eweles - G-Portál

..::Suttogó tündér::..

V. fejezet

2008.08.19. 10:10

Jó olvasást!

Noah remélte, hogy ki tudja aludni a lelkiismeret furdalását, de nem így történt. Reggelre még vacakabbul érezte magát, és ami a legrosszabb volt, hogy az agya azt súgta nem tett semmi rosszat, a szívét pedig mardosta a bűntudat. Ahogy a tükörhöz ment legszívesebben szembeköpte volna magát, de ezt azért túl gusztustalannak tartotta. Amikor ránézett az egyik széken heverő dobozra és pokrócra, eszébe jutott, hogy Alison milyen aranyosan gondoskodott arról, hogy ne fázzon. Olyan határozottan tett-vett a tűz körül, akár egy férfi. Neki kellett volna mindent megtenni, amit Alison megtett, de a lány elvégezte a munkát helyette, mielőtt még kettőt pislanthatott volna. Magához ölelte a takarót és a puha belső oldalát az arcához érintette, még érződött Alison keserédes parfümjének az illata. Egy pillanatig mámorosan álldogált úgy, de aztán azonnal ledobta a földre. A tükörhöz lépett és többször pofonvágta magát. Alison egy másik part volt a köztük lévő szakadék közt. Nem etnikai, faji vagy korbeli különbség volt közöttük, hanem valami megmagyarázhatatlan. Letusolt majd elment reggelizni, de egy falat se ment le a torkán. Csak turkált az ételben, akár egy durcás kisgyerek.

De Alison sem ébredt kellemesebben. A düh még mindig ott tombolt benne, viszont mostanra már a bűntudat is vele járt. És ahogy közismert a bűntudat sosem jár egyedül, magával hozza a két barátját, a kételyt és a megbánást. Mindig próbált arra törekedni, hogy legalább a lelkét egyensúlyba hozza, de most két olyan ellentétes érzés tajtékzott benne, mint még soha. Megrémisztette és elbizonytalanította ez az érzés. Már nem volt benne olyan biztos, hogy helyesen cselekedett, mint tegnap éjjel. Ahogy csak tudta összeszedte magát, majd felöltözött és az ebédlő felé akart menni, amikor az ajtóban meglátta Noaht.

- Jó reggelt tanár úr!

- Alison csak azt akartam mondani, hogy bocsáss, meg kérlek. És visszaadni a dobozod. Tudom nem jártam el helyesen és, ha kijavíthatnám a hibáimat, akkor megtenném, de nem tudom. És nem akarom, hogy a barátságunkat tönkre tegye egy hiba.

- Ki mondta, hogy barátok vagyunk. Amúgy meg mégis mit vár tőlem? Előbb megsért, majd idejön bűnbánó szemekkel, és azt várja, hogy mindent elfelejtsek. Azért az élet nem ilyen egyszerű.

Alison kikapta Noah kezéből a dobozt, és bevágta az ajtót. Letette az ágyra a dobozt. A dac és a büszkeség erősebb volt benne a bűntudatnál. Pár percig fel-le járkált a szobájában, majd Noah után akart menni, amikor az ajtóban Gabit találta. Megijedt, de ahogy tudatosult benne, hogy ki is van ott azonnal megnyugodott.

- Gabi te meg mit keresel itt? Megijesztettél!

- Szándékos volt. Bocs.

- Gabi, most viccelsz?

- Jól szórakoztál tegnap éjjel?

- Ezt, hogy érted? Szóval láttál a fánál? Képzeld egy ideig igen is, jól éreztem magam, de aztán… Hagyjuk, de te meg leskelődsz utánam?

- Nem, csak miután kimentél a teremből utánad mentem. És megláttalak a tanár úrral.

- Nem történt semmi. Csak beszélgettünk. Meghallgattuk egymás problémáit és kiértékeltük a helyzetet.

- És mire jutattok?

- Ahhoz semmi közöd! Egyébként is ki vagy te, hogy számon kérd a dolgaimat.

- Azért tudod Alison, van őr a képeden, de vastagon.

- Gabi, ne mondj olyat, amit később megbánsz.

- Nem bánok én meg semmit. Elsőnek Josh, majd Rick, Tom, Frank, és Joey. És most Noah. Hogy nem sül le a bőr a képedről. Tudod más is, szeretne magának egy barátot. Nem csak te.

- Ezt meg hogy érted. Kezdesz megijeszteni. Te nem szoktál ilyen lenni.

- Valóban, de te kihozod mindenkiből a legrosszabbat. Vagy a legjobbat?

- Gabi most már hagyd abba. Rossz éjszakám volt, és nem vagyok kíváncsi a hisztidre.

- Most végig hallgatsz. A kis tökéletes nebáncsvirág. Mitől vagy te jobb, mint én. Mitől szeretnék téged jobban a fiúk, mint engem.

- Gabi engem miért szeretnének jobban? Hiszen te gyönyörű és magabiztos vagy.

- Ne hazudj nekem, te kis cafka.

Gabi kéretlenül, de már bejött a szobába. Szemei vérben forogtak, keze remegett. Talán a dühtől, talán a fáradtságtól, nem tudni, de úgy nézett ki akár egy drogos, aki nem kapta meg a napi adagját. Alisont teljesen megrémítette, de a félelmetes része még csak most következett. Ahogy Alison egyre csak hátrált, Gabi közeledett felé, mint a filmekben a gyilkos. És valóban, Gabi tényleg gyilkolási szándékkal ment oda. Egyszer csak elővett egy konyhakést, amit egyre közelebb vitt Alison torkához. Gabi jó másfél fejjel volt magasabb és izmosabb is volt. Mindennek ellenére nagyon csinos és dekoratív volt. Alison, az asztalon kaparászott, hogy keressen valamit, amivel megvédheti meg magát, de csak egy körzőt, fésűt és egy ollót talált. Óvatosan a kezébe vette az ollót, amikor az ajtóban megjelent Noah. Ahogy Alison oda nézett Gabi is oda nézett. Noah elképedt a látványon, mert ilyet még csak a filmekben látott.

- Gabi bármiről is legyen szó, tedd le a kést! Nem ér annyit a dolog, hogy megsérts magad vagy másokat.

- Menjen ki azonnal! Nem akarom bántani!

- Beszéljük meg. Add ide a kést, és nyugodtan megbeszélünk mindent. Senki sem fog tudni a dologról. A mi titkunk marad. Ugye Alison?

Alison nem bírt megszólalni, csak bőszen bólogatott. Annyira remegett az ő keze is, hogy kiejtette az ollót a kezéből, amikor már majdnem oda adta Gabi a kést Noahnak, az a fránya olló a padlóra esett. Gabi még rosszabbul lett, és Alison torkának szegezte a kést. Vagyis csak szegezni akarta volna, ha Noah nem csavarja ki a kezéből. A visongatásra a folyosón járkáló diákok és tanárok oda sereglettek. Gabi ekkor már a földön térdepelt és sírt, míg Alison még mindig az asztalnál remegett. Noah oda ment hozzá és megölelte. Alig volt idejük felfogni, hogy mi is történt, minden olyan gyors volt. De most, hogy vége lett mindennek eljutott mind a kettőjük tudatáig, hogy mi is ment végbe.

- Hívják a rendőrséget – mondta Noah a padlón heverő Gabit nézve.

- Én… én…

- Alison jól vagy? Nem esett bajod?

- Én jól vagyok, csak még mindig remegek a félelemtől. De te vérzel.

- Semmiség, csak egy karcolás.

- Dehogy karcolás. Be kellene kötözni.

Margaret nővér kissé késve befutott, és ő is érdeklődött, hogy mi történik itt. Megdöbbenve hallgatta végig a híreket, és elszörnyedt, hogy ilyen a valóságban is megesik. Alison egy zsebkendőt szorított Noah kezére, majd ott hagytak mindenkit és elmentek az orvosi szobába. Jessica még nem volt ott, de az ajtót nyitva találták. Alison elkezdett kutakodni a kötszerek és fertőtlenítők között, majd leült Noah mellé az ágyra. A kezét a kezébe vette és megpróbálta kitisztítani a sebet. Ahogy ott üldögéltek a kínos csendben egyikük se tudott szólni, de Alison rá, se mert nézni Noahra.

- Még meg sem köszöntem, hogy megmentetted az életemet. Köszönöm.

- Szívesen!

- A nem jössz vissza, talán már nem élnék. A seb hálaistennek nem mély, csak hosszú és vékony.

- Az szuper!

- Szeretnék bocsánatot kérni, a tegnapiért. A gőgöm elvakított és nem vettem észre, hogy te valójában nem akartál semmi rosszat.

- Nem kell szabadkoznod. Érhető, ahogy reagáltál, talán én sem tettem volna másképpen.

- Én akkor is rosszul érzem magam. Elsőnek, amikor a fának vágtalak, most meg ez. Újabban hibát hibára halmozok.

- Annyi év tökéletesség után ez a két aprócska hiba nem számít.

- Kedves tőled, de ezzel nem nagyon vigasztaltál meg. Akkor is lelkiismeret furdalásom van. Gabival a New Yorki egyetemre akartunk menni. Ő jogot akart tanulni, én pedig még ne döntöttem el. Eltervezte, hogy egy ideig a szülei házában lakunk, később kiveszünk egy saját lakást. És most ez történt. Olyan hihetetlen az egész. Mintha, csak egy rossz álom lenne, amiből, bárhogy csipkedem magam, nem tudok felébredni.

- A világ nem csak fekete és fehér.

- Amúgy miért jöttél vissza, azok után, hogy úgy kidobtalak?

- Azért, hogy meghívjalak a farmra. És talán így elnyerjem a bocsánatodat.

Alison annyira meglepődött, hogy nagyobbat rántott a kötésen, ezzel nem kis fájdalmat okozva Noahnak. Tekintetét elkapva a férfi napbarnított arcáról, kibogozta a kötést, és újra megkötötte. Ezúttal finomabban. Ahogy a gézt rácsavarta egy nagyobb darab sebtapasszal rögzítette. Még jó pillanatig fogta a férfi kezét, amikor hirtelen megzavarta őket Margaret nővér. Lépteit Noah felé irányította, majd megnézte a kötést, elégedettséggel könyvelte el, hogy Alison milyen remekül látta el a sebet.

Még jó ideig sivalkodott, hogy ilyen megeshet ebben az iskolába. Bezzeg amikor még ő volt diák rend és fegyelem volt, ilyen még az álmukban sem történt meg az emberekkel. Valamivel később észrevette, hogy megzavart valamit, majd azt mondta Noahnak, hogy beszélnie kell a rendőrséggel szlogenen, magára hagyta a két fiatalt. Kinyitotta az ajtót, és kilépett rajta. Alison szólni akart Noahnak, de a Margaret visszafordult.

- Alison kicsim, a rendőrség majd beszélni akar veled is.

- Rendben Margaret nővér - mondták mind a ketten kánonban, amin halkan kuncogták magukat egy kicsit.

Margaret nővér meglepődött, hogy Alison mosolyogni is tud. Huncut vigyorral a szája sarkában végleg ott hagyta őket az orvosi szobában.

- Még nem válaszoltál a kérdésemre!

- Kérdeztél?

- Eljössz velem a farmra? Segítesz nekem legyőzni a belső démonjaimat?

- Biztos, hogy engem akarsz elvinni.

- Te képes voltál leküzdeni a démonjaidat. Arra gondoltam, hogy segíthetnél nekem is. Meg hát barátok vagyunk! Vagy nem?

- Leküzdöttem én a démonjaimat?

- Újra tudtál bízni, és ez már nagy siker. És egy ilyen erős barátra lenne nekem is szükségem.

Alison eddig is zavart volt, de most még jobban az lett. Nem találta a szavakat, és amikor szólni szeretett volna a torkára forrt a szó. Pár tisztító kendővel letörölte az ágyra csepegett vért, majd az elhasznált orvosi szereket kidobta, a kötszert, a fertőtlenítőt és az ollót pedig visszarakta a szekrénybe. Úgy nyitotta, ki az ajtót, hogy Noah ne lássa milyen gonosz, és kemény harcot vív a könnyeivel. Apja temetésén sírt utoljára, a rengeteg lenyelt könnycsepp most viszont nem tűrte a fogságot és kikívánkoztak. Egyre nehezebben tudta visszafojtani a sírást, és végül eleredtek könnyei. Megpróbált kiszaladni, de az ajtóban térdre rogyott. Túl gyenge volt ahhoz, hogy tovább menjen. Fejét a méregzöld ajtónak támasztott, kezeit a hideg csempére rakta és fel-feltörő intenzitással zokogott. Az elmúlt napok által okozott stressz, és Gabi gyilkossági kísérlete végképp kiborította. Birka türelmének határait gyakran kellett megnagyobbítani, de most már nála is betelt a pohár. Kilenc év szenvedése és bánata tört ki belőle egyszerre. Noah meglepődött a várt váratlan síráson, de tudta, hogy ez ilyenkor normális. Mivel nem talál sehol sem zsebkendőt, csak azt, amit még akkor kapott, amikor Alison észre vette, hogy megvágta a kés a tenyerét. Jobb híján steril törlőkendőt nyújtott oda a zokogó lány válla fölött. Ne igazán tudta kezelni az ilyen helyzeteket. Teri mindig magabiztos és nagyszájú volt, őt nem lehetett megríkatni, inkább csak feldühíteni. Noah legjobbnak látta, ha nem szól semmit, csak nyújt egy vállat, amin, Alison kisírhatja magát. Sokáig malmozott magában, hogy megfogja-e a lány vállát, majd végül elvetve kétségeit megsimogatta. Csak is a vállát, nehogy félre értse. Alison nagyot fújt az egyik törlő kendőbe, majd még mindig nem reagált az érintésre. Nem bírt megszólalni, hosszú sírás roham után végre tudott levegőt venni. Tudta, hogy könnyei újból elő fognak törni, és csak idő kérdése, hogy mikor. Kisvártatva végre Noahra nézett a sírástól kivörösödött szemeivel. De ez csak olaj volt a tűzre. Eszébe jutott, hogy a férfi megmentette az életét, annak ellenére, hogy ő milyen durván és faragatlanul kitette a szűrét. Nem is egyszer. És még el is hívja magával a farmra, ahol felnőtt, mert a barátjának tekinti. Újból sírásban tört ki, de most ösztönösen megölelte a férfi. Karjai átfonódtak az izmos mellkason, amivel érezhető vált a férfiból áradó bódító illat. Kord ingje puha meleget nyújtott Alison arcának. Noaht meglepte a heves érzelem kitörés, de tudta, hogy viszonoznia kell az ölelést. Alison feje, pont az álla alatt helyezkedett el, és ahogy elfordította a fejét, teljesen belefúrta az arcát a dús hajzuhatagba. Enyhe kamilla illat áradt belőle, és kicsit borzos is volt még felül. Talán akkor borzolódott meg, amikor Gabival veszekedtek. Mámorosan ölelkeztek az orvosi szoba kőpadlóján, amikor Jessica rájuk nyitott. Szemmel láthatóan sietett, mert haja szélfútta volt, és légzése zihált.

- Noah, Alison, tik mit kerestek, itt a padlón?

- Én, csak megvigasztalom Alisont. Sírásban tört ki, amikor ki akart menni, és az óta itt maradt.

- Most érkeztem meg és anyától hallottam, hogy mi történt! Ez egyszerűen borzasztó! Pont Gabi, hihetetlen! Láttam, hogy a rendőrség most vitte el. Az egyik mondta, hogy beszélni, akar veled Alison, de leállítottam, hogy most nem vagy abban az állapotban, hogy beszélni tudj, és holnap keressen meg.

- Köszönöm – mondta Alison szipogva, majd magához vett még pár steril törlőt és kifelé vette az irányt – neked is köszönök mindent Noah.

- Nem tesz semmit – mondta elcsukló hanggal a férfi.

Alison elhagyta a helységet, Noah utána akart menni, de Jessica csontos újai megállították. Ránézett a mellkasára, majd a nőre. Szinte tejfehér arcához, mindig erős tónusú, majdhogynem vöröslő rúzst használt, ami még jobban elvékonyította az amúgy is vékonyka ajkait. Vékonyka volt, már-már csontos testalkatú. Vállig érő hidrogén szőke hajából kezdett a festék egyre jobban kifakulni, kivillantva ezzel a valamikor vörös tincseket. Újain a köröm túlságosan is hosszúra volt meghagyva, és a körömlakk kezdett róla lepattogzani. A lehető legfinomabb értelemben sem volt szépnek mondható nő. Az anyja ugyan szépnek találta, de ő mindig elfogult volt a kicsi Jessicakájával szemben.

- Hagyd Noah. Pihennie kell, és szüksége van egy kis magányra.

- De én csak mellette akartam lenni… Mindegy.

- Látom már anya, bekötözte a kezed.

- Nem anyukád volt, hanem Alison.

- Szóval Alison. Anya mondta, hogy Alisonnal összekuncogtatok, amikor kiment. Ez előfordult már máskor is?

- Tegnap este halványan elmosolyodott. Miért?

- Te is tudod, hogy Alison nem mosolygott mióta ide jött. Te még is érzelmeket váltottál ki belőle. Téged valamiért, amit nem is merek kimondani, a bizalmába fogadott.

- Amit nem mersz kimondani, ugye nem az amire gondolok?

- Én nem tudom, mire gondolsz. Csak nem arra, hogy Alison szerelmes lenne beléd?

- Ez ostobaság, mi csak barátok vagyunk. Jó barátok, és ennyi az egész – tört ki a heves önérzet Noahból.

- Csak kérdés, hogy ő is így gondolja ezt? Hiszen te egy fiatal és jóképű férfi vagy, aki szárnyai, alá vette az elesett kislányt. Nem lenne meglepő, ha beléd zúgott volna, hiszen az ő helyzetében még inkább érthető lenne. Zaklatott múlttal rendelkezik és te vagy az első férfi, aki kicsit másképp nézett rá. Nem lehetne rá haragudni. De mind kettőtök érdekében mondom, hogy próbáld meg ezt tisztázni vele, nehogy később elfajuljanak a dolgok.

- Te megőrültél!

- Biztos, hogy én örültem meg?

Noah nem bírta és nem is akarta tovább hallgatni Jessica idegtépő mondandóját. Majdnem vérszemet kapott, annyira feldühítette a nő gúnyos hangneme. Fújtatva hagyta ott, majd az irodája felé indult, amikor a rendőr felügyelő elkapta és kihallgatta. Azonnal kiderült, hogy volt már dolga a rendőrökkel, és nyomozó úr gyanús szemekkel figyelte őt. Miután mindent elmondott a rendőrségnek, az irodája zárt ajtói mögé húzódott. Nem tudta kiverni a fejéből, amit Jessica mondott. Egy pillanatra eljátszott, a gondolattal, hogy Alison szerelmes bele, ami jól eső érzéssel töltötte el. Még önmaga is meglepődött, azon, hogy milyen jó lenne ha, de a gondolatot azon nyomban elhessegette magától. Alison valóban gyönyörű volt, de még akkor sem lehetett volna köztük semmi, ha mind a ketten szerették volna a másikat. És minek is gyötrődni egy olyan tiltott gyümölcs után, amit úgy sem lehet leszakítani, jobb, ha az ember még csírájában kiírtja magából, az ilyen bűnös gondolatokat. Próbált a munkába temetkezni, de a Gabi miatti incidens okán aznap elmaradt a tanítás. Azt gondolta, hogy kap egy, szabd napot, hogy kijavítsa a dolgozatokat, és elintézze a felhalmozódott munkát. Ezzel a trükkel jó ideig le is tudta kötni a figyelmét, de gondolatai csakhamar visszakanyarodtak az orvosi szobában elhangzottakhoz. Jessica annak ellenére, hogy csúnyácska volt, tudta, hogy kell a kételyt az emberek szívébe ültetni. A papírokat idegesen az asztalra dobta és fel-alá kezdett járkálni a szobában. Olyan volt akár egy dühös oroszlán, akit a szavanna kellős közepe után egy szűk ketrecbe zárták. A levegőt áporodottnak és kevésnek érezte a szobában, megpróbálkozott az ablak kinyitásával, de az a vacak beragadt. Már egy órája tépelődhetett, amikor úgy döntött, hogy lemegy a kondi terembe leadni a fölösleges energiát és megtisztítatni a fejét a gondoktól. Elővette az edző ruháját, ami egy sötétkék atlétából, és a hozzá illő rövidnadrágból állt. Az öltözőben síri csened volt, ami kissé horrorfilm hatást keltett. Amikor lejtette karóráját a padlóra az, nagyot koppant, és a csöndben visszaverődött minden zaj. A torna és edző terem felé vezető úton halk puffanást hallott. Fülelt egy darabig, majd rájött, hogy a zaj a tornateremből jött ki. A lányöltözőből hatalmas ajtó nyílt a terembe, ami mindig nagyot puffant. Noah egy kicsi és csendes ajtón ment be. Körbe nézett, de nem látott senkit. Majd tekintete a magasba tévedt, de ott is maradt. Alison volt a magasba. A tavaszi napsugarak angyali megvilágítást adtak neki. Királykék edző ruhája passzolt kék szemeihez, szőke haja pedig egy egyszerű, de annál tartósabb kontyba volt összefogva. Nem tudta mire készül, de nem akarta megzavarni, inkább kivárt. Alison ott ácsorgott a magasban, és egy kötelet tartott a kezében. A magasban több kötél és kapaszkodó is lógott. Olyan csend volt, hogy hallani lehetett a szívdobbanást is. Noah lélegzet visszafojtva várta, hogy mi fog ebből kisülni, de nem történt semmi. Alison kiengedte a kezéből a kötelet, majd a létra felé kezdett sétálni. Már majdnem megindult, hogy lemenjen, de hirtelen visszarohant, elkapta a kötelet, majd elrugaszkodott. Olyan kecsesen és légiesen mozgott, mintha élete minden egyes percét ott töltötte volna. Finom mozdulatai határozottságot és profizmust sugároztak. A többször is megfordult, ugrott, pörgött, és szaltózott a levegőben, majd a terem másik végében ért földet. A szokás hatalmába kerítette és karjait széttárta, mintha csak egy versenyt nyert volna meg. Káprázatos látványt nyújtott, ahogy oda fent volt. Noah tátott szájjal bámulta, majd alig tudott magához térni, amikor befejezte a gyakorlatokat. Alison mindvégig nem vette észre, majd amikor fel fordította a fejét, elvesztette az egyensúlyát, és a földre huppant.

- Noah nem is vettelek észre! Mióta vagy itt?

- Már egy ideje! Eget verően jó voltál oda fent! Kár, hogy nem lehet többet ott látni.

- Ezek, csak alap gyakorlatok voltak. Kezdetleges szárnybontogatások.

- De, hiszen te valamikor versenyszerűen művelted ezt, nem?

- De, már fél éve abba hagytam. Nem mertem már rég felmenni oda.

- Most miért mentél fel?

- Megkértél, hogy segítsek legyőzni a belső démonjaidat, de nem tudnék eleget tenni a kérésednek, ha én magam nem győzném le a saját démonjaimat.

- Büszke vagyok rád! Téged kihallgattak a rendőrök?

- Igen. Amikor kimentem az orvosiból, a nyomozó úr elkapott és kifaggatott.

- Az orvosi szobában nem akartam megkérdezni, de Gabi miért támadt rád?

- Hihetetlen, de féltékeny volt rám. Össze-vissza, beszélt, hogy én elcsábítok minden srácot a suliban, és, hogy neki is kellene egy barát. Olyan zavaros volt az egész, és túl gyorsan történt, kicsit még sokkos állapotban vagyok. Nem emlékszem mindenre túl jól.

- Elégé ijesztő volt, ahogy ott állt, azzal a hatalmas késsel a kezében. Látszott rajta, hogy nincs vele minden rendben.

- Már majdnem oda adta volna a kést, ha nem ejtem el az ollót. És akkor nem vágod meg magad.

- Nehogy emiatt is lelkiismeret furdalásod legyen. Ez végképp nem a te hibád.

- Nem, csak azon gondolkodom, ha nem engedem be a szobámba, akkor minden másképp történik.

- Amúgy, hogyhogy újra felmentél, oda azt jelenti, hogy eljössz a farmra?

- Ha még mindig áll a meghívás.

- Hát persze.

- Olyan jó barát vagy Noah.