|
3. fejezet
2008.07.24. 10:56
Darcy szíve hevesebben vert, és olyan fájdalom nyilallt belé, amit már réges-rég nem érzett. Hogy Bobby túlságosan is megkedvelte Shara-t?
Mit jelentsen ez? Talán beleszeretett?… És ha igen, akkor… Én már nem is érdeklem? Nem, az nem lehet! Bobby nem ilyen! Hisz Shara még gyerek. És ha mégis… - A nő megpróbálta elrejteni fájdalmát, ami láthatóan nem volt könnyű, de végül sikerült.
Másnap reggel, amikor Bobby lement a konyhába, összefutott munkaadójával.
- Jó reggelt!
- Neked is jó reggelt! – A férfi elnyomott egy ásítást.
- Nemsokára indulnom kell, különben elkések. – Nézett aggodalmasan órájára Shara.
- Rendben! Értem a célzást… Egy perc. – Adta meg magát Bobby. A lány elmosolyodott.
- Ha jobban belegondolok, nem is kell annyira sietni. – Próbálta elfojtani feltörni készülő nevetését. És ezt csak fokozta az, amikor meglátta a férfi rosszalló pillantását, amit egy széles mosoly követett.
- Na de Shara!
- Jól van, na! Ne mondd már, hogy neked soha nem fordult meg a fejedben annak idején, hogy lógj egy kicsit.
- Igazad van. Sőt… - Kezdte elgondolkodva.
- Mi az?
- Én meg is tettem nem egyszer…De ez nem azt jelenti, hogy neked is muszáj! – Mondta gyorsan. Shara-nak leesett az álla.
- Tényleg lógtál?!
- Előfordult, de ettől még jól tanultam. És ilyenkor is fedezett a húgom.
- Neked van húgod?
- Igen, de most már menjünk, mert valóban elkésel. – Shara csüggedten engedelmeskedett. – Majd délután mesélek az iskolakerüléseimről, oké?
- Rendben! – A lány szeme felcsillant. Pár perccel később már a kocsiban ültek. Shara érdeklődését valóban felkeltette az iskolakerülés, de ahogy Bobby-ra sandított, letett arról, hogy megtegye.
Eközben az irodában lázasan folyt a munka. A csapat minden erejével azon volt, hogy a legapróbb dolgokat is megtudja a Preston-villából, hátha elvezet valami Dessa-hoz. De minden igyekezet hiábavalónak bizonyult.
Ebédidő környékén Bobby megkísérelte tízedszerre is elérni Darcy-t, ismét sikertelenül. Végül kénytelen volt feladni a próbálkozást, mert haza kellett vinnie Shara-t a suliból.
Darcy az ötödik hívásnál abbahagyta a számolást. Volt benne egy kis féltékenység, és azt akarta, hogy férje aggódjon érte egy kicsit. Már ha még szereti őt. Végül úgy döntött, hogy barátnői nélkül megy el ebédelni.
Bobby megállt az iskola előtt. Pár perc múlva Shara hirtelen bepattant a kocsiba, és mielőtt a férfi észbe kaphatott volna, szenvedélyesen megcsókolta.
- Kérlek, nagyon kérlek, ne kérdezz, csak menjünk, rendben? – Szólt gyorsan, mikor látta, hogy Bobby mondani akar valamit. És hogy tetézze a helyzetet, megsimogatta az arcát. Bobby azt se tudta, hol van, de végül elhajtott.
Darcy az ájulás szélén, döbbenten állt egy fa mellett. Jól látta vagy csak a képzelete játszik vele?
Nem, ez nem lehet igaz! Nem…nem…nem…Bobby, miért? – Folyamatosan csak ez járt a fejében, és még mindig arra a helyre meredt, ahol fél perce még az a kocsi állt.
Bobby megcsókolta azt a lányt! Biztosan ő volt Shara…Istenem! – A nő nem bírta tovább. Remegett a lába, és érezte, mindjárt elájul. Neki dőlt a fának, és keservesen zokogni kezdett.
- Szóval, hajlandó vagy végre elárulni, hogy mi a fene volt ez?! – Kelt ki magából Bobby, ahogy a házba értek. A hatalmas hallban csak úgy visszhangzott ez a mondat. Shara beleborzongott a tudatba, hogy a férfi vele kiabál, de tudta, hogy teljes joggal.
- Én csak… - Kezdte halkan, de Emilie félbeszakította.
