eweles - G-Portál

..::Winx - Az új tagok::..

Winx

2008.07.23. 16:18

Az új csapat új tagokkal bővül egy új gonosz legyőzése érdekében.

Az egész a próba csarnokban kezdődött. Azon versenyeztünk Tündivel, hogy úgy szerezzük meg a terem tetejében lebegő labdát, hogy nem érünk hozzá a közben oda-vissza járó fénynyalábokhoz.

Az eset úgy végződött, hogy egy fuvallattal magamhoz repítettem a gömböt és erre Tünde, hogy visszaszerezze, tűzgömböket eresztett rám. Végül bejött a főnök a ''tűzharc'' közepén és lezárta az ügyet egy döntetlennel.

Sajnos haza kellett mennünk, mert nemsokára kezdődtek az órák.

A csapatot már megint hívta (gondolatban) a főnök. Természetesen matek óra közepén elintézte a kikérőket is (oda varázsolta a táskánkba).

- Megszökött a börtönből… - Kezdte vészjóslóan.

- Ugye nem az, akire gondolok? - Kérdezte Miki.

- De igen. - Hajtotta le a fejét. - A legveszélyesebb mágus ezen a világon.

- Uh… hát erre nem számítottam. - Mondta Miki.

- Mi történt? - Néztünk egymásra Tomival. - Miről maradtunk le? - Érdeklődött Tünde lehetetlen képet vágva.

- Hát ti nem ismeritek azt a szót, hogy újság?! - Bámult ránk Miki felháborodva.

- De igen. Csak az ilyen „csiri-biri” újságot nem szoktuk minden újságárusnál megkapni. - Tettem hozzá.

- Hát megszökött a börtönből Dárius! Ez az év botránya! - Kiáltott a főnök. -De épp ezért kell, hogy a csapat új tagját bemutassam… - És ekkor belépett az ajtón egy szelíd kinézetű fiú -… Bálintot. - Hát erre leesett az állunk.

- Mindenre számítottam, de erre nem. - Szólt ámulva Tomi.

- Pont ezért szeretném, hogy minél előbb összebarátkozzatok és néhány levelet össze is kéne szednetek, tehát mehettek is a Sötét - lápba… - Folytatta az öreg mágus.

- A Sötét - lápba?! - Ezen már teljesen kiakadtunk.

- Abba. - Válaszolt a főnök halál nyugodtan.

Kicsivel később:

A következő pillanatban már nem is vitatkozhattunk, mert a repülőn ültünk. A láp felett kiugráltunk, mármint én és Tündi tündérként, a fiúk Földcsuszamláson, Vízcseppen és Indán (Bálint zöld sárkánya).

Mikor leszálltuk, a láp kellős közepén voltunk. Hatalmas köd mindenütt. Megpróbáltunk Tündivel a levegőből körülnézni, de nem láttunk az orrunk hegyéig sem. Akkor Bálint odasétált az egyik fához és rátette a kezét.

Mint kiderült az ő képessége a természet ereje. De csak annyit mondott, hogy:

-Odanézzetek! - Mindenkinek leesett az álla. Két csodaszép kis élőlény játszadozott a víz felett.

- Mik ezek? - kérdezte Tomi.

- Nimfák. - Hangzott a válasz Mikitől.

A nimfák felfigyeltek a hangra és rögtön elmerültek a vízben. Ekkor odarohantam hozzájuk.

- Kérlek, maradjatok! - Az egyik félénken kibújt a vízből. - Kérlek… - Erre közelebb merészkedett mind a kettő.

- Nézzétek, még a végén sikerül neki. - Szólt Tomi, hangosabban a kelleténél. - A nimfák megijedtek. Tündi, mielőtt Tomi újra megszólalt volna, a szájára tette a kezét.

- Heh… néha kicsit nagy a szája, de nem bántana titeket, ugye? - Nézett a fiúra. Az hevesen bólogatott.

- Szia. - Fordultam a közelebb lévő nimfához. - Én Judit vagyok.

- Szi… szia. - Köszönt félénken. - Engem Annának hívnak. Ő pedig Hefárná.

- Sziasztok! -szóltam kedvesen. - El sem hiszem, hogy ez az otthonotok.

- Pedig az. Ha itt élsz, nem is olyan szörnyű, mint amilyennek látszik.

- Hát én biztosan nem tudnám megszokni. - Mondta Miki. A nimfák mosolyogtak.

- Lent a víz alatt tényleg nem rossz, sőt nagyon is kellemes. - Szólalt meg Hefárná.

- Na, akkor azt látnom kell! - Kiáltott fel a fiú.

- Szívesen elvezetünk titeket a szüleinkhez.

- Szóval már nem féltek tőlünk? - Kérdezte Bálint.

- Nem igazán.

- Az jó....De hogyan megyünk le? - Kérdezte Tünde.

- Azt csak bízd ránk. - Mondtam Mikivel egyszerre. Együtt létrehoztunk egy nagy védőburkot a csapat körül. Én pedig megtöltöttem levegővel. Bálint a parton maradt, hogy összegyűjtse, amiért idejöttünk, mi pedig alámerültünk kis barátainkkal.

A nimfák bevezettek minket városukba, ahol megcsodálhattuk a buborék - házaikat.

- Anya, apa… ők itt a barátaink. Kíváncsiak voltak a városunkra. - Szólt Anna. Mi azt se tudtuk, hová legyünk meglepetésünkben. A királyi pár állt előttünk. Amikor magunkhoz tértünk az ámulatból, illően bemutatkoztunk.

A nimfák elmesélték nekünk, hogy milyen az élet a víz alatt, és hogy igazából milyen csodálatos világuk van.

Körbevezettek minket a birodalomban.

- Csoda szép! - Ámultunk Tündével. Minden tele a víz alá szűrődő fény által, színes és csillogó buborékokkal.

Amikor már mennünk kellett, mert fogytán volt a levegőnk és Bálint is már összeszedte a faleveleket, bejelentettük, hogy távoznánk. Ekkor Anna felállt a trónról.

- Veletek megyek! - Erre a kijelentésre mindenik megdöbbent.

- Miért? - Kérdezte a király.

- Mert már régóta ez az álmom, és végre valóra válhat! - Mondta a hercegnő kicsit ábrándozva. Ekkor az édesanyja odaadott neki egy nyakláncot. Néhány pillanat múlva már egy szőke, piros ruhás tündér állt előttünk. Olyan mosoly ült az arcán, amit szóval lehetetlen kifejezni.

- Ez a jogar erőt ad. Ha azt akarod, hogy visszaváltozzon, csak a nyakláncra kell gondolnod… A te erőd a zene. - Szólt a királynő. Anna és szülei, testvérei fájdalmas búcsút vettek egymástól. Végül elindultunk.

Kicsivel később:

Már a gépen ültünk. Onnan még sokszor vissza-visszanézett, de aztán abbahagyta és pár perccel később már mindannyian aludtunk. Nemsokára visszaértünk a reptérre. Elindultunk a Központba.

Amikor be akartuk mutatni a főnöknek Annát, nagyon meglepődtünk.

- Én ezt már tudtam előre. - Válaszolta. - Azért küldtelek titeket a láphoz, hogy megismerjétek őt, és lehetőleg Bálinttal is összebarátkozzatok. - Erre már tényleg leesett az állunk. Bálinthoz fordult és elkérte a leveleket. Igaz, nem tudta, hogy most mit kellene velük csinálnia.

Egyszer csak egy hatalmas robbanás. A következő pillanatban már ott állt előttünk Darius.

Nem tehettünk mást. Tündivel átalakultunk enchantix-ba, Anna pedig chantix-ba és előhívta a jogarát. A fiúk is előkerítették Földcsuszamlást, Vízcseppet és Indát.

Bálint ezután segített a főnöknek elkészíteni azt a főzetet, ami elvonja a gonosz erejét egy kis időre. Sajnos Darius ezt észrevette, és jégszilánkok ezreit küldte az öreg mágus felé, de Bálint eléugrott és őt találták el.

Ekkor megjelent egy kitüntetés, ami rászállt Indára és átváltozott unizussá, Bálint pedig erősebb lett.

Mikor elkészült a főzet már javában folyt a harc, de nem adtuk fel. Végül nem sikerült ráönteni Dariusra a főzetet, ekkor Anna visszaváltozott és azt mondta:

- Ölj meg! Hisz tudom, hogy az erőm kell neked, amit csak úgy kapsz meg, ha elveszed az életem. - Erre elmosolyodott Darius és kezdte mormolni az erős varázslat szövegét.

Anna pillanatok múlva belevágott a képébe egy maréknyi valamilyen varázslötty szerűséget. Ekkor megjelent még egy kitüntetés. Csodaszép volt Anna enchantix-ban, de nem nézelődhettünk. Rögtön megfogtuk egymás kezét (csak a lányok) és felszálltunk, majd forogni kezdtünk körben Darius feje fölött és ekkor előjött a tündér porunk is, ami ráhullva a gonoszra, teljesen lebénította. Jöttek is az őrök. Pillanatok alatt el is vitték a varázslót.

Tomi, hogy oldja a feszültséget, azzal viccelt, hogy még jól is állt Dariusnak az a zöld ragacs a képében. Erre Miki is belekezdett, hogy csinálhatnánk a lyuk helyén egy vészkijáratot. Ez gyorsan el is készült.

Annának az otthona mostantól a Központ. A főnök beíratta a suliba, és hogy a lemaradását a tananyagban behozza segítette egy aprócska kis varázslattal.

- Egy újabb kemény nap vége! - Szólt elégedetten Miki. - Egyszer csak észre vettük, hogy az újoncok lemaradtak. Természetesen egy új szerelmespárral bővültünk: Anna és Bálint csókolóztak. Érthető, hogy ezt mi sem nézhettük tétlenül.

Tomi hirtelen maga felé fordított és…

Miki, szegény! Nála nem úgy sültek el a dolgok, ahogy ő elképzelte. Amikor követni próbálta a mi példánkat, Tünde résen volt. A kis aljas átalakult, és felrepült olyan magasra, hogy már nem is láttuk.

Egyértelműen meg akarta szakítani azt a láncot, hogy a story végén mindenki csókolózzon.

VÉGE