|
1. fejezet
2008.07.24. 10:47
Aki nem tudná, ez a fan Betti Temetetlen múlt című írásának folytatása, amit már ketten írtunk. :)
Gyönyörű őszi délután volt. A csapat kicsit álmosan bár, de mégis jókedvűen beszélgetett az irodában ülve. Ez a nap is olyan volt, mint az összes többi. Legalábbis azt hitték. Egyszer csak D lépett a terembe.
- Figyelem! – Kezdte Demetrius fennhangon, hogy mindenki hallja, amit mondani akart, de Bobby félbeszakította.
- Újabb ügy?
- Igen.
- Hallgatunk! – Szólt Jack.
- Dessa újra felbukkant. – Erre a csapat tagjai egy emberként sóhajtottak fel. – Illetve nem csak ő.
- Van nála rosszabb is?
- Nem hinném, hogy rosszabb, inkább csak megdöbbentő.
- Ne húzd tovább, D! – Már mindenki tűkön ült.
- Jól van! Arifnak van egy lánya egy amerikai nőtől. – Szólt a főnök lemondó hangon.
- Tessék?! – A többiek szinte leestek a székről.
- Az nem lehet! – Jack nem hitt a fülének.
- De, sajnos igen.
- Tudunk róla valamit? – Kérdezte Lucy.
- Igen… A neve Shara. Viszonylag magas, fekete hajú, zöld szemű, 17 éves. Ezen kívül az Union Wells Gimnázium utolsó éves tanulója, ami egy nagyon jó hírű magániskola. Az anyjának van egy villája. Ott él vele.
- Jól tartja Dessa! – Bobby, mint ahogy a többiek is, alaposan meglepődött.
- Azt senki sem tudja pontosan, csak azt, hogy Dessa annyira titokban viselte gondját, hogy mi is csak most tudtuk meg teljesen véletlenül.
- Tud az apja foglalkozásáról?
- Nem hinném.
- A feladat? – Myles-t kezdte érdekelni az ügy.
- Valahogy a bizalmába kell férkőznünk. Valószínű, hogy ha nyíltan kérnénk, nem vallana az apja ellen. Jack, Bobby, Myles, ti mentek el hozzá külön-külön. – Mikor látta, hogy kicsit értetlenül néznek rá, folytatta. – Shara egy segítőt keres maga mellé, egy olyan mindenes félét. Ti hárman pályáztok a posztra. – A három férfi szó nélkül bólintott. Pár perccel később Jack már ott állt Shara házánál. Egyszer csak meglátta a lányt. Kísértetiesen hasonlított arra az Emmára, akit még gyerekkorából ismert, és nemrég el is veszített. A Fehér galamb, aki megmentett minden ártatlant, szinte újjá született ebben a lányban. Legalábbis külsőre.
- Jó napot! – Szólította meg Shara a férfit.
- Jó napot! – Eszmélt fel Jack. – A nevem Jack Hudson.
- Shara Preston. – Kezet fogtak.
Biztosan az anyja nevét használja. Lehet, hogy Tara tud majd valamit erről. – Gondolta Jack.
- Miben segíthetek?
- Érdeklődnék, hogy szabad-e még az állá, amit hírdetett.
- Igen. Esetleg érdekli?
- Megfordult a fejemben. – Elmosolyodtak.
- Fáradjon beljebb! – Invitálta Shara.
- Köszönöm.
- Pontosan mit vállalna?
- Amit csak lehet! Bármilyen munkát elvégzek, ha kéri.
Aranyos, de valahogy nem az igazi. Túl feszült… Elküldjem? És ha ő az egyetlen? Nem baj. Túl sok a tenni akarás benne és emellett nem tud kikapcsolódni, biztosan van humora, de nekem nem mutatja, márpedig ide vidámság kell. – Méregette magában Jack-et Shara. – Nem megfelelő erre a munkára.
Néhány perccel ezek után Jack kicsit csüggedten lépett ki az ajtón. Nem sikerült megnyernie a lány tetszését. Beszállt a kocsijába, és visszament az irodába.
A lányok izgatottan várták a fejleményeket. Titokban fogadást kötöttek, hogy ki lesz a győztes a három ügynök közül.
- Na? Hogy ment? – Lucy szabályosan letámadta a férfit. Jack csendben megrázta a fejét.
- Hihetetlen, hogy nem kellettél neki! Hiszen Washington női lakosságának a 50%-a csak a te küszöbödet kaparja! – Jegyezte meg viccelődve Bobby. Sue-ból csalódott sóhaj szakadt fel.
- Mi a baj? – Jack hirtelen támadt aggódását látva Sue elmosolyodott.
- Semmi, csak kötöttünk egy aprócska fogadást rátok. – Szólt Lucy. – És Sue rád szavazott.
- Már értem. – Jack kedvesen a nőre mosolygott. – És mi a tét?
- Majd megtudjátok.
Másnap Myles kereste fel Sharat. A nő beinvitálta, majd fél óra beszélgetés után megkérdezte:
- Vállalja, hogy egész nap velem legyen?… Tudja, segít nekem…
- Hát igazából mással is kell néha foglalkoznom… - Kezdte a férfi.
- Maga foglalkozik másokkal? – Persze Shara ezt nem az ellenszenv miatt mondta, csak egy ártatlan, mégis könnyen félreérthető kérdés volt. Amire Myles szokásához híven nem leplezve felháborodását, visszavágott.
- Persze! Azért maga sem lehet egy minta gyerek!
Juj! Igaz, eléggé félreérthető voltam, de mi lenne, ha ez többször is előfordulna? A végén a saját alkalmazottam szedne ízekre! Nem szeretném megégetni magam az egyre terjedő tűzzel… Jobb lesz idejében eloltani! – Gondolta Shara.
Myles nagyon örült, hogy végre kiszabadult abból a házból. Nem várt bocsánatkérést, vissza se nézett. Nem érdekelte semmi, csak minél hamarabb eltűnni innen!
- Úgy látom, te sem jártál sikerrel. – Állapította meg Lucy, amint meglátta a férfit az irodában.
- Hé, mi történt? Én legalább emelt fővel tértem vissza. – Jack egy hangyányit túlzott, de tényleg vidámabban érkezett, mint Myles.
- Semmi. Egyszerűen nem jöttünk ki egymással.
- Értem.
- Az állás tehát… Eddig sem Sue, sem én nem nyertünk.
- Te? – Myles felkapta a fejét. – Rám fogadtál?
- És ha igen?
- Holnap te jössz, Bobby! – Szólt Demetrius, ahogy belépett a terembe.
- Én készen állok! Úgyis én nyerek. – Vigyorgott társaira. Persze csak viccelt, de Jack csupán a poén kedvéért megjegyezte:
- Ezt mondtad annak idején is, amikor Darcy-val kellett ebédelned a mikulás üggyel kapcsolatban.
- Ugye tudod, hogy nagyra értékelem a humorod! – Vágott egy grimaszt Bobby.
- Hát persze! – Nevetett Jack.
Szombat délelőtt ismét csöngettek Shara-éknál. A lány ajtót nyitott.
- Igen?
- Jó napot? Zavarok?
- Nem, dehogy!
- Bobby Manning vagyok. Úgy tudom, itt van az álláshirdetés.
- Igen. A nevem Shara Preston. Én lennék a főnöke. Érdekli?
- Természetesen! – Mosolygott kedvesen a férfi.
- Jöjjön beljebb! – Bobby köszönetképp bólintott.
Érdekes. Három napja valahogy mindenkit érdekeltté tett ez az állás. Három férfi… A második ugyan nem lett a szívem csücske, de Jack és most ez a másik. Nem ismerem még, de annyira aranyos! – Shara majdnem az ajtóban maradt, úgy elmerült gondolataiban.
- Wow! Ez aztán a házikó! – Nézett Bobby a hatalmas előszobából a még hatalmasabb lépcsők, és az emelet felé.
- Még hogy házikó! – Nevetett Shara.
- Miért, nem az? – Kérdezte Bobby még mindig mosolyogva.
- Maga mindig ilyen?
- Milyen? – Nézett a nőre ártatlanul.
- Ennyire… Vicces!
- Hát azt mondják. – Shara a beszélgetés alatt végig nevetett. Nem bírta megállni. A férfi mindenből viccet csinált.
- Mondja csak… Hová valósi?
- Ez is a felvételhez kell?
- Nem, csak az akcentusa… Olyan más.
- Igen, ausztrál. – Dőlt hátra elégedetten a kanapén Bobby.
- Hűha!
- Más kérdés?
- Nincs. Köszönöm. – Pár perc csend következett. – Van kedve a munka idejében itt lakni?
- Ez azt jelenti… - Shara bólintott. – Persze, hogy van! Ezer örömmel!
- Helyes! Holnap kezdhet is, ha akar.
- Rendben.
Egy kis idő múlva Bobby visszaért az irodába.
- Már csak rád vártunk! Mesélj!
- Csak annyit mondok, hogy tartozol nekem egy ebéddel. – Fordult Jack-hez Bobby.
- Ne mondd, hogy… - Bobby mosolygott. – Ezt nem hiszem el!
- Úgy tűnik, hogy Washington női lakosságának az az 50%-a bizony Bobby-ra hajt. – Jegyezte meg Tara. Közben Darcy is megérkezett.
- De ugye én vagyok ennek az 50%-nak a képviselője? – Kérdezte férjét egy kis aggodalommal.
- Hát persze, drágám! – Lépett mellé Bobby.
- De miért tartozik Jack egy ebéddel? – Érdeklődtek a lányok.
- Azt hiszitek, csak ti köthettek fogadást? – Vágtak vissza a fiúk. Mindenki nevetett.
- Az eredmény, pedig… - Lucy sejtelmesen mosolygott. – Darcy nyert!
- Te is részt vettél ebben? – Nézett férje meglepetten a nőre. Az vidáman bólintott. – És mi volt a tét, ha szabad megtudnom?
- A vesztesek fizetnek egy ebédet a győzteseknek. Szóval neked, szívem két ebéddel is tartoznak.
- De jó nekem! – Nevetett a férfi, és hevesen megcsókolta kedvesét.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum