|
2. fejezet
2008.07.24. 10:50
Mindenki, kivéve Darcyt nagyon örült annak, hogy Bobby beköltözhet, mert így sokkal jobban szemmel tudják tartani! Bobby haza ment, hogy összepakolja a holmiját, mert a szerződést 3 hónap próbaidőre írták alá és ez a fizetésen kívül teljesen ellátott ott lakást jelentett! Így Bobbynak, hogy ne legyen feltűnő sok holmit kellett magával vinnie! Az nap este elbúcsúzott Darcytól, majd a megbeszéltek szerint reggel hatra ott volt Shara házánál! A házban rajta kívül volt egy szakácsnő és 3 takarítónő, ami érthető is volt tekintve a villa méretét! Bobby lerakta a holmiját, majd megreggelizett Sharával és elvitte az iskolába! Nem kellett egyenruhát viselnie, ahogy a ház többi alkalmazottjának sem, és a délelőttje szabad volt! A kocsiban próbált beszédbe elegyedni Sharaval!
- Nem mintha zavarna, de miért nem saját magad vezetsz? Mármint a korod béli csajok megvesznek azért, hogy vezessenek!
- Amikor megkaptam a jogsim első alaklommal elgázoltam egy macskát! Azóta rettegek a volán mögé ülni!
- Juj!
- Rég volt már, de még mindig lelkiismeret furdalásom van! Nagyon szeretem a macskákat!
- Azt vettem észre! Több macska van a házba, mint ember!
- Remélem nem zavarnak! Amúgy csak szálló vendégek! A kóbor cicákat rendbe hozom, majd elajándékozom szerető gazdiknak!
- Dehogy! Csak inkább kutyásnak néztelek volna!
- Kutyáim is vannak, de valamelyik nap a konzerv, amit kaptak romlott volt, így most a dokinál vannak! Holnap értük is mehetünk! Négy nagy és imádni való Alaszkai malamut! Ja és van még egy kis majmom is! Myles a neve!
- Te aztán szereted az állatokat!
- Hát igen! Ők legalább megbízhatóak és mellettem vannak!
- Anyukád mit szól ahhoz, hogy ennyire szereted az állatokat!
- Őt nem érdekli! Háromhavonta látom, akkor is csak pár napot van itthon!
- Sajnálom!
- Én nem! Már nem kötődöm hozzá!
- És az édesapád?
- Neki egy vállalata van! Egy olyan izé vállalat… Hogy is hívják… amikor egyik szigetről, akarom mondani kontinensről a másikra, szállít!
- Import-export?
- Az! Na van egy olyan vállalata! Sajnos nagyon elfoglalt, így vele még kevesebbet találkozom, mint anyuval! Azt mondta, ha befejezem a tanulmányaimat, átadja nekem a céget!
- Tényleg – Bobby keze itt egy kicsit megcsúszott a kormányon, de Shara nem tudta megkérdezni, hogy mi van vele, mert már meg is érkeztek a suliba és azonnal kiszállt a kocsiból!
Bobby visszahajtott a házhoz, hogy kipakolja a holmiját, majd a csapat is bement a házba! A macskák egy külön szobában aludtak, de a kismajom, akinek a többi állattal együtt szabad bejárása volt a ház össze területére rendíthetetlenül követte Mylest! A férfi nem értette, hogy miért, de tovább végezte a munkáját, és bepoloskázták az egész házat, ami azért elég kemény munka volt, tekintve a mérteket! Tara addig leellenőrizte Shara otthoni gépét, de semmi érdekeset nem talált rajta!
- Na megtudtál valami – kérdezte Jack a konyhában?
- Azon kívül, hogy azt hiszi az apja import-export vállalatot, vezet, és rá akarja hagyni a családi bizniszt? Semmi lényegeset!
- Nem értem miért követ ez a kis majom – mondta Myles, aki ebben a pillanatban toppant be a konyhába a többiekhez!
- Az nem egy egyszerű kismajom! Az ő neve Myles! Lehet, azt hiszi, hogy rokonok vagytok!
- Mi????????
- Nem áll távol annyira az igazától – mondta nevetve Tara!
Myles alig akarta elhinni, hogy a majmot úgy hívják, mint őt, de a csapatnak gyorsan kellett elmennie, mert a szakácsnő Emili hirtelen jött meg! A hátsó ajtón mentek ki, és szerencséjükre nem buktak le, és a kismajom se követte őket! Emili meglepődött a konyhába álló idegen férfin, de aztán hamar rájött, hogy az idegen nem más, mint Shara új segédje!
- ……..
- Hát jó, hogy valaki személyesen segít a mi kis Sharánknak! Ha már az anyja nem foglalkozik vele!
- Shara mindenkivel ilyen közvetlen?
- Igen! És nagyon kedves és segítő kész! A lányomnak is segített munkát találni! A férjem és a fiam szokott itt kertészkedni! Általában havonta egyszer jönnek, de füvet nyírni gyakrabban kell! Olyankor a fiam itt van egész nap! Mindig segíteni akar mindenkin!
- Igazi jótét lélek!
- Viszont jaj annak, aki feldühíti! Egyszer egy osztálytársa ellopta egy kísérleti anyagát egy kémia dolgozathoz és a lány most az idegosztályon, van! Shara úgy kikészítette!
- Megverte?
- Dehogy! Egy újjal se nyúlt hozzá! Csak tudta, hogy nem tudja rábizonyítani a lopást, megkereste a lány gyenge pontját, és az őrületbe kergette! Szerintem egy kicsit túl lőtt a célon, de amúgy megérdemelte a másik lány!
- Nem jó az ellenségének lenni!
- Hát nem! Amúgy van valami kedvence? Shara azt mondta, hogy főzzem ma a maga kedvencét!
- Hmmm… nem is tudom… legyen, mondjuk… csőbennsült kacsa.
- Rendben! Akkor azt főzök!
Bobby mosolyogva ment ki a konyhából! Jól esett neki, hogy Shara gondolt rá, de most már neki is feltűnt hogy Shara mennyire hasonlít Emmára, és nem csak külsőleg! Felment az emeleti szobájába, ami még az otthoni szobájához képest is luxus szoba volt! Kényelmesen elnyúzózott az ágyon, majd az órára pillantva látta, hogy egy óra múlva kell csak mennie Sharaért, így addig felhívta Darcyt és vele beszélgetett! Hiányzott neki a felesége, még ha nem is hosszú ideje váltak el! Mivel a délelőttjei nagy része szabadnak lett ígérve, így minden nap találkozhatott a feleségével, és az irodába is bemehetett! De addig beszélgetett Darcyval, hogy azon kapta magát már mennie is kell! Shara mosolyogva ült be a kocsiba, de egész úton egy szót se szólt, csak nézett kifelé és halkan kuncogott! Bobby kérdezte tőle, hogy mi történt, de Shara nem válaszolt! Eleinte nem is értette, hogy miről van szó, de aztán elkezdte sejteni, hogy mi lehet a dologba! Vagyis ki! A nap többi része nagy csendben telt, még Emili is meglepődött, hogy Shara milyen csendes! Általában végig beszéli az egész ebédet, míg ki nem hűl az étel, de most csak mosolygott és hallgatott! Bobbynak nem kellett sehova se elvinnie, és Shara azt mondta neki, hogy nyugodtan elmehet szórakozni, vagy találkozni a barátaival, mert az, nap már nem lesz rá szükség! Bobby pedig kapott az alkalmon, így azonnal felkereste Darcyt és a délután egy részét, együtt töltötték! De Bobby aztán bement az irodába!
- Hát te meg – kérdezte Jack meglepetten, amikor meglátta az irodában Bobbyt?
- Szabad a délutánom! Így bejöttem! Van valami fejlemény, Bármi?
- Sajnos semmi! Azóta semmit se tudunk Dessáról, hogy átlépte a határt! De nálad mi van?
- Semmi extra! Shara nyílt és kedves! Ma viszont feltűnően csendes volt, még Emili szerint is!
- A szakácsnő ugye bár!
- Igen! Shara elintézte, hogy az ebéd csőben sült kacsa legyen! Csak miattam. Azt hiszem sínen, vagyok.
- Azért ne bízd el magad – szólt közbe Myles –, senki sem tökéletes… belőlem is hiányoznak a hibák!
- Óh te szerény! Akkor miért nem te kaptad meg az állást?
- Mert nem tudja értékelni a tökéletes kifinomultságot!
- Na persze! Amúgy reggel említette az apját, hogy milyen keveset látja az apját! De ma, amikor elvittem a villába olyan más volt!
- Talán az apja hívta fel?
- Nem tudom!
- Leellenőrizem a hívásait – mondta Tara!
Mindenkinek be kellett látni, hogy az ügy itt megtorpant! Most minden azon múlott, hogy Bobby milyen hamar tudja kiszedni belőle azt, hogy mikor találkoznak az apjával! Hogy milyen könnyen tud a bizalmába férkőzni! Addig meg van kötve mind a két kezük! Bobbynak viszont nem csak egyszerűen benézett az irodába, hanem Jacket kereste! Sürgősen beszélni akart vele! Amikor egy kicsit minden lecsendesedet intett a fejével a barátjának, hogy szeretne beszélni vele.
- Ugye neked is feltűnt – mondta Bobby egy kicsivel kintebb Jacknek!
- Mi?
- Hogy Shara mennyire hasonlít Emmára! És itt nem csak a külsőségekről beszélek, hanem az egész viselkedés módjáról! Mintha Emma született volna benne újjá!
- Igen, ez nekem is feltűnt! De vigyázz Bobby nem szabad nagyon megkedvelned! Tudod, hogy most nagy a tét!
- Tudom! De nem furcsa, hogy pont Emma halálának egy éves évfordulóján kaptam meg a munkát? Hátborzongató hasonlóságok vannak itt, akár csak egy rémmesében!
- Csak, hogy mi már nem vagyunk gyerekek, és nem hiszünk a mesékben! Amúgy láttam, hogy voltál kint a sírnál! Te is vittél Emmának csokit!
- Igen! Ő mindig is imádta a csokit!
Jack mosolyogva nézett barátjára, és próbálta titkolni, hogy őt is felzaklatták a sok hasonlóság, nagyot nyelt majd visszament az irodába! Bobbynak pedig ideje volt a villába. A házba már nem volt senki! Shara biztosította volna a takarítóknak és Emilinek, hogy ott lakjanak, de ők inkább a saját otthonukat választották, így most a ház kongott az ürességtől! Bobbynak a szobája az emeleten volt, de amikor fel akart menni a lépcsőfordulóból meglátta, hogy Shara kint ül hátul a kertben egy kis tábortűznél! Kiment a lányhoz és csak ekkor tűnt fel neki, hogy milyen hűvös szél fúj, kis megfigyeltje pedig egy vékony pulcsiba van! Leült mellé a hintaágyra, majd Shara a kezébe nyomott neki is egy pohár italt!
- Szabad ezt neked innod – kérdezte Bobby, amikor meglátta a koktélt!
- Nem alkoholos! Nem iszok alkoholt, mert árt a bőrömnek!
- Az jó! Hmm ez finom! Mi ez!
- Semmi extra, csak 2-3 méreg és egy kis tej!
- Ez megnyugtató!
- Amúgy a recept titkos!
- Mit ülsz itt kint! Péntek este van, a barátaiddal kellene buliznod!
- Nincsenek barátaim!
- Egy ilyen szép és fiatal lánynak, hogy-hogy nincsenek barátai?
- A saját csapdámba estem! Annyira hajszoltam a sikert, hogy végül mindenki elhagyott! A barátaim, az anyám, az apám, már csak Zeusz, Hermész, Hektor, Akhilleusz maradt meg nekem. És most ők is betegek!
Shara látta, hogy Bobby nem érti, hogy kikről beszél, ezért megmutat neki egy fotót, amin a négy kutyájával van, így a férfi mindent megértett! Hiába égett a tűz Shara most már nagyon kezdett fázni, és egy kicsit libabőrös is lett! Amikor Bobby meglátta, hogy Shara fázik, ráterítette a kabátját, majd átölelte a lányt! Még sokáig beszélgettek a kertben és Bobby érezte, hogy a lány nagy hatással lesz az életére! Azt még nem tudta, hogy hogyan, de abban biztos volt, hogy nem fog nyom nélkül eltűnni, már ha eltűnik!
A következő egy hét eseménytelenül telt el a csapat számára! Bobbyt egyre jobban megviselte, hogy sok ideig nélkülöznie kell a feleségét, de amikor csak lehetett találkozott vele! A délelőttjei nagy része, amikor Shara az iskolában volt, szabad lett, így együtt tudott lenni, egy kicsit a feleségével, és az irodában is tudott dolgozni! Kétséget kizáróan luxus körülmények között élt a beépülése alatt, és Myles már bánta, hogy nem ő kapta meg a munkát! Dessának nyoma se volt, mintha egyszerűen felszívódott volna a határátlépést követően! Közben viszont Shara és Bobby egyre bizalmasabb kapcsolatba kerültek egymással, Bobby nyertnek érezte az ügyet, de közben óvhatatlanul is megkedvelte a fiatal és élettel teli lányt!
- Hello Bobby – lépett be Shara egy nap Bobbyhoz a szalonba!
- Hát te meg! Neked még nem suliba kellene lenned? Vagy elfelejtettem érted menni?
- Nem! Csak elmaradt az utolsó két órám és elmentem vásárolgatni egy kicsit!
- Szóval lógtál!
- Igen, de ez most nem lényeg! Vettem neked valamit!
- Óh, nem kellett volna!
Shara ekkor egy kisebb dobozt vett elő az egyik szatyrából, majd átnyújtotta Bobbynak! Látszott rajta, hogy nagyon izgatott, és alig várta, hogy lássa Bobby reakcióját! Bobby, hogy húzza Shara idegeit a lehető leglassabban, nyitotta ki a dobozt, de amit benne talált, arra még ő sem számított! Egy gyerek karóra volt benne, ráadásul pókemberes! Nem tudta, hogy ez most csak egy vicc vagy valami szörnyű félre értés következménye, de nem tudta letagadni, hogy mennyire ledöbbent, és ezt Shara is észre vette!
- Mi az nem tetszik?
- Nem az, hogy nem tetszik, de nem lesz ez egy kicsit kicsi az én karomra – majd ekkor Bobby az órát Shara felé fordította!
- Bakker – kapta el Shara az órát Bobby kezéből majd elrohant!
Bobby meredten nézett a lány után és még jobban a fiatal Emmát látta benne! Okos, szép, megfontolt, vidám és tettre kész! Habár Emma sokkal inkább kereste a bajt, mint Shara! Sharanak az volt a véleménye, hogy a baj megtalálja őt a nélkül is, hogy keresné! Fejét csóválta, ahogy az ablakon keresztül látta, amint Shara kirohan a kapun! Mosolyogva vissza ült az egyik fotelba, majd a laptopján dolgozott tovább az ügyön! Csak három órával később eszmélt fel a munkájából, amikor hallotta, ahogy Shara bejön a nagy bejárati ajtón! Kiment a lányhoz, aki elindult a lépcsőn felfelé, de egyszer aztán megállt, és csüggedten nézett Bobbyra!
- Mond Bobby hol rontottam el! Akkora egy rakás szerencsétlenség vagyok! Mindig – mindent elrontok!
- Mi történt?
- Vettem neked egy karórát még pár napja, és a hátlapjába bele vésettem a neved, de sajnos ma hoztam el ezt is! Van egy ismerősöm Dubaiban, és annak az ötéves kisfia rajong pókemberért, és gondoltam, hogy a születésnapjára küldök neki egy ilyet, hagy örüljön! Ehelyett elküldtem neki a tiedet! Annyira béna vagyok!
- Dehogy vagy béna! Ez bárkivel megeshet!
- Nem csak erről van szó!
- Anyut is elüldöztem magam mellől a bénaságommal! Kész csődtömeg vagyok! És Santiago se vesz észre, egyszerűen keresztül néz rajtam!
- Hohó! Ki az a Santiago?
- Egy srác a suliból! Ő olyan más, mint a többi! Eddig Mexikóban élt a családjával, és csak most költöztek ide! Vagy is már a nyár elején költöztek ide, de az évet már itt kezdte! Annyira jól néz ki, és olyan maga biztos! Én meg annyira szerelmes vagyok bele!
- És ő nem is tudja, mit érzel iránta! Ha nem tudja, úgy kell neki! Meg se érdemel téged!
- Talán, ha vékonyabb lennék, vagy nagyobbak lennének a melleim, akkor…
- Ezt azonnal felejtsd el! Te egyszerűen gyönyörű vagy, és az a srác egy vak, ha nem vesz észre! Nálad jobbat még kívánni se lehetne!
- Ja Bobby mi lenne velem nélküled! Olyan vagy nekem, mint egy bátyus!
Shara ekkor mát a sírás szélén állt, és valamiért Bobby szavai elindították a lavinát, és ott a lépcsőn kezdett el bőgni! A férfi megvigasztalta, majd felkísérte a szobájába, aztán elment az irodájába, hogy megmondja, abba hagyja a munkát, mert nem tud Sharanak tovább hazudni, de közben összetalálkozott Darcyval, aki rávette, hogy menjenek el együtt vacsorázni!
- Hé, miért vagy olyan gondterhelt?
- Csak van az a lány, akinél most beépültem, és..
- Megkedvelted?
- Azt hiszem! Talán jobban is, mint azt valahogy is gondoltam volna! Túlságosan is!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum