eweles - G-Portál

..::Winx - Egy csapat::..

Winx

2008.07.23. 15:38

Egy saját írású történet egy álom alapján. Ketten alkottuk: Judit és én. Jó olvasást!

Az egész a suliban kezdõdött. Egy Sport és kristálytudományi versenyre neveztem be, néhány barátommal. Bár a legjobb barátnõmmel nehéz volt. Õ ugyanis utálja a versenyeket.

- Én ebben nem veszek részt! - Kezdte újra, meg újra. - Tudom, hogy imádod a természetet. Egy ilyen verseny meg sem kottyanna neked! Minek menjek én is?

- Csak. - Mondtam és bevetettem a ''titkos fegyvert'', a kérlelõ szemeket. Már láttam is, hogy én nyertem. És megtört a jég!

- Rendben. Legyen. - Válaszolta megadóan. Én meg csak mosolyogtam. A fiúk rögtön beleegyeztek. Így négyen alkottunk egy csapatot. Tündi, Tomi, Miki és én.

A versenyt mi nyertük. A fõnökünk, (egy õsz, sétabottal járó öregember személyében) azt a megbízást adta nekünk, hogy menjünk el négy templomba és hozzuk el onnan a kristályokat. Mindenki kapott egy-egy különös anyagból készült válltáskát. A fõnök meghagyta nekünk, hogy mindenki csak egy kristályt vihet, és csak azt érintheti meg.

Egy kis idõ múlva már a gépen ültünk.

Elsõnek Görögországba, az Athosz-hegyhez mentünk és a templomban meg is találtuk a Tûz kövét. Ezt Tündi vitte és, amikor hozzáért, átalakult egy kékruhás tündérré, aki mindennel jól tudott bánni, ami a tûzzel kapcsolatos.

- Ez nagyon jó! - Természetes, hogy ez volt az elsõ reakciója. Lehet, hogy furán fog hangzani, de a szeme olyan volt, mint a tûz. Na mindegy. A második helyszín Törökország. A Pamukkale-ban megtaláltuk a Víz kövét, amit Miki kapott. Õ egy kék-fehér ruhás, köpenyes fiú lett, akinek volt egy zöld pengéjû kardja és vizes dolgokat tudott varázsolni.

- Nagyon király! Huh, ezt vajon hogy csináltam. Hoppá… ööö… bocsi Tomi. - Ugyanis, amíg próbálgatta az erejét, sikerült jól nyakon öntenie barátját. Harmadiknak Peruba mentünk, a Machu Picch-hoz. A romok között megtaláltuk a Szél kövét. Ezt én vittem. Egy citromsárga ruhás tündér lett belõlem és csodálatos dolgokat tudtam mûvelni a széllel.

- Végre valóra vált az álmod, igaz? - Fordult hozzám Tündi.

- Igen! - És csínybõl felé küldtem egy kis légörvényt, ami felkapta.

- Hé, tegyél le vagy megjárod! - Jót kacagtunk rajta még órákkal késõbb is. Az a rémület és harag, ami megjelent az arcán. Nem mintha olyan ijedõs lenne csak, egyszerûen nem szereti az ilyen vicceket. És bevallom, kicsit hirtelen küldtem rá. Negyediknek Egyiptomba, a Szfinx-hez siettünk. Sikerült megtalálni a Föld kövét. Ezt Tomi kapta. Belõle is egy varázslóféle lett. Csak neki zöld-fehér volt a ruhája. Õ a földdel bánt jól.

Végül visszatértünk a Központba és mindent megmutattunk a fõnökünknek. Õ elmagyarázta nekünk, hogy a fiúkból varázsló, belõlünk, pedig tündér lett.

- De ne feledjétek! Ezek különleges képességek! Nem csak játékszerek! - Figyelmeztetett minket.

- Rendben. - Válaszoltuk egyszerre.

- Akkor lássatok munkához!

- Milyen munkához? - Kérdezte Miki.

- Figyeljetek! Dargol, egy gonosz varázsló elrabolta Felinát, az eddigi legerõsebb tündért. Elvette az erejét egy aljas trükkel, és most fogva tartja a Holdkõ-hegy tetején. Nektek az a feladatotok, hogy kiszabadítsátok. De elõtte meg kell erõsítenetek a képességeiteket, ha szembe akartok szállni a gonosszal.- Így el kellett mennünk négy kõért. Tündinek egy rubint kellett. Mikinek egy türkizt, Tominak egy cidrit és nekem egy aduárra volt szükségem.

Mikor megtaláltuk azokat a köveket, amiket kerestünk és hozzájuk értünk, (mindenki a sajátjához) én és Tündi átalakultunk chantix-ba, a fiúknak meg egy-egy kicsi dobozka termett a kezében. És mikor kinyitották õket, két sárkányt láttak maguk elõtt. Tomié barna volt és azt a nevet kapta, hogy Földcsuszamlás. Mikié kék volt és Vízcsepp lett a neve. Mindannyian éreztük, hogy erõsebbek lettünk.

Amikor már minden kõ megvolt és a repülõ leszállt a reptérre, elindultunk a Központba.

- Szerintem nagyon jó, hogy ennyit utazhatunk, nem? - Szólalt meg végre Tomi.

- De igen. - Válaszoltam. - Életemben nem utaztam ennyit, az biztos!

- Én már sok helyen jártam, de ez tényleg csúcs. - Mondta Miki. Már nem voltunk messze a Központtól.

- Nem vagytok éhesek? - Fordult hozzánk Tündi. Eléggé nagy csoda, hogy õ teszi fel ezt a kérdést. Ugyanis még annyit sem eszik, mint egy madár.

- Én egy kicsit. - Válaszolt Tomi. Ekkor az egyik ház tetejérõl, elénk ugrott Dargol és jeges varázslatokat küldött ránk. Nem mintha számítottunk volna rá, de rögtön kapcsoltunk. Tündi és én átalakultunk chantix-ba, de a fiúknak nem volt idejük elõhívni a sárkányaikat. Harcoltunk, de õ mégis erõsebb volt nálunk. Egyszer csak eltalálta Tomit, aki rám esett. Nem tudtam harcolni, mert a fiú elájult.

Ezután Tündire célzott és felé küldött egy jégbombát, de Miki ezt nem hagyta és a lány elé ugrott. Így õt találta el. Tomi lassan magához tért és végre mi is visszaállhattunk harcolni, de ekkor már nem volt kivel. Dargol elmenekült, mert kifáradt a hosszú harcban. Jobb is így. Hirtelen meghallottuk Tündit. Ott térdelt Miki mellett.

- Meghalt… - Próbált határozott lenni, de nem ment neki. Mindannyian sírtunk. Engem Tomi magához szorított. Akármennyire is el voltam keseredve, nagyon aggódtam a barátnõm miatt. Õ csak ott térdelt a fiú mellett.

- Nem… - Megrázta fejét. Csend lett. - Az nem lehet! - Kiáltotta hirtelen, amivel alaposan megrémisztett minket. Nem tudtam eldönteni, hogy most dühös vagy elszánt lett. Majd azt láttuk, hogy Miki fejére teszi a kezét. A haja elkezdett lobogni, mint a tûz és „világított” a bõre. Majd egy nagy robbanás… és Miki megszólalt.

-Sziasztok! – Elmosolyodtak Tündivel, és Miki újból becsukta a szemét. Tündi meg ájultan dõlt el mellette. Tominak végre sikerült elõhívnia Földcsuszamlást rárakta a hátára Tündit és Mikit, majd elindultunk a Központba. Mivel este volt, szerencsére nem látott meg senki.

Mikiék három napig feküdtek kómában.

A harmadik nap reggelén:

Pont Tündihez mentem be, hogy megnézzem minden rendben van-e. És akkor megszólalt egy hang a hátam mögül.

- Hideg van! - Hát az én barátnõm volt az. Rögtön bebugyoláltam egy takaróba. Nagyon sápadt volt! Gyorsan kisegítettem a kandalló elé, a fotelbe. Már nem is volt olyan fehér, sõt már mosolygott is egy kicsit és megelégedetten dörzsölte a kezét. Ahogy ott ültünk a tûz ragyogni kezdett és kiszállt belõle egy fényes csillagra hasonlító dolog. És Tündére szállt, aki átalakult enchantix-ba. Ezután nem sokkal felébredt Miki is. Õt az úszómedencéhez vittük. Nála is megjelent egy ilyen kitüntetés. Õ erõsebb lett tõle és a sárkánya átalakult egy nagyon halványkék pegazussá. Már mindketten jól voltak.

Egyszer csak bejött a fõnök és életünkben elõször láthattuk mosolyogni egy pillanatra. Aztán elõvette a rég megszokott komor oldalát és elmondta, hogy most már el kell mennünk a Holdkõ-hegyhez. Pontosabban annak tetejére.

Kicsivel késõbb:

A Holdkõ-hegy lábánál álltunk. A fiúk elõhívták Vízcseppet és Földcsuszamlást. Tündi és én átalakultunk. Én és Földcsuszamlás már a hegy negyedénél elfáradtunk a repülés miatt.

- Nem bírom tovább! - Mondtam. - És szerintem a sárkányod sem. - Néztem Tomi felé. Ekkor, úgy döntöttünk, hogy Tomi és én onnantól falat mászunk. Tündi és Miki addig mennek, ameddig bírnak, majd õk is falat másznak. Amikor már majdnem ott voltunk a csúcson, Tomit eltalálta egy mágikus lény. Pontosabban egy lézeres szúnyogféle. Tündi és Miki rögtön elintézték, de az a valami eltalálta Tomi kötelét, ami ettõl szakadni kezdett. Nem tehettem mást, belebújtattam a kötelembe. De az nem bírt el kettõnket. Így én kibújtam a hurokból és megálltam a sziklaperemen, illetve majdnem, mert megcsúsztam és elkezdtem zuhanni. Mielõtt ''becsapódtam'' volna, megjelent a kitüntetésem és átalakultam encxantix-ba. Még éppen idõben sikerült visszafordulnom Tomihoz. Segítettem neki felmászni. Mikor följutottunk mindenki elbúcsúzott mindenkitõl, mert nem tudtuk mi vár ránk a barlangban. Így elég meglepõ volt a látvány.

- Tudjátok srácok… nem egészen ilyennek képzeltem el egy mindenre elszánt gonosz… - Mikinek nem jutott eszébe a megfelelõ szó.

- Rejtekhelyét? - Egészítette ki barátnõm a mondatot.

- Pontosan! - Felelt a fiú és egymásra mosolyogtak. Bent nem volt egyéb, mint egy ágy, egy asztal és egy kis cella. Ott ült Felina az egyik sarkában. Rögtön elmosolyodott, mikor meglátott minket. Olyan szeretetteljes szemei voltak, mint egy édesanyának, aki gyönyörködik gyermekében.

- Sziasztok. - Ilyen bársonyos hangot még életemben nem hallottam! De ekkor megjelent az ajtóban egy ismerõs alak, Dargol. És megint nekifogtunk, hogy harcoljunk ellene. Kis idõ múlva viszont be kellett látnunk, hogy nem bírunk vele.

- Jól van! Cserét ajánlok. - Kezdte Tomi.

- Mit csinálsz?! - Súgtam neki idegesen.

- Csak nyugi. - Szólt hozzám, aztán folytatta. - Add ki Felinát! És én maradok a helyette. - Dargol nem gyanított semmit és átengedte a tündért. Tomitól elvette majdnem minden erejét és bezárta a cellába. Mikor a varázsló hátat fordított a fiúnak, hogy hozzánk beszéljen, Tomi összeszedte maradék energiáját, egy bénító átkot bocsátott Dragolra. Ekkor mi elkezdtünk tüzelni és Tündivel tündérport szórtunk a gonoszra.

- Sikerült! - Kiáltottuk egyszerre, amikor láttuk, hogy Dargol összeesik. Egyszer csak megnyílt a falon egy ajtó és két mágus lépett ki rajta. Dargolra raktak valami bénító kapcsot és börtönbe zárták, ahonnan nem lehet kijutni.

Ezután Tomihoz szaladtunk. Én odahajoltam fölé. Teljesen el volt gyengülve. Utolsó erejét összeszedte, és azt mondta nekem.

- Szeretlek! - Ezzel elhallgatott és lecsukta szemeit. Megjelent mellette egy kitüntetés és elõkerült Földcsuszamlás is, aki átváltozott egy hipogriffé. Gazdája is lassan felébredt.

- Én is szeretlek. - Suttogtam, úgy, hogy a többiek ne hallják meg. De én mázlista! Olyan barátnõvel áldott meg a sors, aki egyszerûen mindent hall. Még azt is, amit nem kellene!

Végül visszamentünk a Központba és elmeséltünk mindent tövirõl-hegyire a fõnöknek. A történet végén megajándékozta a fiúkat egy-egy mágus bottal, minket, lányokat, pedig egy-egy varázsállatkával. Az enyém egy sólyom lett. A neve Szellõ. Tünde egy szó szerint vérbeli tüzes mént kapott. A neve Lángnyelv lett.

Már hazafelé vettük az irányt a Központból, olyan hajnali kettõ körül. Egyszer csak azt vettük észre, hogy Tündi és Miki tíz lépésre lemaradt tõlünk. Amikor hátrafordultunk, láttok, hogy csókolóznak. Tomi gonosz vigyorgással nézett rám. A következõ pillanatban megcsókolt.