- Mi folyik itt? Hogy mer így beszélni Shara-val? – Lövellt gyilkos pillantásokat Bobby felé.
- Emilie, ez nem a maga gondja. Menjen vissza a konyhába. – Mondta határozottan a férfi.
- Shara, tegyél már valamit! – Nézett a lányra a hölgy.
- Emilie, távozzon, kérem! – A lány hangja ellentmondást nem tűrő volt. A szakácsnő arca holt sápadt lett.
- Na, de…
- Menjen már! – Kiáltott rá Shara.
- Igen is! – Szólt alázatosan a hölgy, és gyorsan visszament a konyhába.
- Szóval? – Fordult Bobby a lányhoz.
- Santiago, a srác, akiről meséltem neked a múltkor…
- Mi van vele?
- Így akartam féltékennyé tenni! – Mondta halkan Shara. A férfi felsóhajtott, de nem szólt semmit. – Haragszol rám?
- Most erre mit mondjak? – Nézett rosszallóan a lányra Bobby.
- Akkor mesélsz az iskolakerüléseidről? – Váltott témát Shara. A férfi láthatóan akart még mondani valamit, de ekkor a lány már a hátsó kert felé vette az irányt. – Hisz megígérted. – Nem is nézett hátra.
- Rendben. – Adta meg magát Bobby.
A következő percben már kint feküdtek az egyik fa árnyékában, és nézték a felhőket. Közben Bobby mesélt pár történetet, hogyan lógott meg a suliból.
- És a húgod hogyan védett meg? – Kérdezte érdeklődve Shara. Nem tudta elképzelni, hogy a férfit valaha is meg kellett védeni valamitől.
- Hát, ha a szüleink megtudták, addig könyörgött a mostohaapánknak, amíg nem enyhítette a büntetésemet házi kényszermunkára.
- Házi kényszermunka! Ez jó! – Nevetett a lány. – És hogy hívják a húgodat?
- Carolyn.
- Szép név.
- És a viselője is az. – Mosolygott Bobby.
- Mindig ilyen jóban voltatok?
- Igen. Soha nem veszekedtünk. Ha szükségünk volt a másikra, ott volt.
- Igazi mintatestvérek vagytok. – Mondta Shara kedvesen.
- Csak már nagyon rég nem láttuk egymást. – Sóhajtott a férfi.
- Még mindig jobb, mintha nem is lenne…Nekem nincs tesóm, de egy olyat szívesen elfogadnék, mint a tiéd. – Ábrándozott Shara. – Haragszol még a csók miatt? – Váltott témát gyorsan.
- Úgy nézek én ki? – A lány megrázta a fejét. – Csak kérlek, többet ne csinálj ilyet.
- Pedig kíváncsi lennék, milyen az, amikor visszacsókolsz. – Kacérkodott a lány.
- Shara!
- Jól van, na!
Eközben:
- Tara, van már valami? – Lépett Jack az irodába.
- Egyelőre csak annyi, hogy Bobby-ék most értek vissza a villába. – Felelte a nő.
- És?
- És Bobby kiabált Shara-val, ha jól értettük, valami fiú ügy miatt. Emilie próbálta megvédeni a lányt, de az visszaküldte dolgozni. – Szólt Lucy.
- Bobby apáskodna? – Lepődött meg a férfi.
- Nem, ez más volt. Mintha Shara Bobby-val tett volna valamit. – Mondta Tara.
- Majd kifaggatjuk. – Mosolygott Jack.
- Benne vagyunk. – Bólintottak sejtelmesen a lányok.
Preston-villa:
- Bobby, elkísérnél az őszi bálba? – Lépett a férfi szobájába Shara. Bobby az ágyán feküdt, és dobálgatta a labdáját.
- Nem is tudom.
- Légyszi! Muszáj elkísérned.
- Miért ilyen fontos? – Abbahagyta a labdázást, és a lányra nézett.
- Mert Santiago is ott lesz…
- Oh, szóval ismét én lennék az eszköze annak, hogy féltékennyé tedd a barátodat. – Mondta Bobby nem kis szemrehányással hangjában. Újra elkezdett labdázni, mintha Shara ott se lenne.
- Kérlek!
- Nem!
- Még egyszer, utoljára kérlek ilyesmire! Könyörgök! – Esedezett térden állva Shara. Bobby ismét felhagyott a játékkal. A lányra nézett, és felsóhajtott.
- Rendben, de ez az utolsó ilyen húzásod, megértetted?
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! – Hálálkodott Shara, és megölelte a férfit.
- Jól van, elég már! – Nevetett Bobby.
A csapat épp ebédelni készült, amikor Bobby megjelent az ajtóban.
- Sziasztok.
- Nocsak, ki van itt. Meguntad az inas életet? – Viccelődött Jack.
- Nem, csak kimenőt kaptam pár órára.
- És mi volt a villában? – Kérdezte Lucy.
- Mire gondolsz?
- Tudod te azt nagyon jól. – Kezdte Tara is. – Miért veszekedtetek Shara-val? – A férfi csodálkozva meredt a csapatra, aztán rájött.
- A poloskák!
- Bizony, bizony. – Bólogatott Myles. – Szóval?
- Amikor elmentem érte a suliba, az volt az első, hogy bepattant a kocsiba, és megcsókolt…
- Hogy mi?! – Kiáltott fel Lucy. A többiek is levegő után kapkodtak.
- Kérte, hogy ne kérdezzem, miért volt, csak menjünk. Amit pedig ti hallottatok, az a döbbenet utáni reakcióm volt. A többit már tudjátok.
- Na jó. Menjünk ebédelni. – Sürgette a csapatot Jack.
Kicsivel később:
Ebéd után a csapat úgy döntött, hogy sétál egyet.
- Komolyan csak úgy… - A lányok még mindig ki voltak akadva a csók jeleneten.
- Igen. – Felelte Bobby századszorra is. – És most azt kéri, hogy kísérjem el az őszi bálba. Természetesen ezt is azért, hogy még jobban féltékennyé tegye Santiago-t. – Sokáig beszélgettek még erről. Elképzelték a fiú arcát, amikor meglátja Shara-t Bobby-val, és jót nevettek a jeleneten. Hirtelen feltűnt Darcy. – Szia, szívem! – Köszönt a férfi. Darcy megállt előtte, és szó nélkül pofon vágta. A többiek döbbenten figyelték az eseményeket. – Mi ütött beléd? – Kérdezte Bobby kedvesétől.
- Láttalak Shara-val az iskolánál. Figyelmeztettél előre, túlságosan is megszeretted azt a lányt. De én nem figyeltem rád. Remélem, jól megvagytok. És ha ez így van, akkor erre már nincs szükségem. – Ezzel lehúzta ujjáról a gyűrűt, és Bobby elé dobta. – Sok boldogságot! – És elrohant, mielőtt bárki feleszmélhetett volna.
Másnap délután:
Bobby a lépcsőn üldögélt, kezében szerelme gyűrűjével. Elmerengett a múlton, azokon a perceken, amik soha nem voltak unalmasak, és azon, hogy vajon mi lesz ezután. Vágyott már egy igazi kis családra, de mi lesz most? Egyszer csak megjelent Shara.
- Mit csinálsz itt? – Kérdezte kedvesen, és mellé ült. – Valami baj van? – Kereste a férfi tekintetét, amikor nem kapott választ.
- Nem érdekes. – Rázta meg a fejét Bobby.
- Darcy gyűrűje? – Nézett Shara a kis ékszerre. Tudta, hogy a férfinak milyen a családi helyzete. Az utóbbi napokban rengeteget beszéltek egymásról. Mindezt csupán azért, hogy elüssék valamivel az időt. Bobby némán bólintott. – Mi történt? – Faggatózott aggódva a lány.
- Látott minket az iskolánál. – Válaszolta Bobby. – Meg sem hallgatott. Elém dobta a gyűrűt az utca közepén, a barátaim előtt. Este pedig szó nélkül kidobott.
- Oh, én…Nagyon sajnálom! Nem akartam bajt okozni. – Shara rettenetesen szégyellte magát. – Én tehetek mindenről! Az én hibám ez az egész! Bobby élete tönkremegy és ez az én hibám, egyedül az enyém! – A sírás fojtogatta a torkát.
- Semmi baj. – A férfi próbált vigasztaló hangot megütni. – Inkább menjünk készülődni. – Shara csodálkozva nézett rá. – Emlékszel, egy óra múlva kezdődik az őszi bál. – Mosolygott. A lány felpattant, és kettesével szedve a lépcsőket, felrohant az emeleti szobájába. Boldog volt, hogy Bobby nem neheztel rá. Legalább is nem mutatja.
Kis idő múlva Bobby a halban várakozott a lányra. Fel-alá járkált, és számolta a perceket. Lépteket hallott a lépcső felől. Felnézett, és még a lélegzete is elállt. Shara lépkedett felé. Gyönyörű sötétkék, testhez simuló ruhát viselt. Hosszú barna haját kontyba tűzte. Nem volt rajta smink, talán ezért is volt annyira káprázatos!
Bobby levegő után kapkodott. Azt se tudta, hol van. A lány rámosolygott, és kacérkodva elhaladt mellette.
Tíz perccel később odaértek a bál helyszínére. Shara nagy levegőt vett.
- Mehetünk? – Nyújtotta karját udvariasan Bobby. A lány rámosolygott, majd karöltve beléptek a terembe. Nagy volt a tömeg, Shara mégis elsőre kiszúrta szerelmét. A nagyobb baj az volt, hogy a fiú is őt. Dühöngve ott hagyta két barátját, akik meglepődve néztek utána, és egyenesen a pár felé vette az útját.
- Shara!
- Szia. – Köszönt a lány, félénken.
- Mit csinálsz itt ezzel? – Kérdezte szemrehányón Bobby-ra nézve.
- Ő a barátom. Elkísért a bálba.
- Shara, ne csináld! Nem járhatsz egy ilyen vén csókával!
- Hé, öcsi, vigyázz a szádra! – Védekezett Bobby. Santiago felbőszülve neki akart rontani, de Shara útját állta.
- Nyugi, nincs köztünk semmi. Ő csak egy barát, semmi több! – Próbálta lenyugtatni szerelmét. Aztán lágyan megcsókolta. A fiú eleinte döbbenten fogadta az eseményeket, de aztán gyengéden átölelte a lányt, és visszacsókolt. Bobby mosolyogva nézte őket.
Másnap reggel:
- Szeretnélek téged és Santiago-t bemutatni az apukámnak. – Támadta le Shara Bobby-t, amint a férfi belépett a konyhába.
- Tessék? – Bobby majdnem elejtette a kávéscsészét.
- Miért, talán baj? – Kérdezte félve Shara.
- Nem, dehogy! – Tért magához a férfi. – És mikor?
- Pár napon belül találkozom apával…Akkor tényleg nincs gond?
- Nincs
- Remek! – Shara mosolyogva biccentett. – Annyira szeretem a hétvégéket! Megyek, megetetem az állatokat. – És elindult az ajtó felé.
- Shara…
- Igen? – Fordult vissza a lány.
- Nagy baj lenne, ha ma nem itt ebédelnék? – Érdeklődött Bobby.
- Nem, miért lenne?
- Hát…
- Menj csak!
- Kösz.
- Nincs mit. – Mosolygott újra Shara, azzal kiment az udvarra.
Az irodában:
- Mikor megyünk enni? – Nyafogott Tara. Ekkor megcsörrent Jack telefonja. Tara felsóhajtott, ahogy a férfi sietve elhagyta a termet.
- Ne aggódj, amint visszajön elindulunk. – Nyugtatta barátnőjét Sue. Jack visszajött.
- Bobby hívott. Azt mondta, hogy várjuk meg. Jó hírei vannak.
- Vagy mégsem. – Fordult Sue Tara felé az ebédre utalva.
Pár perccel később:
Bobby végre megérkezett. A csapat már tűkön ült. Vajon mi lehet az a jó hír?
- Na, mesélj! – Támadta le Myles.
- Shara be akar mutatni az apjának. – Vágott a közepébe a férfi.
- Ugye csak ugratsz! – Állt fel asztalától Jack.
- Nem, teljesen komolyan mondtam. – A csapat tátott szájjal bámulta. – Most mi van? – Kérdezte nevetve Bobby. De hirtelen visszafogottabb lett, ami nem kerülte el társai figyelmét sem.
- Mi a gond? – Érdeklődött gyanakodva Lucy.
- Olyan furcsa érzés…és rossz. – Mindenki rá figyelt. - Ha elkapjuk Dessa-t, akkor Shara rájön, hogy végig csak kihasználtam, hazudtam neki. Pedig ő mindig őszinte volt.
- Megértjük, de csak azért nem hagyhatjuk futni Dessa-t, hogy Shara-nak jó legyen, és ne okozz neki csalódást. – Mondta lassan D.
- Tudom. – Válaszolt halkan Bobby.
- Inkább menjünk enni. – Terelte el a szót Tara. A csapat egyet értett, és elindult kedvenc étterme felé.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum