvost.
- Túl van a nehezén. A szervezete nagyon legyengül, és így elkapott egy könnyebb fertőzést, ami gátolta az agy vérellátást, de most már minden rendben lesz. Holnap már haza is mehet. Csak arra kell vigyáznia, hogy sokat aludjon és egyen.
- De még is mi okozta a fertőzést?
- Ez a fertőző vírus ott van a csapvízben, nem okozna bajt, ha az ember szervezete nincs nagyon legyengülve. Mondja Miss. Miller mostanában volt kitéve nagy stressznek?
- Igen. Pár napja majd nem meg ölték.
- Aha, hagyják pihenni. Most szüksége van a nyugalomra.
- Bemehetek hozzá.
- Csak pár percre. Még gyenge.
- Rendben.
- Noah – szólt közbe Szofi – mond meg neki, hogy gyógyuljon meg hamar.
- Rendben.
Noah a lehető leghalkabban ment be Alisonhoz, nehogy felébressze. A szobába besütött a kora délelőtti napfény. Mostanában elég sok stressz érte. A vitakör, a veszekedésük, Gabi, és most ez a fertőzés. Bágyadtan feküdt az ágyon, néha ki-kinyitotta a szemét, de nem volt magánál. Az orvosoknak végezniük kellett rajta egy gyors rutin műtét, ami még jobban legyengítette. Noah átadta Szofi üzentét, de nem tudott mást mondani. A szavak a torkára forrtak, szeretett volna neki valami bíztatót vagy kedveset mondani, de nem jutott eszébe semmi. Egy pillanatra megfogta a kezét, majd azonnal el is engedte. Az orvos már ki akarta hívni, amikor kilépett az ajtón. Akkor látta meg, hogy Margaret nővér is megérkezett. Szofi akkor mesélte neki, hogy mi történt.
Az osztály és iskolatársak közül sokan bementek meglátogatni, és kíváncsiságunkat kielégíteni. Alison örült, hogy azért sokan szeretik, ha maga is tudta, hogy nem a két szép szeme miatt látogatják. Jól esett neki, hogy annyian bejöttek, hoztak virágot, csokit, narancsot. Itt újra és újra elmondta a Gabis kalandját. A szíve mélyén belátta, hogy nagyon élvezi a népszerűséget. Még egy hónapja elbújt volna a világ elől, de most emelt fővel állt ki. Mosolygott és teljesen kivirágzott. Végre hallották nevetgélni, és viccelődni. Így sokkal jobban szerettek vele lenni, mint amikor kieresztette a tüskéit. Az éjszakát nyugtalanul töltötte, gyakran felébredt és hánykolódott az ágyban. Újra látta azt a rémálmot, ami már napok óta kínozta, és ami miatt annyira kimerült és legyengült a szervezete, hogy ide került. Egy pillanat alatt újra magányosnak és komornak érezte a világot. A szíve vágyott arra, hogy olyan legyen, mint délután volt, olyan szabad és független, de a sötétség újból köré tekerődött. Riadtan húzta fel a lábát, és remegve ücsörgött az ágyon a sötétségben. Senki sem nézett rá, nem érdekelt senkit, hogy mi van vele. Ugyan nem jelzett a nővéreknek, hogy adjanak egy enyhe nyugtatót, de akkor is rosszul esett neki, hogy le se s…jak, hogy mi van vele. Egész éjjel egy szemhunyásnyit sem aludt, szeme bedagadtak, keze elzsibbadt. Amikkor reggel az orvos meglátta, finoman fogalmazva is elszörnyedt.
- Miss. Miller maga nem aludt semmit az éjjel.
- És?
- Pedig nem tudom kiengedni, amíg nem piheni ki magát. Azért került ide, mert kimerült. Pihennie kellene.
- Most erre, mint mondjak? Nem tudtam aludni.
- Menjenek ki. Szeretnék kettesben maradni Miss. Millerrel.
Intett a nővéreknek és a medikus orvos diákoknak, majd ahogy kimentek, tovább folytatta.
- Nem inkább fél aludni?
- Nem! Dehogy! Mitől félnék?
- Az a fiatalember, aki behozta mesélte, hogy pár napja majdnem gyilkosság áldozata lett, Ilyenkor nem lenne meglepő, ha nem tudna aludni, Biztos nagy sokkhatás érte. Ha gondolja, hívhatok egy szakembert.
- Nem kell agy, kurkász.
- Ugyan nincs „Agy kurkász” szakképesítésem, de velem is beszélhet a történtekről.
- Nem akarok róluk beszélni. Szerencsésen megúsztam az esetet. Vége. Lezártam életem ezen, részét.
- De az éjjel mégsem tudott aludni.
- Ennek semmi köze a történtekhez – mondta Alison lehajtott fejjel.
- Akkor mihez van köze.
- Nem fontos.
- Ha ilyen kimerülten visszaengedem az iskolába, vagy otthonba, akkor napokon belül újra fogunk találkozni.
- Engem nem faragtak olyan fából. Ami nem öl meg, az csak erősebbé tesz.
- Ezt nem kétlem…
- Akkor ugye haza enged!
- Addig nem, amíg nem erősödsz meg.
- Itt csak jobban legyengülök. Én ma haza megyek, ha engedi, ha nem. Világos?!?
- Nem fogsz elmenni!
- Fogadjunk. Többé senki sem zárhat börtönbe.
Az orvos látta, hogy Alisont nem lehet eltántorítani az elhatározásától, és van annyira makacs, hogy megszökjön, ha nem engedi el. Ezért délután, amikor Margaret nővér meglátogatta haza is, engedte, de szigorúan meghagyta, hogy ágypihenésre van szüksége. Ugyan ezt még az, nap megszegte, de ezzel senki sem foglalkozott. Amióta Gabi megtámadta más lett. Nem lehetet állítani, hogy jobb vagy rosszabb, de határozottan más. Néha-néha elengedett egy mosolyt, de még mindig hűvös és érdektelen volt. Sokkal jobban felcsattant, ha valaki ellene akart szegülni, kiállt maga mellett, és nem hagyott más választást. Margaret nővér aggódva nézett végig rajta, félt, hogy ez a hirtelen jött várakozás majd rossz útra fogja terelni. Eddig olyan jó és szelíd volt, hiányzott neki a régi Alison, még akkor is, ha régen nem nevetett. Ahogy az ablakból nézegette, és a rádió halk recsegését hallgatta, eszébe jutott, hogy az egész kavalkád azzal kezdődött, hogy Noah ide jött. Attól kezdve teljesen megváltozott. Margaret ellentétben lányával, nem gondolt rögtön arra, hogy a szerelem lenne a háttérben. Valójában ez eszébe sem jutott. Rájött, hogy legyen bármi is az ok, Alison megnyílt Noahnak, és ha ezt lehetne tovább vinni, akkor egy életvidám, kedves és okos nő lehetne Alisonból. Lassan elindult a folyosók rengetegében, és egyre csak Alison járt a fejében, olyan hirtelen és nagymértékben jött a változás, hogy megrémítette. Az utolsó kereszteződésbe fordult be, amikor összefutott Noahval.
- Jaj Noah úgy megijesztett.
- Sajnálom nem akartam. Kicsit elkalandoztak a gondolataim.
- Pont magán gondolkodtam.
- Igazán?
- Tudja, amióta itt van Alison teljesen megváltozott. Maga elérte azt, ami nekünk három év alatt sem sikerült.
- Hát nem is tudom, mit mondhatnék. Én nem tettem semmit.
- Lehet, de Alison még is megbízik magában. Nem is tudom, hogy mondjam, de arra szeretném kérni, hogy foglalkozzon vele többet.
- Mire gondol?
- Adjon neki valami plusz munkát, vagy ilyesmi. Ami ürügyén barátkozhatnak. Lehet, hogy nem helyes, amit kérek és, ha nem akarja megtenni nem, muszáj, de nagyon hálás lennék érte, ha barátkozna Alisonnal.
- Rajtam nem múlik. De Alison nem mondta, hogy a tavaszi szünetben eljön velem a bácsikám farmjára Texasba?
- Eddig még nem.
- Ez különös. Vajon miért?
- Nem tudom. Biztos akarta mondani, de mostanában kicsit sűrű a programja. Másrészt annyi minden történt vele.
Margaret nővér rá nem jellemző módon köszönés nélkül hagyta ott Noaht. Elgondolkodtatta, hogy vajon Alison miért nem beszélt a leendő kis kiruccanásukról. Egy darabig még gondolkodott rajta, majd úgy döntött, nem bonyolítja tovább Alison amúgy is bonyolult életét. Noah is furcsállotta, hogy Alison nem beszélt Margaret nővérnek a kirándulásokról, de nem akart bizalmatlankodni. Most újra eszébe jutott, amit Jessica mondott neki Alisonról. Egyre inkább arra gondolt, hogy igaza van, és az, magyarázatott is, adna a hirtelen jött változásra, de nem akarta firtatni a dolgot, mert olyan melegséget és békét érzett a lány közelében, mint még soha. Valamikor régén, még amikor kapcsolatuk elején voltak Terivel, akkor érzett valami hasonlót, de ez most nem volt hozzá fogható. Megnyugtató és kellemes volt, szavakkal leírhatatlan. Nem akarta kérdőre vonni, bízott benne, és félt, hogy ezzel, egy páratlan barátságot tenne tönkre. Amióta szétszéledtek testvéreivel senkiben sem tudott megbízni, de most újra voltak barátai és tudott bízni valakiben, ha még ez a valaki egy 17 éves lány is volt. Már csak pár nap volt a tavaszi szünetig, mindenki ujjongva várta a szünidőt. Azok a gyerekek, akiknek nem volt szüleje, valamelyik iskolatársánál pihent. Alison lelki állapota látszólag kezdett lecsendesedni és helyre állni. Nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lett, látszólag minden visszatért a régi kerékvágásba. A tavaszi zsongás mindenkit hatalmába kerített.
Az indulás előtti este Noah bekukkantott Alisonhoz.
- Hello Alison. Látom, most csomagolsz.
- Igen. De nem tudom, mit vigyek.
- Ott már ilyenkor nagyon meleg van. Szerintem nyári ruháidból hozzál párat. Farmerok, pólók, toppok, meg ilyesmik. Strapabíró anyagok.
- Rendben. Farmerből, úgy is van egy egész halommal.
- Csak jöttem szólni, hogy a 11-es gépre nem tudtam jegyet szerezni, de van jegy a 7 órásra, azzal tudunk menni. A következő csak délután indul. A sztrájk miatt alig tudnak gépet indítani.
- Felőlem, mehetünk a 7-essel is. Bepakolok, és lefekszem aludni.
- Jól van. Amúgy minden rendben?
- Miért kérdezi ezt mindenki? Margaret nővér, Jessica, és most te is. Persze, hogy minden rendben.
- Jól van, akkor megnyugodtam.
- De most már legalább te, mond el, hogy miért. A barátom vagy, tartozol ennyivel.
- Biztos tudni akarod?
- Noah!
- Jól van, legyen! Amióta Gabi megtámadott olyan furcsa lettél. Habár mostanra szerintem minden visszaállt a régi kerékvágásba, de tényleg nagyon fura voltál.
- Fura? Én? És ez miért olyan meglepő? Én mindig fura vagyok.
- Nem a szokásos értelemben vett módon. Hullámvölgyszerű lett a hangulatod.
- Nem állítom, hogy értem, amit mondasz, de ha szerinted minden rendben, akkor, akkor, akkor, hát akkor tudod.
- Nem, de mindegy is. Pakolj be, holnap indulunk.
- De biztos nem fogok zavarni? Már, mint úgy értem, nem lesz baj, hogy egy diákodat viszed oda?
- Nem a diákomat, hanem egy jó barátot.
Noah most már magár hagyta Alisont, hogy tudjon bepakolni és pihenni. Alison mosolyogva nézett a férfi után, kisfiús bája aranyossá varázsolta, olyan volt akár egy öt éves, úgy hebegett-habogott össze-vissza. Mivel most már ellátva jó tanáccsal, így tudta milyen ruhákat tegyen be. Kiválogatta a strapa bíró ruha darabjait, amiben kényelmesen segíthet majd a farmon. Mindig is arról álmodozott, hogy egyszer majd egy hatalmas farmon fog élni, és állatokat tenyészt. Telefonját nem állt szándékában elvinni magával, de azért még egy utolsó pillantást vetett rá. Úgy tervezte, hogy kikapcsolja, és a fiókba elrakja, amíg vissza nem térnek. Kicsit örült, hogy a reggeli géppel indulnak, így már délre oda érkeznek. Egy bőröndbe elfért az összes holmija: ruhák, cipők, western csizmák, krémek, és más egyéb szükséges kellékek. Egy kis strandtáskára hasonlító kézi poggyászba tette bele a legszükségesebb holmiját, majd elment letusolni és indult volna lefeküdni, aludni, amikor még Margaret nővér nyitott be hozzá.
- Szia, ugye nem zavarok?
- Dehogy zavarsz Margaret nővér.
- Annyira sajnálom kicsikém, de délután érkezett neked ez a virágcsokor, oda akartam adni, de annyi dolgom volt, hogy elfelejtettem. Remélem nem haragszol.
- Dehogy haragszom. De ki küldte?
- Nem tudom, de van benne egy kártya. Nézd meg, azon biztos rajta van a név.
- Tényleg. Itt is van. „A leghűségesebb rajongójától, aki csodálattal adózik a művészete iránt. A nagy T” Vajon ki lehet ez?
- Úgy látszik, egy csodálóra akadtál.
- Nem jut eszembe, hogy ismernék egy nagy T, nevű embert. Mindegy, ha megkérlek, eltennéd ezt valahová.
- De miért? Olyan szép csokor.
- Csakhogy én elmegyek egy hétre, és szegény virág elhervadna. Úgy sajnálom, hogy te nem tudsz velünk jönni.
- Óh én nem mennék. Amúgy is nem kérheted Noahtól, hogy engem is elvigyen. Így is nagylelkű ajánlat volt a részéről, hogy téged elvisz.
- Igen, az volt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum